2024. november 9. szombat, Tivadar és Szibilla napja
Három garasnál jóval többet ér!
Révay András
2023.02.21 21:52
Napjainkban már joggal mondhatjuk időtlennek Bertolt Brecht és Kurt Weill híres darabját, amit az eredeti „Háromgarasos opera” címével 1928-ban láthatott először a berlini közönség. A történet – és szerzője John Gay - a XVIII. század óta ismert, sokszor játszották is Londonban, már jóval korábban. Berlinben, a Theater am Schiffbauerdammban, a megzenésített változat bemutatója kirobbanó siker volt.

Magyarországon először Heltai Jenő átdolgozásában mutatták be, 1930-ban, a Vígszínházban. Bár a szereposztás – Jávor Pál, Gál Franciska, Gombaszögi Ella – ragyogó volt, a darab mégis megbukott. Még a második próbálkozás, 1945-ben más helyen, más szereplőkkel sem lett tetszett jobban. Idehaza a sikerszéria 1958-ban kezdődött, a Katona József Színházban. A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak előadását itt Szinetár Miklós rendezte. Akiknek alkalmuk volt Budapesten 1965-ben, a Madách Színházban látni az Ádám Ottó rendezésében magvalósult előadást bizonyára a mai napig emlékeznek a zseniális színészek játékára. Pécsi Sándor, Kis Manyi, Gábor Miklós, Psota Irén, Vass Éva, egyszerűen felejthetetlenné tették a Koldusoperát!

Ennyiből talán az is látszik, hogy mekkora feladatra vállalkozott a József Attila Színház, amikor Bagó Bertalan rendezésében ismét színpadra állították a darabot. Az alapgondolat nem változott, az előadás a híres Cápa-dallal kezdődik, melyben Brecht jól mutatja be a főszerepelő, Bicska Maxi (Zöld Csaba) legfontosabb jellemvonásait. „Ha a cápa szája tátva/ Bárki látja fogsorát/ Ámde Bicska Maxi rejtve/ Tartja kését s pisztolyát.” Itt mindjárt szólni is kell a díszlet- és jelmeztervező, Vereckei Rita igazán kitűnő munkájáról. Az öltözékek az 1920-as évek végének londoni divatját idézik, a néző azonnal bele tud helyezkedni abba a sajátos hangulatba. Nem akar semmit – a most divatos módon – újragondolni. A modernitás inkább csak a vetített díszleteknél jelentkezik, de ott sem zavaró, inkább segít.

Időről-időre ráirányítja a figyelmet egy érdekes rendezői megoldásra. Zenés játékról van szó, a zenekar tehát elengedhetetlen, de nem a megszokott módon, a zenekari árokban, hanem a színészek feje fölött, a színpadon, emeletnyi magasságban felépített állványon kapott helyet. Hozzájárul annak a képzetnek a fenntartásához is, hogy a történet egy épületen belül játszódik. Persze nem ugyanabban a szobában. A darab elején például egy valódi üzletember, J. Peachum, más néven a kolduskirály, Jonathan Jeremiah Peachum (Fila Balázs) koldusruhatárában vagyunk. Ő uralja a város koldulásra alkalmas helyszíneit, no meg természetesen a koldusokat is. Meghatározza, kinézetüket, megszabja a koldulásra használható szöveget és ellátja őket megfelelő öltözettel. Persze nem ingyen, jelentős sápot szed.

A zenekari állvány ötletéből még egy előny származik. A közönséghez az énekes van közelebb, jobban érvényesül a hangja, nem nyomja el a zenekar. Peachum lánya, Polly számára Kurt Weill fontos dalokat írt. Aki eddig nem ismerte volna, nyomban megszereti Horváth Csenge – nevéhez illően – gyönyörűen csengő előadásában. Hát persze, Polly! Főleg miatta, körülötte támad a bonyodalom. Fiatal, szép, érthető, hogy szemet vet rá Bicska Maxi, és ahogy az már a lányos házaknál lenni szokott, az örömapának mindez kevéssé szolgál örömére. Nem volna szép elárulni itt a fordulatos történet cseppet sem unalmas részleteit, Brechtnek volt miből meríteni, ismerte jól nemcsak a saját kora, hanem a megelőző korszakok világát is.

Szerepet játszott abban a történelem, a gyarmati háború a messzi Indiában. A katonatársak, a fronton igazi bajtársak, barátok maradnak a békésebb időkben is. Bátran mondhatják egymásnak, hogy köztük a bizalom töretlen, noha… Az egyikük, Bicska Maxi a város legveszedelmesebb bűnözője lett, míg a másik: Mr. Brown, (Chajnóczki Balázs) magas polcra jutott. Ő a város rendőrfőnöke. Szigoráról híres, Tigris Brown néven emlegetik, de most gratulálni jött a barátja, Maxi esküvőjére. Kettőjük között változatlan, szilárd összekötő kapocs a bizalom – és mily meglepő – ezt dalban, komoly férfias duettben is megerősítik. Maxit semmi veszély nem fenyegeti, nincsenek róla terhelő adatok, hiszen a Scotland Yardon minden papír Tigris kezén megy keresztül. Legalább is az első felvonás végéig. Azután? Kiderül a második felvonásban!

Kapcsolódó témák

Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.

A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!

2016.10.30 20:35

Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.