2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám és Rókus napja
Tányértörés
Révay András
2017.04.07 23:15
Bár a szóról a szabálytalanságok bejelentésekor használt „cseréptörés” jut először eszünkbe, itt másról van szó. Valóban, valóságos tányérokat lehet – no jó, nem egymáshoz – de a falhoz vágni. Hátha csillapodnak ettől felhalmozódó indulataink.

 Mindannyian jól ismerjük azt a pillanatot, amikor elpattan bennünk valami. Van, aki magában tartja a dühét, van, aki elveszíti önuralmát, és így érzéseit azonnal mások tudtára hozza. A szerelem és a párkapcsolat egy olyan terület, ahol ezt a feszítést, elpattanást és kibékülést lehet napi 24 órában gyakorolni. Weiler Péter és Hevesi Judit művészi szövetségéből nagyszabású rendezvény született a budapesti, Andrássy út 66. szám alatti pop-up kiállító térben. Április 9-ig, vasárnapig még látogatható és valóban nem mindennapi élményt nyújt. Weiler Péter kiállításai és performance akciói mindig emlékezetesek. A mostani tárlat egyben Hevesi Judit: Holnap ne gyere című kötetének bemutatója is. Több mint kötetbemutató és több mint kiállítás: a kiállított képek és versek egy közös performace-ban érnek össze.

 Ez a kiállítás a szerelemről szól vagy annak a végéről. Legalább is az egyik oldalról. A könyv úgy kezdi, hogy elköszön: „Holnap ne gyere!” Sírás, könnyek helyett konstatál. A kötet utolsó verse kimondja: én vagyok az, akit elárultál, az egésznek a tanulsága pedig az: Merjétek magatokat komolyan venni! Amióta van kvantummechanika, azóta tudjuk, hogy az idő nem lineáris. Ami érvényes nagyban, az nem érvényes kicsiben, a kvantumok szintjén. Az ember élete viszont lineáris. Nem tudunk visszamenni egy helyzet elé, nem tudunk nem megtörténtté tenni dolgokat, nem tudunk máshogy dönteni. Csak így tudunk elválni, hogy nem megyünk többé. A képeknél is megállapítható, hogy a problémáik nem a házasságról, gyerekekről, összetartozásról, családról, válásról vagy kompromisszumokról szólnak.

 Kis metafizika van bennük, kis hűvösség, de minél jobban nézzük, annál jobban tetszik. A hang egyéni és ez érvényes már a kezdetektől. Ahogy a perfekt kivitelezés is. Az odafigyelés a professzionizmus, az igényesség, ízlés. A képek között sétálva érezhető, az alkotó nem viszi haza a frusztrációit, mert az otthon és ott ne legyen frusztráció! Nincs jelen a galériában sem, mert az meg a művészetről szól, a művészet pedig nem frusztrál. Ezen a kiállításon a frusztráció kiélhető a falhoz vágott tányérokkal. Elviszi a dühöt, csak szilánk marad utána – bár azzal még vigyázni kell. Felsértheti az ember kezét. A szilánk nem jó, fájó, mert az marad még a szakítás után is, amikor holnap már nem kell menni. De ha megsérülünk, gyógyítsuk a sebeinket művészettel. Jó bemenni valakinek világába. Jó, ha az alkotó és a képek is hitelesek, szervesen kapcsolódnak, összetartoznak. Weiler Péter ilyen, jó, hiteles művész, ezt nem kell elmondani róla. Elég megnézni a kiállítását.

 Ám néha, mégis, otthon is lehetnek viták. Olykor vannak is. Tányért törni otthon nehézkes, és a szomszédok is furán néznek ránk másnap a reggelig tartó csörömpölés után. Ezért kínálja a „Holnap ne gyere” című kiállítás és könyvbemutató látogatóinak a lehetőséget, hogy kontrollált, biztonságos körülmények között tányért törjenek. Most végre mindenki kiélheti az eddig elfojtott, forrongó dühét. A tányértörés közben mindenki szabadon gondolhat szerelmére, családjára, barátaira, a városra vagy az országra. Az biztos, hogy az élmény felszabadít, és a törmelékből valami új épül majd. A térben minden látogató lehetőséget kap arra, hogy megszabaduljon egykori vagy jelenlegi párkapcsolati traumáitól. Fogjon egy tányért és vágja a falhoz! Szokatlan, felszabadító érzés.

