2020. március 28. szombat, Gedeon és Johanna napja
Szombatig még sok-sok film vár a Titanicon!
2015. április 17. - 2015. április 18.
Nagy érdeklődés mellett zajlik Budapesten a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. A legtöbb nézőt eddig az EX MACHINA című pszicho-thriller, Jafar Panahitól a berlini nagydíjas TAXI, a Julianne Moore-nak Oscar-díjat hozó MEGMARADT ALICE-NEK és az Oscar-díjas botránydoku, a CITIZENFOUR vonzottak. Utóbbiból pótvetítést is szervez a fesztivál április 17-én 23 órakor a Puskinba, az A38, a Toldi és az Örökmozgó programja különleges zenés dokumentumfilmeket kínál szombatig a fesztivál, és két versenyfilmes rendezővel is találkozhat még a közönség.

Az eddigi legnépszerűbb filmek még egy-egy vetítésen láthatóak lesznek a szombat estig tartó fesztiválon. A MEGMARADT ALICE-NEK (Still Alice) - mely Magyarországon kizárólag a Titanic programjában szerepel - pénteken az Urániában 20:45-kor, a különleges körülmények között forgatott berlini nagydíjas Jafar Panahi-film, a TAXI szombaton 19:00-kor a Toldi moziban tekinthető meg. Vendégünk lesz a versenyben futó FIDELIO – ALICE UTAZÁSA rendezője, Lucie Borleteau csütörtök este az Urániában, és pénteken a 16:15-kor vetítendő versenyfilm, az UNDERDOG után Ronnie Sandahl rendezővel találkozhat a közönség a Puskinban.

Hatalmas az érdeklődés a CIZITZENFOUR iránt, ezért a Puskinban április 17-én még egyszer, 23:00-kor is látható lesz a film, s jegyek már vásárolhatók a pótvetítésre. Laura Poitras Oscar-díjas dokumentumfilmje az amerikai kormány lehallgatási botrányát felfedő Edward Snowden történetét mutatja be. A CIZITZENFOUR péntek 20 órás vetítése után Maróy Ákos, az Átlátszó.hu társalapítója és Vágvölgyi B. András filmrendező beszélgetnek a Puskin moziban a Snowden-ügyről, és a 9/11 utáni Egyesült Államok és a nyilvánosság aktuális kérdéseiről.

Különleges zenés dokumentumfilmeket kínál a Zene mindenkinek szekció, melynek filmjei még az A38, a Toldi és az Örökmozgó programjában lesznek láthatók a Titanicon. A dán-grönlandi SUMÉ – A FORRADALOM HANGJA egy grönlandi rockbandáról szól, melynek 1973-ban megjelent albuma indította el a szigetország függetlenségi harcát. A ROCK’N’ROLL KAMBODZSA az ötvenes-hetvenes évek tragikus történetét dolgozza fel. Az ÉN, THOR (I am Thor) Ryan Wise 15 évig készült dokumentumfilmje egy kanadai testépítőből lett metál énekes és B-horror filmsztár karrierjéről. A VÉGTELEN LEHETŐSÉGEK a beszédkészségét teljesen elveszített Edwyn Collins kultikus skót zenész gyógyulását mutatja be.

A 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál idén is öt helyszínen, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az Örökmozgóban, a Toldi moziban, a Puskin moziban és az A38 hajón várja a közönséget. A Hullámtörők díjért 8 film versenyez. A zsűri tagjai Ragályi Elemér operatőr, Timo Malmi, a Kaurismäki testvérek által elindított észak-finnországi Midnight Sun filmfesztivál művészeti igazgatója, a zsűri elnöke Borislav Anđelić, a FIPRESCI szerbiai szekciójának elnöke, aki a berlini, cannes-i, torontói, puszani, wiesbadeni és thesszaloniki fesztiválok zsűritagja is volt.

A 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál rendhagyó módon egy dokumentumfilmmel, Michael Madsen A látogatás (Visit) című alkotásával zárul, mely egy eddig meg nem történt eseményről készült: az ember első találkozásáról a földönkívüli intelligens élettel.

A fesztivál teljes programja a http://www.titanicfilmfest.hu oldalon érhető el.

Jegyek 1100 forintos vásárolhatók. Öt vagy több jegy vétele esetén kedvezményes 900 Ft-os áron válthatóak a jegyek.

http://www.facebook.com/titanicfilmfest.

Kapcsolódó témák

Ma már tudjuk, milliók haltak meg az első világháború csataterein. Mivel pedig akkor még nem sejtették, hogy majd követi egy második, nem is számmal jelezték. Úgy nevezték: a Nagy Háború! Személyi és tárgyi emlékek összegyűjtésével erről a háborúról nyílik rövidesen állandó kiállítás, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

A felszólítás akár mottója is lehetne a Sirha – Budapest kiállításnak, melyet először rendeztek meg Magyarországon. A világ egyik legnagyobb és legsikeresebb élelmiszer- és vendéglátóipari szakkiállítását a kőbányai vásárvárosban, a HUNGEXPO területén láthatta a közönség.

Felvitte az isten a dolgát a Rosaliának. Legalább is, ami a hirdetményét illeti, jó magasra került. A Vajdahunyad vára hídjáról tekintve lefelé hívogatja a látogatókat – immáron a pezsgő nevével is kiegészülve. Két napig a rosé borok otthona lett a Liget.

Alig egy év elteltével, ismét budapesti kiállítással örvendeztette meg művészetének kedvelőit a Tatabányán élő és dolgozó Jakobi Anna Mária. Képeinek ezúttal a IX. kerületi Lónyai utcában található eReSz Kultúrpont adott otthont.

Az Europeana Food and Drink program, valamint a Nemzetközi Magyar Fotónapok keretében fotópályázatot hirdetett a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Fotóművészek Szövetségével együttműködve. A nyertes alkotások kiállításon láthatók a Múzeumban, június 26.-ig.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!