A családi vállalkozás már három étterem tulajdonosának mondhatta magát, amikor a sikeres tapasztalatok alapján egy negyedik megnyitása mellett döntöttek. Van egy a Dunavirág utcában, egy másik az Andrássy úton és egy harmadik a Váci út 91-ben. A papa, Nguyen Tien Sy (Simi), még a rendszerváltás előtt, 1986-ban, ösztöndíjas diákként érkezett Magyarországra és – mint sok más társának – megtetszett az itteni élet. Kezdetben ruhakereskedelemmel foglalkozott, míg a már Budapesten született fia, Nguyen Tien Thang (Tangi) egy étterem nyitását nem javasolta. Az ötlet bevált. Tangi az egyetemet Manchesterben végezte, és jelenleg a vállalkozás gazdasági és marketing tevékenységének irányítása tartozik a feladatai közé.
Nem megszokott dolog, hogy egy étterem tervezését, kivitelezését hárman is jegyzik. A belsőépítész Máté Zsolt volt, az arculattervezést a Dekoratio Branding & Design Stúdió végezte. A triumvirátus harmadik tagja, Csongrádi János, építész, tervező az V. Kerületi Önkormányzatnál és az Örökségvédelmi Hivatalnál az engedélyeztetési feladatokat végezte. Ez azért jelentős, mert bár maga az épület nem műemlék, körülötte viszont műemléki a környezet. Ez kihatott a konyha szellőzőrendszerétől kezdve a bejárati ajtóig, ahol a tűzvédelmi előírások miatt az általánosan használt szimpla ajtót kétszárnyúra kellett cserélni. Az étterem fölött, az emeleten, egy Hostel működik, már folynak a tárgyalások arról, hogy a szállóvendégek ide jöhetnek reggelizni, nagy forgalom várható, a biztonsági előírások ehhez igazodnak.
A most megnyílt Vin Vin City étlapján Vietnam északi és déli részének tájjelű ételei szerepelnek. Délen egy kicsit édesebbek az ízek, északon viszont kissé csípősebbek. Magyarországon általában úgy ismerik, hogy az indiai konyha a legcsípősebb, utána a thai következik. Ehhez mérten - a sok évtizedes francia hatás eredményeként - a vietnami konyha közelebb áll az európaihoz. Nem túl csípős, mint a thai ételek, de nem is annyira édeskés, mint a kínaiak. Egyensúlyban tartják az ízeket. Az alapanyagok egy részét, a húst, a zöldséget Magyarországon vásárolják, de a fűszereket Vietnamból importálják. Ilyen például a sehol máshol nem kapható halszósz, amit odahaza valóban halakból, különleges fűszerezéssel állítanak elő. A csípős – édes rangsorban ez is inkább középen helyezkedik el. Gyakran só helyett is használják.
Az üzlet étlapja nem túl bonyolult, mégis elég változatos. Ott van rajta a szokásos Pho leves, de mindjárt kilenc változatban, a csirkétől a rákig. Kínálják magukat a pirított rizs és pirított üvegtészta variációk, van gyömbéres marha, citromfüves csirke, még négyféle Sushi is. Itt mindjárt kiderült egy érdekesség. Japán gazdag ország, a bérek magasak, magasabbak, mint Európában. Japán szakácsok csak elvétve jönnek ide. Az európai éttermek többségében a sushit vietnami szakácsok készítik, ám ez senkit ne tántorítson el a megkóstolásuktól. Itt sem fognak csalódni! A ropogós kacsa a fűszerezettségében tér el az idehaza megszokottól, ízét a sajátos pácolás adja. Az édességek között különleges a fekete rizspuding mangóval, de válogathatunk a különféle sült banánok között is.
A belvárosi éttermektől sokan félnek, itt erre sincs ok. Az árak roppant barátságosak. A húsételek között csirke, kacsa, marha és rák szerepel, egyedül a rákételek ára megy valamivel kétezer forint fölé. A tálalás ízléses, és ami külön is figyelemre méltó, szervizdíjat nem számolnak fel. Az italok közül nem hiányzik a vietnami rizspálinka, mely valóban enyhén rizs ízű, kellemes, sima, nem karcos, aperetifnek bátran ajánlható. A sört szintén a franciák vitték Vietnamba, de a helyi sörgyártás ma már ott is százéves múltra tekint vissza. Mivel az éghajlat mindig meleg, az eredeti Bia sör is könnyebb, mint a nálunk ismertek, lehűtve határozottan jóízű, frissítő hatású. Meglepő a kávé szervírozása is. Ott készül el az asztalon a vendég előtt, egy furcsa kis szerkezetben, az alul előre betöltött tejre lassan csöpögtetve. Érdemes rászánni az időt és mire megisszuk, közben már azt is eldönthetjük, mit fogunk itt legközelebb megkóstolni.