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.

Blog ajánló
Egy nap a városban The Selection: belvárosi füstölő!
Szóval mindenki füstöl mostanában, a füstölés az új hamburger, vagyis már nem is új, hanem kábé egy éves, de hát mit lehet tenni, a füstölés jó. És ebben aztán tényleg van meló, ismerem a Sophie és Ben meg a Pántlika tulajdonosát, aki végigjárta az USA déli részét, hogy kiismerje a szakmát, fél napokat állt sorban, hogy kóstoljon, hónapokig kísérletezett azzal, hogy milyen fával érdemes füstölni a húsokat, ha jó ízt akar a végén, szóval ahogy írtam is, meló ebben van bőven. Ilyesmi lehet a Selectionnél is a Szabadság tér és a Bazilika közt, ahol mindent megfüstölnek neked Németh Ádámék, őt egyébként az RTL-es konyashowból ismerhetitek, megnyerte valamelyik évadot, és én is dolgoztam vele egy videóban, de most nem szóltam, hogy megyek, csak beültem és rendeltem. Az étlap izgi, van napi menü és az is teljesen vállalható: És van állandó étlap is chilivel, fogas filével, csirke lollipoppal, és persze pulled porkkal, amit jól ki is rendeltem: A pulled pork veszélyes elem, mert ebből ettem már egyszer olyan jót a boldogult füredi Malackrumpliban, hogy azóta is az államat keresem, és odáig még kábé senkinek sem sikerült felnőnie (még a Malackrumplinak sem, mert az elsőre zseniális pulled pork azért sokat vesztett a nyári hónapok alatt a lendületéből). És a Selection pulled porkja sem tud olyan szaftos szörnyeteg lenni, mint az volt, de jó technikával, nagy odafigyeléssel összerakott szendvics ez, aminek remek, kiegyensúlyozott ízvilága van, amit tök jól egészít ki a káposztasaláta és közepesen a krumpli. Én mondjuk szeretem, ha a füstölt húsíz mindent átmar, viszont aki csak azt szeretné, hogy valahol középen töltse ki tartalommal az életét, az csapjon le rá! The Selection1051 Budapest, Október 6. utca 19.V-Cs:11-23P-Szo: 11-00
Egy nap a városban Így tört be Magyarországra az olasz fagyi
Oké, mondjuk fagyit én viszonylag keveset nyalok, és azt a kevés élményt is sikerült teljesen tönkretenniük az olaszoknak. Igen, nemcsak az egykor hatalmas pun birodalmat és Spartacus rabszolgafelkelését verték le, hanem az én fagyizási szokásaimat is alaposan megkeserítették, amikor kábé hét éve elnyaltam náluk egy gombócot. Mert annyival jobb volt, mint az akkoriban még szinte egyeduralkodó hazai ipari, hogy egész dimenziók nyíltak meg a kettő között, és amikor hazajöttem abból a kirándulásból, meg is próbáltam felfedezni ezeket a dimenziókat, mert biztos voltam abban, hogy itthon is van valami az ipari és az olasz között, szerencsés esetben az olaszhoz közelebb. És volt, ebből készült el az első nagy fagyitesztünk 2010-ben, amit aztán megismételtünk 2012-ben és 2014-ben is (oké, kezd elég régi lenni a blog), és az utóbbi kettőben már benne volt a Fragola, ahová meghívtak minket a héten (igen, szponzorposzt), hogy nézzük már meg, hogyan készül a fagyi. Kis háttérsztori: Török Balázs, a Fragola tulajdonosa azért kezdett bele ebbe a bizniszbe pont hét éve, mert: sokat járt az olaszokhoz tud olaszul szeret mindent, ami olasz az olasz fagyit különösen a pizzánál is jobban jó fagyizó akkoriban még nem nagyon akadt szóval nyitott egy fagyizót A koncepció azóta is változatlan, mindennek valamilyen természetes izé az alapja: Balázs szerint ha a málnafagyihoz málnát használsz, az nem a legolcsóbb, de a legegyszerűbb megoldás, mert nem kell azzal vacakolnod, hogy mitől lesz málnás az íze és a színe, hiszen a málnától. Az alap tehát jellemzően valami gyümölcs (bár kísérleteztek például gazpachóval is), ehhez jön a varázslat, a tej-, vagy sorbet-alapú titkos összetevő, amit Balázs olasz mesterekkel közösen kísérletezett ki és ami egyébként Olaszországból is érkezik: ezt adják a gyümölcsökhöz, ettől lesz végül a fagyigépben fagyi a cuccból. Innen már valamelyik Fragolába kerül a végeredmény, Fragolából egyébként elég sok van: már nyolc, plusz a partnerek is árulják a fagyit, amik együtt készülnek kézzel és géppel Budán. Ha ki akarod próbálni valamelyik ízt, itt vannak a címek, érdemes próbálkozni, mert szponzorposzttól függetlenül tényleg jók!
