Szokatlan helyszínre hívtak közönséget egy főpróbának is beillő előadásra. A Rumbach utcai zsinagóga épületébe egy oldalbejáraton át, a második emeletre kellett felmenni, két szomszédos, frissen berendezett terem várta a látogatókat. A kamaraszínház elrendezésű helyiségben Szűcs Balázs, Erzsébetváros kulturális, egyházügyi és civil szervezetekkel foglalkozó alpolgármestere köszöntötte a vendégeket. Emlékeztetett rá, hogy a kávéház mindig az egyik középpontja volt a pesti életnek, Erzsébetváros pedig szinte a kávéházak fellegvárának volt tekinthető. A kávéház a párbeszédnek, egymás szemébe nézésének, új gondolatok megosztásának színtere, remélhetőleg ez a hely is hasonló feladatot tölt majd be, szolgálva mindannyiunk gazdagodását. Bizonyára ez a cél vezérelhette azokat is, akik kitalálták, hogy itt egy kóser, húsos kávéházat nyissanak. A kisebb terem végében a megszokott kiszolgálópult áll, itt is, de főleg a másikban foglalhatnak helyet az asztalkáknál a vendégek.
A két, egymásba nyíló szoba történetéről Kiss Henriett igazgató elárult annyit, hogy ez eredetileg a rabbi- és kántorlakás volt. A felújításkor teljesen új funkciót kapott és Gergely László belsőépítésznek köszönhetően a századforduló hangulatát idéző kávéházi díszítés jelenik meg benne. Segít, hogy ne feledje senki se, aki ide betér: mögötte az ország egyik legszebb zsinagógatere van és a hely, ahol most vagyunk ennek a templomnak az embereit szolgálta. A falakon Tausz Gábor tervei alapján csodálatos rézgrafikák találhatók. A legnagyobb zsidó ünnepeket jelenítik meg. A szélső a purim, mellette a hanuka, ezt követi a szombatesti gyertyagyújtás, a legvégén pedig a tóra öröme ünnep megjelenítése zárja a sort. A kávéházat elsősorban a zsinagógát felkereső, szervezett turistacsoportok kiszolgálására szánják, ebben a gyönyörű térben pedig a szalonműfajok egyes darabjainak bemutatását tervezik. Repertoár-szerű előadásokra várhatóan 2023-tól kerülhet majd sor, alkalmanként idegen nyelven is.
A Rátkai Márton Színházi Műhely tagjai 2010 óta dolgoznak együtt. Budapesten idáig főleg a Fészek Klub adott számukra otthont. A társulat most – mintegy a helyszín felavatásaként - egy rendhagyó pesti kabaré bemutatására vállalkozott. Azért rendhagyó, mert a pesti kabaréról általában mindenkinek a vaskos humor, a harsány nevetés jut eszébe, a rendező, Vas-Zoltán Iván viszont inkább Szép Ernő életművéhez nyúlt, amely helyenként kicsit keserédes, máshol kicsit érzékenyebb, mint amit a pesti kabarétól eddig megszoktunk. Az előadásban Nádor Mihály (1882-1944) operett és filmzeneszerző, Budai Dénes (1890–1963) Németországban is népszerű operett és sanzonszerző, valamint a Mágnás Miska híres komponistája, Szirmai Albert (1880-1967), Szép Ernő verseire írott, szinte teljesen elfelejtett dalai is elhangzanak, Neumark Zoltán avatott kíséretében.
Szép Ernőről bántóan keveset tud a magyar színházszerető közönség. Ez a szelíd, halkszavú, és mégis lenyűgöző költő és novellista a huszadik század egyik legjelentősebb magyar drámaírója is volt. Ellenállhatatlan humora, páratlan emberismerete és –szeretete, csehovi magasságokba emeli színpadi munkásságának legjobb darabjait. A Rátkai Márton Színházi Műhely összeállításában olyan jelenetek és darab-részletek szerepelnek, amelyek a magyar kabaré legjobb színvonalán szólalnak meg, és amelyből az is kiderül, hogy a szerző csetlő-botló kisember-hősei (akárcsak ő maga) sohasem nőnek fel igazán. Egyszerre van jelen öröm és fájdalom, dráma és finom humor. Bemutatják a bájos és jól ismert Kávécsarnokot és a Vőlegény c. vígjátékból egy jelenetet. Színpadra kerül néhány kevésbé ismert remekmű: az Ida, a Diákszerelem és a Fél kesztyű, kitűnő művészek élvezetes előadásában.
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
