Az új tagok felvétele ünnepélyes körülmények között történt a Budai Várban, a Szent György Hotel dísztermében és már maga a helyszín is sokatmondó. Elég csak egy pillantást vetni a szálloda belő udvarára, hogy lássuk: különleges környezetben vagyunk. Az Európa száz legjobb szállodája között nyilvántartott, ötcsillagos hotel az 1311-ből származó írásos dokumentumok alapján, valójában három középkori alapokra épült barokk sarokház épületegyüttese. Mai alakját az 1686 utáni újjáépítés, illetve a XVIII. századi átépítés során nyerte el. 1777-ben a ház a Nagyszombatról Budára költözött egyetem birtokába került, majd a Helytartótanácsé lett. Buda város tanácsa itt nyitotta meg 1785-ben a Fortuna vendégfogadót, mely Buda egyik látványossága volt. Az épület 1868-ig Buda egyik legszebb és legnevesebb szállás- és szórakozóhelyének számított. Később hivatalok kaptak benne helyet. A II. világháborús károk helyreállítása után 1966-ban itt nyílt meg a világ első vendéglátó-ipari múzeuma, mely 1970-ben kereskedelmi gyűjteménnyel bővült. A műemléki helyreállítást követően 2007 áprilisában nyitotta meg kapuit St. George Residence néven Budapest első „All Suite” hotelje. A 700 éves épületegyüttes és a több mint 200 éves múltra visszatekintő szálloda méltán viseli a Budapest legrégebbi szállodája címet. Ma 26 apartman, hangulatos belső kert, kávéház, étterem, rendezvénytermek és a 800 éves pincében, középkori borozó található benne.
Ebben a méltó környezetben jelentette be a Hungarikum Szövetség – Birinyi József elnök és Mathiász Gábor alelnök - az új tagok felvételét, akik egy-egy – valóban a magyarsággal azonosítható érték képviseletében nyerték el a kitüntető címet. A meghatározás fontos. A hungarikumokról szóló 77/2008 (jún.13.) törvény szerint ugyanis a hungarikum: „gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet belföldön és külföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékeként tartanak számon”. A halászlé és a gulyás pedig pontosan megfelel ennek a követelménynek. Fontos, hogy mindkét esetben nem egy részleteiben leírható ételről, mondjuk a „Szegedi halászléről” vagy a „Betyárgulyásról” van szó. A megkülönböztető hungarikum jelző általában a halászlére és a gulyásra vonatkozik, amit a recept tájjellegű változásaitól függetlenül készítenek.
Az Aranyponty Halászati Zrt. tulajdonosa és vezérigazgatója, Lévai Ferenc a halászléről szólva érdekes összefüggésre világított rá: kezdetben a magyarság halászó nép volt! Halásztunk már az őshazában a folyók között élve és ezt a tudományt magunkkal hoztuk a Kárpát-medencébe is. Itt a fél Tiszántúl mocsár volt, ahol mindenkinek bőven jutott hal! Volt halászó királyunk is! Zsigmond, amikor német-római császárrá választották, Győr környékén lezáratta az összes holtágat és fölfelé vonuló viza seregekből óriási mennyiséget küldött a bécsi piacra. A tatai Öregtó kialakítása is az ő nevéhez fűződik és szintén a vizákhoz van köze. A halban gazdag állapot addig tartott, amíg el nem kezdődött a folyók szabályozása. A népsűrűség növekedésével húsra és gabonára – termő-, legelőterületre - lett szükség. Elkezdődött az „okszerű tógazdálkodás” és Darányi Ignác minisztersége idején a haltermelés megszervezése is.