Városlátogatások Tampere Finnország
Irány észak – Go to NorthSzámos védekezési mód kínálkozik az izzasztó kánikula enyhítésére. Csobbanhatunk, ihatunk hideg sört, sőt ezt a kettőt egyszerre is tehetjük vagy helyben járunk a párakapuk alatt. Mi egy északi utazás mellett döntöttünk, nem gondoltuk, hogy Finnországban, közelebbről Tamperében is hőhullám dühöng.A helyiek rövidnadrágban, ujjatlan pólókban sétálnak az utcán.Ha előbukkan a nap, érdekes módon a 20-21° C-ig is felkúszó hőmérséklet nagyon forrónak tűnik. Itt azért óvakodni kell a sörivástól, mert 5€ alatt nem nagyon kapsz egy korsóval. Gondoltad volna, hogy a finnek szaunázással védekeznek a hőség ellen, azt mondván, ha kijönnek a forró szaunából, a kinti levegő egész kellemes. A kikötőben még szaunahajó is bérelhető.Ennyi előzetes után ismerkedjünk meg a várossal is.TampereA terület már az ókorban is lakott volt, a két nagy tó és az őket összekötő folyó partja kedvezett a település kialakulásához. A falusiak a mezőgazdaságból és állattenyésztésből  éltek. A folyó nagyszerű lehetőségeket kínált a halászathoz, különösen a lazac fogásához. A várost III. Gusztáv svéd király alapította Tammerfors néven, mely a XVIII. század végére jelentős kereskedelmi központtá vált. Finnországhoz csatolva, Tampere hamarosan az ország egyik legnagyobb piacának és ipari központjának számított, a textil és a vasipar volt a meghatározó. Az ipari termelés mintegy felét itt állították elő, jellemzően „Északi Manchesternek” nevezték. A Näsijärvi és Pyhäjärvi tavak közötti 18 méteres szintkülönbség következtében, a gyorsfolyásúTammerkoski folyó energiájának a felhasználásával villamos erőművet építettek.A város számos területen úttörő szerepet játszott, napjainkban az informatika és a távközlési ipar a meghatározó. Az egyik városrészt, „Finnország Szilícium-völgyének” is nevezik. A városképet ma is uralják a magas kémények és vörös téglás gyárépületek, melyekben éttermek, mozik és egyéb szórakoztató intézmények működnek.Tampere, 200 ezer fő lakosságával (agglomerációval együtt 300 ezer), az ország második legnagyobb városa. A település legszembetűnőbb látnivalója a Näsijärvi tó partján lévő „Nasinneula” kilátótorony, mely 168 méteres magasságával Skandinávia legmagasabb építménye. Tengerszint feletti magassága 278 méter. A tetején kilátó és forgó étterem található. A torony liftjei 30 mp alatt visznek a látogatószintre, ahonnan teljes panorámájában nézheted a várost.A másik kilátó a Pynikki Observation Tower, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás.A kilátótorony, a Särkänniemi szórakoztató park része, delfináriummal, hullámvasúttal és ezerféle más szórakoztató eszközzel. A hurokkal és csavarokkal megtűzdelt, Tornado névre keresztelt hullámvasút résztvevőinek sikítása már messziről hallatszik. Szem és gatya nem marad szárazon.Üljünk fel egy kisvonatra és ismerkedjünk a várossal.Bár nem egyszerű rátalálni a kisvonat megállóhelyére. Négy helybelit is megkérdeztünk, mindenki nagyon készséges volt, egyikük még bement a sarki ABC-be is érdeklődni, de nem tudtak segíteni. Tanácstalanul bámészkodtunk egy buszmegállóban, amikor észrevettem a kis táblát.Kiderült, hogy a megállótól kb.20 méteres körzetben érdeklődtünk. Úgy látszik a helyi lakosok nem utaznak a kisvonattal. Álljunk meg Tampere első szabadtéri szoborcsoportjánál, ugye nem baj, ha nem írom ki a finn nevét?A park tele van kisebb-nagyobb szobrokkal. A legmeghatóbb Yrjö Liipola emlékszobra, a „Kuru” nevű hajó áldozatairól. A parttól 1 km.