Egy nagy óceánjáróhoz hasonlította a Magyar Állami Operaházat Ókovács Szilveszter, főigazgató. Az elmúlt héten öt itthoni, vidéki és egy kolozsvári társulat lépett fel egy-egy előadással az Erkel Színházban, növekvő érdeklődéssel övezve. Ez azt jelenti, hogy minden este ezret meghaladó nézőszámról beszélhetünk. Most pedig a balett-tavasz köszönt be és ez hasonlít ahhoz, amikor egy nagy hajó egyik fedélzetén klasszikus, a másikon modern zenét játszanak, a harmadikon pedig diszkó szól. Ebben a balettsorozatban is lesz világszerte ismert nagy mű és kortárs modern zenére készült újdonság. A Space Fantasy című esten például Barta Dóra, Megbolydult bolygó és Földi Béla, Marsbéli krónikák című alkotása kerül színre a Magyar Nemzeti Balett és modern táncra szakosodott vendégművészek előadásában.
A Csipkerózsika táncos pályafutásának első nagy szerepe volt – emlékezett vissza Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója. A Csajkovszkij és Marius Petipa által megalkotott Csipkerózsika 1890-es, szentpétervári ősbemutatóját számtalan átdolgozás követte, mire a darab az egész világon elterjedt. A Magyarországon eddig játszott két változat a szovjet-orosz hagyományhoz kapcsolódik, a hazai bemutató 1967-ben volt, utoljára pedig 2003-ban játszotta a Magyar Nemzeti Balett. Csajkovszkij balettzenéje a korszak egyik remekműve, kiválóan mutatja meg a szituációkat és a cselekmény karaktereit, miközben önmagában is izgalmat, feszültséget kelt. Ez a mostani, a régi Petipa alkotást idézve, annak abszolút mai változata. A díszletek is meglepőek, ugyanakkor gyönyörűek lettek. A balettet négy szereposztásban mutatja be az Operaház, nagy tudású, tehetséges művészekkel.
Solymosi Tamás vezetése alatt a Magyar Nemzeti Balett feljutott arra a szintre, ahol a világ nagy együttesei vannak – állapította meg Sir Peter Wright, az új előadás koreográfusa. Őt 1993-ban lovaggá ütötték elévülhetetlen érdemeiért, a Birmingham Royal Ballet felvirágoztatásáért, amely által a kiválóan képzett klasszikus együttes önállóvá vált. Színpadra állításai messzemenőkig kidolgozottak, munkáinak állandó jellemzője az igényesség és a drámai hatások kiváló alkalmazása. Csipkerózsika-koreográfiáját műsoron tartják Bécs, Amszterdam és Anglia társulatai. Véleménye szerint ez a koreográfia a nagy tradíciókkal rendelkező klasszikus együttesek bibliája, amit a legnívósabb helyeken szinte kötelező repertoáron tartani.
Az április 17-i operaházi bemutatót a Tavaszi Fesztivál keretében két egyfelvonásos premier előadása követi április 21-én az Erkel Színházban. Nem szeretne harcra kelni az ikonikus film képeivel – mondta el Bartha Dóra, a Badora Társulat vezetője, Harangozó-díjas koreográfus. Inkább a darab gyökereként szóba jöhető belső adottságokat keresi. Minimalista díszletezésű munkája, a Megbolydult bolygó, Godfrey Reggio Kizökkent világ című kultuszfilmje alapján Philip Glass Koyaanisqatsi-zenéjére készült, és a mai hírekből áradó, ránk leselkedő veszélyek: a globális terror, a klímaváltozás, a humanitárius katasztrófák ihlették. Az ötletgazda Ókovács Szilveszter, aki 1984-ben csak titkos vetítésen nézhette meg a Kizökkent világot, azóta nem szabadul a hatásától. Földi Béla koreográfus pedig a Marsra kirándul a Budapest Táncszínházzal. A Marsbéli krónikák című novelláskötet 1950-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Az író, Ray Bradbury, az ember Marsra érkezésének és a „vörös bolygó” gyarmatosításának elképzelt történetét tárja az olvasó elé, melyet csak hangsúlyosabbá tett a Solaris együttes Amerikában is jól ismert zenéje. A zenei anyag mindössze 24 perces – mondta el a koreográfus - amibe igen nehéz a sok epizódot belekomponálni. A fellépő tizenkét táncos közül nyolc a Budapest Táncszínház, négy pedig a Magyar Nemzeti Balett tagja. Nekik nehéz feladat egy rock zenekar muzsikájára táncolni, azoknak pedig nagy kihívás, hogy állandóan egyenletes ütemben kell játszani.
A három bemutató után ismét megrendezik az Erkel modern táncprogramjait, melynek két előadásnapján a legnagyobb befogadóképességű hazai színház látja vendégül vidéki táncegyütteseinket, nagyszínpadi lehetőséget kínál a kortárs táncművészetet képviselő társulatoknak. Április 29-én a „TáncTrend ’16” esten nyitják a sorozatot. A Badora Társulat művészeinek interpretációjában ismét megismerhet egy Barta Dóra-koreográfiát a közönség. Az Ördöghomok, alapgondolata: Isten az embert abból a homokból teremtette, amit az Ördög hozott fel a tenger mélyéről. Kozma Attila filozófiája, hogy az ember, ha alkot, a múltjához nyúl vissza. Ő most „Fellini Etüd” című - Federico Fellininek emléket állító - alkotásában az olasz filmrendező mágikus realista remekműve, a La Strada színpadi adaptációja látható a Miskolci Balett előadásában. A műsor második felében a Magyar Nemzeti Balett Kibillent harmóniák című darabja kerül színre hat olyan táncművésszel, akik alapvetően a klasszikus balettben vannak otthon, mégis időről-időre megmutatják, hogyan képesek ezekkel az alapokkal más műfajban érvényesülni.
Az előadássorozatot a hagyományosan megrendezett Pas de Quatre ’16 zárja, a Győri Balett, a Pécsi Balett, a Szegedi Kortárs Balett és a Magyar Nemzeti Balett egy-egy előadásával. Ritkaság egy színpadon látni Magyarország legnívósabb táncegyütteseit. A szegedi táncosok a Juronics Tamás és társulata alkotta Mimikri-ben, a Dél-Koreában született szerző kínai hangszerekre komponált zenéjére táncolnak. A győriek Cayetano Soto: Uneven; a pécsiek MacMillan: Orfeusz pillantása; a magyar Nemzeti Balett a Walking Mad című egyfelvonásossal készül. A négy különleges alkotás más-más választ ad arra, milyen lehetőségek és formák állnak a hagyományból építkező, mégis új utakat kereső balettnyelv előtt. Az összesen kilenc kortárs darabot felvonultató, kiemelkedően gazdag modern sorozat után az Operában elindul a májusi Anyegin-széria. Elsejétől hat alkalommal kerül színre a 2012-ben bemutatott, nagy sikerű Puskin-adaptáció, amelyet John Cranko állított színpadra.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