A másra nem használható szikes, ingoványos területeken halgazdaságokat létesítettek. Hazánk Európa második legnagyobb haltermelőjévé vált! Tizenöt országba szállítottunk pontyot, különleges vasúti kocsikban. Magyarország mezőgazdasága ma az 1990-es termésmennyiség 60 százalékát adja, az állatállománynak a fele sincs meg, haltermelés viszont 500 hektárral nagyobb területen folyik, mint akkor! Ezzel együtt sajnos a fogyasztásunk csekély. Pedig amíg halfogyasztó nép voltunk, sokkal egészségesebbek is voltunk. Mindennek emlékét őrzi a halászlé. A halat százféle módon tudtuk elkészíteni és az egyik legsikeresebb recept éppen a pontyból készült halászlé volt. Külföldön így nem tudják elkészíteni és a külföldi, ha hozzánk látogat és evett belőle, ezt a nagyszerű ételt, mint a magyarságra jellemző emléket viszi magával gondolataiban.
Az ünnepségen – meglepetésként - jelen volt Koncz Gábor színművész, akiről sokan tudják, hogy lovasember, de azt kevesen, hogy halász is. Saját kis szigete is van, ahol horgászik, külön odavezető utat is kaszált magának a parti gyomtengerben. Ami pedig a halászlét illeti a helyi főzőversenyen – szakértő zsűri által értékelve, az ismeretlenül, jeligésen beadott versenyműveket – az ő „Orvhalászlé”néven benevezett főztje nyerte a legjobbnak kijáró, első díjat. A szigeten kívül van még egy körülbelül száz négyzetméteres tava is, ahol pontyokat nevel. Most az ünnepségen a meghívottak szórakoztatására felolvasta egy halász-költő Szabó András, Halászmiatyánk című versét, melyben a halászok, horgászok körül felbukkanó „potyalesőket” figurázza ki.
Talán nincs is olyan ország a világon – Európában bizonyosan nincs – ahol, ha kimondjuk a gulyás szót, azonnal hozzá ne tennék, hogy magyar. Erre biztosan érvényes a megállapítás, hogy a magyarsággal azonosítják. A gulyást a Hungarikum Szövetségben ezentúl a Magyar Gasztro-turisztikai Egyesület képviseli. Elnöke, Csányi Sándor, határozott álláspontja, hogy a magyar vidék egyik legnagyobb értékéről van szó. Pont ezért szervezték meg 1999-ben Szolnokon az első Gulyásfesztivált. Nem várt sikere lett, amit a legjobban az bizonyít, hogy az idén már a tizennyolcadikat tartják majd meg belőle szeptember 8. és 11. között. Tény: a gulyás a legmagyarabb étel és ezt közkincsé kell tenni az egész világon! A Fesztiválra általában 13-15 országból jönnek külföldi főzőcsapatok, idehaza pedig elnyerték a Hagyományok-Ízek-Régiók HÍR védjegyét.
A gulyás is olyan, mint a foci – mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Pedig a hagyományos magyar gulyást nehéz is, egyszerű is főzni. Nem szabad összekeverni a gulyáslevessel! Eredetileg pásztorok főzték, bográcsban – gulyásos húsnak nevezték. Mindent egyszerre, hidegen tettek fel, a hagymát, a húst, a vizet és ezt erős tűzön készre rotyogtatták. A pörkölt úgy készült, hogy a húst – minden más adalék nélkül – tették a bográcsba a tűzre és amikor levet eresztett, már félig kész, akkor tették hozzá a külön megdinsztelt hagymát, paprikát, rázogatással keverték tovább. Ma a háziasszony pedig egy harmadik ételt, a paprikást készíti, amikor előbb zsiradékon megfuttatja a hagymát, rászórja a húst, kifehéredésig pirítja, majd következik a paprika és vízzel, borral, csontlével felengedi, hogy éppen ellepje – így főzi készre. A gulyásleves ettől teljesen más, már 1872-ben elkülönítették a receptjét.