-re futott zátonyra és 138 tengerész veszett hullámsírba.Egyéb kis szobrocskák és ötletes gyermekjátékok:Játszó gyerekeket ábrázoló szökőkút:Nézzük meg a Városházát!A politika és a történelem iránt érdeklődőknek ajánlható a Lenin Múzeum, melyet azon a helyen létesítettek, ahol Lenin és Sztálin találkozott 1905-ben.Lenin és én! A Lenin múzeum melletti sétányon látható a polgárháború emlékműve. Gondolom, azt jelképezi, ha háborúzol, nem marad se inged, se gatyád.A város egyik leghíresebb és legszebb temploma a Tampere  Katedrális, melyet Lars Sonck tervezett a nemzeti romantika stílusában. Építését 1907-ben fejezték be. A székesegyházban Hugo Simberg színes freskóit láthatjuk.Látogassunk el a piacra is, és kóstoljuk meg a híres helyi különlegességet, a mustamakkarát, amit mi egyszerűen csak véres hurkának hívunk. Érdekes, hogy a kisebb gyümölcsöket és zöldségféléket literben mérik.Nézzünk meg néhány szép épületet:Gyönyörködjünk a vidám, mosolygós finn lányokban: Tampere néhány évtizede még jellegzetes gyárváros volt, mára a város teljesen szinte zöldövezetté vált, csak a hatalmas vörös téglakémények emlékeztetnek a gyári időszakra. Élénk a kulturális élet, most rendezték meg a Tammerfest-et, mely népszerű zenei fesztivál. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=Wfct6UtR_RM                                                                                              by vinpet
Városlátogatások Taormina, Szicília drágaköve
Taormina, Szicília drágaköveA szicíliai városkáról hallva, képzeletünkben azonnal a Görög Színház és Csontváry csodálatos festménye jelenik meg. A személyes élmény messze felülmúlja a képzelet szépségeit. Taormina nem véletlenül vált Szicília jelképévé, itt megtapasztalhatjuk az egész sziget romantikus és mediterrán hangulatát. Már az ókorban is kedvelt üdülőhelynek számított, kellemes klímája és varászlatos atmoszférája miatt.A település természetes teraszként magasodik a kék tenger fölé, lélegzetelállító kilátást nyújtva az idelátogatónak.Sétáljunk végig a város főutcáján, a Corso Umbertón!  Gyönyörű mediterrán házak, épületek, az ezernyi áruval csalogató boltocskák, éttermek és fagyizók követik egymást. A szűk sikátorokkal szabdalt főutcát szinte mindenhol virág borítja. Az erkélyeken, kapualjakban és ablakokban pompázó díszes virágerdő szépségével és illatával teljesen elbűvöli a turistákat.Taormina legjelentősebb antik épülete a Görög Színház. A „Teatro Greco” valóban a görög időkből származik, de a római korban átépítették. A fantasztikus látvány Csontváryt is megihlette, több képet is festett róla. Híres festménye: A „Taorminai görög színház romjai” mellett itt készült többek között a „Holdtölte Taorminában” című kép is.A színpad háttere a naxoszi tengeröböl és az Etna gyakran füstölgő csúcsa. Szicília második legnagyobb szabadtéri színháza napjainkban divatbemutatóknak, koncerteknek és színielőadásoknak ad otthont.Taormina és Castelmola távolról nézve bikaszarv alakot képez, innen ered a város elnevezése is. (Taormina - Taurus)A várost a XX. század elejétől a művészek és írók fellegváraként tartják számon, sok külföldi híresség látogat ide. Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=waMuNfYNS1A                                                                                                  by vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!