Új színfolttal gazdagodott Újpest, és a Szent István tér környéke. A tér és az azonos nevű utca sarkán – alaposan átalakítva – megnyílt a Központ bisztró, melynek sokoldalúságát az is mutatja, hogy a nevéhez még két szó csatlakozik: kávézó bár. Arra pedig, hogy az átalakítás nem csak látszólagos, hanem igazi változást is eredményez, az üzemeltető a garancia. A vendégek valószínűleg nem figyelnek fel rá, de a „szakmában” fontos jel, hogy a hely az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. A cégcsoport a magas kategóriájú – Gundel, New York, Centrál kávéház - működtetéséről ismert, mégis különösen fontos számára, hogy új minőséget, új gondolkodásmódot mutasson meg. Velük most most egy más irány is hangsúlyt kap: a kiváló minőségű, mégis elérhető árú, városi hétköznapokra hangolt vendéglátás.
Rövid próba után kiderült, hogy még az olaszul tudók között sem érti mindenki pontosan a feliratot egy Szt. István körúti üzlet homlokzatán. Pedig érdemes megjegyezni, hogy ott, közel a Margit hídhoz, egy világbajnok dolgozik és az is világbajnok, ami kikerül a keze alól. A Forni Di Napoli ajtaján belépve Itáliába érkezik a látogató és túl azon, hogy valódi, hamisítatlan olasz ízek várják, az étel, amit a tányérjára tesznek, bizonyítottan a világ legjobbja! Ha pizzáról van szó – mert az már a feliratról is kiderül - mondhatjuk: na jó, az olaszoknak könnyű. Ám nem csekély meglepetésünkre, azt is gyorsan megtudjuk: a pizzakészítés világbajnoka magyar, a világbajnok pizza Budapesten készül!
Lassan megszokjuk már, hogy kedvenc édességeink elkészítői minden évben összemérik tudásukat. Nagy érdeklődés kíséri a Magyar Cukrász Ipartestület torta, fagylalt, bejgli versenyeit, most pedig – ahogy a naptárra nézünk- eljött az ideje a szaloncukrok versenyének. Meg is történt. Az Év Szaloncukrát idén ismét rekord számú nevezés után, 24 gyártó 165 szaloncukra közül választották ki. A nevezésre minden gyártó, kicsi és nagy egyaránt lehetőséget kapott. A verseny 8 kategóriájában összesen közel 200 kóstoló döntött a díjazottakról, rájuk 12 000 szaloncukor várt! Az eredmény kihirdetésének a Magyar Színház adott otthont – nem véletlenül.
Lassan már megszokottá vált, hogy a karácsony közeledtével a Magyar Cukrász Ipartestület meghirdeti a bejgli országos versenyét. Számítottunk is rá, de csalódnunk kellett – igaz kellemes módon. A bejglik összemérése idén a 6. alkalommal sem maradt el, de újabbal is kiegészült. Van egy másik, hagyományos karácsonyi sütemény, bár az inkább Franciaországban népszerű – a Fatörzs torta. Most ennek is meghirdették versenyét és az ötlet a vártnál sikeresebbnek bizonyult. Bőven volt jelentkező, így várható, hogy jövőre ismét válogathatunk a legjobb karácsonyi desszertek között.
A mindennapok embere valószínűleg keveset tud egy programról, mely valójában sokkal több figyelmet érdemelne. A „Magyarok kenyere” program jótékonysági kezdeményezés, melyben határon inneni és túli magyar gazdák búzát adományoznak rászoruló, nehéz körülmények között élő gyermekeket segítő szervezeteknek. A 2011-ben indult kezdeményezést a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ), a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Magyarok Kenyere Alapítvány szervezi. Célja, hogy a felajánlott búzából sütött kenyér minden rászoruló asztalára eljusson. Az adományokat közös gyűjtőpontokon gyűjtik, majd az augusztus 20-i kenyér ünnepéhez kapcsolódóan ünnepélyes keretek között adják át.