A Hungarikum Szövetségnek tagjai és partnerei vannak. Tag csak az lehet, aki a hungarikumokra vonatkozó minden feltételnek eleget tesz, a partnerek pedig meghatározó szerepet játszanak az ország értékeinek gyarapításában, de nem feltétlenül hungarikum alkotók. Szécsi Szabolcs, Tarpa Nagyközség polgármestere ezen az ünnepségen jelentette be, hogy ők is a partnerek sorába kívánkoznak. Ott született Esze Tamás, a Rákóczi szabadságharc legvitézebb „ezeres kapitánya” és ő volt, aki felismerte, hogy a harchoz nemcsak parasztokra, katonákra van szükség, de kell hozzá a fejedelem is! Ma már inkább Tarpa aranya, a szilvapálinka jut az emberek eszébe, ám van ott még sok más is, ami igazi értéket képvisel idehaza és a határainkon túl is.
Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.
Bár az étterem 1894 óta áll, mai nevét csak 1910 óta viseli. Nem árulunk el titkot azzal, hogy e 116 év alatt gyakran keresték fel a társadalmi hierarchia igen magas fokán álló hazai és külföldi személyek. Jártak itt uralkodók és egyházi méltóságok, államfők és világsztár művészek, a szellemi élet meghatározó alakjai. Történetében voltak prosperáló időszakok és hullámvölgyek, jelenleg – bátran mondhatjuk – reneszánszát éli. Sok esetben a ritka vendégeknek külön, számukra összeállított menüsorok készültek, olyan fogásokkal, amelyek akkor még nem szerepeltek a nagyközönség számára elérhető kínálatban. A Gundel célja ma az, hogy ezeket az emlékeket ne vitrinekben őrizze, hanem megkóstolható történetként adja tovább.
Új színfolttal gazdagodott Újpest, és a Szent István tér környéke. A tér és az azonos nevű utca sarkán – alaposan átalakítva – megnyílt a Központ bisztró, melynek sokoldalúságát az is mutatja, hogy a nevéhez még két szó csatlakozik: kávézó bár. Arra pedig, hogy az átalakítás nem csak látszólagos, hanem igazi változást is eredményez, az üzemeltető a garancia. A vendégek valószínűleg nem figyelnek fel rá, de a „szakmában” fontos jel, hogy a hely az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. A cégcsoport a magas kategóriájú – Gundel, New York, Centrál kávéház - működtetéséről ismert, mégis különösen fontos számára, hogy új minőséget, új gondolkodásmódot mutasson meg. Velük most most egy más irány is hangsúlyt kap: a kiváló minőségű, mégis elérhető árú, városi hétköznapokra hangolt vendéglátás.
Rövid próba után kiderült, hogy még az olaszul tudók között sem érti mindenki pontosan a feliratot egy Szt. István körúti üzlet homlokzatán. Pedig érdemes megjegyezni, hogy ott, közel a Margit hídhoz, egy világbajnok dolgozik és az is világbajnok, ami kikerül a keze alól. A Forni Di Napoli ajtaján belépve Itáliába érkezik a látogató és túl azon, hogy valódi, hamisítatlan olasz ízek várják, az étel, amit a tányérjára tesznek, bizonyítottan a világ legjobbja! Ha pizzáról van szó – mert az már a feliratról is kiderül - mondhatjuk: na jó, az olaszoknak könnyű. Ám nem csekély meglepetésünkre, azt is gyorsan megtudjuk: a pizzakészítés világbajnoka magyar, a világbajnok pizza Budapesten készül!
Lassan megszokjuk már, hogy kedvenc édességeink elkészítői minden évben összemérik tudásukat. Nagy érdeklődés kíséri a Magyar Cukrász Ipartestület torta, fagylalt, bejgli versenyeit, most pedig – ahogy a naptárra nézünk- eljött az ideje a szaloncukrok versenyének. Meg is történt. Az Év Szaloncukrát idén ismét rekord számú nevezés után, 24 gyártó 165 szaloncukra közül választották ki. A nevezésre minden gyártó, kicsi és nagy egyaránt lehetőséget kapott. A verseny 8 kategóriájában összesen közel 200 kóstoló döntött a díjazottakról, rájuk 12 000 szaloncukor várt! Az eredmény kihirdetésének a Magyar Színház adott otthont – nem véletlenül.
