Ennek a különleges tárlatnak a megvalósítását már régóta terveztük– mondta el a megnyitón dr. Török Róbert múzeumigazgató. A zsidó konyha fontos részét képezi a magyar gasztronómiának és ez a kiállítás a magyarországi zsidó gasztronómiatörténet forrásait állítja középpontba. Szakácskönyveket, kéziratos receptgyűjteményeket, tárgyakat, dokumentumokat, amelyek segítségével bepillanthatunk a hagyományos zsidó étkezési kultúra hazai történetébe. Kevéssé köztudott, hogy a XIX. századi, magyarországi zsidó kultúra nemzetközileg is kiemelkedő része a gasztronómiai irodalomnak. Németország mellett hazánkban publikálták az egyik legkorábbi zsidó szakácskönyvet, 1840-ben. Világviszonylatban a harmadikak vagyunk a korai zsidó szakácskönyvek számát tekintve, de van ennél rangosabb helyünk is a listán.
Pesten adták ki a világ legelső, héber nyelvű szakácskönyvét, 1854-ben! A fennmaradt, jelentős számú szakácskönyvek feldolgozása lehetővé teszi a magyar zsidó gasztronómiatörténet alapos megismerését. Ennek a kutatásnak köszönhetően született meg Körner András szakmatörténetileg is jelentős munkája, a múlt héten bemutatott – ezzel a kiállítással azonos című – könyve, a „Jó lesz a bólesz”. Ő nemcsak ennek a könyvnek szerzője, de a jelen kiállítás kurátora és tárgyi adományozója is. Dédanyjának 1869-től 1930-ig vezetett kéziratos receptgyűjteményét és más, vendéglátás történeti szempontból is unikális gyűjtését, családi emléktárgyait is ennek a múzeumnak ajándékozta. Ezeket a tárgyakat most először láthatja majd a közönség.
A kiállításon nemcsak gasztronómiatörténetről, kedvelt ünnepekről, ünnepi szokásokról, ételekről, terítékekről van szó, hanem a szinte ismeretlen zsidó hétköznapok is fókuszba kerülnek. A kiállításnak célja is, hogy felkeltse az érdeklődést mindezek iránt, felhívja a figyelmet a világviszonylatban is jelentős magyar zsidó szakácskönyvekre, melyeket bátran nevezhetünk nemzeti kincseinknek! A látogatók közül bizonyára a legtöbben a bólesz iránt érdeklődnek majd, így hát természetes, hogy ennek a XIX. század végén nagyon népszerű, de a XX. század első harmadára már feledésbe merült süteménynek a történetéről, származási helyéről, a mai Körút és Király utca sarkán állt Herzl kávéházról is szó esik, de ami a legfontosabb, leírható, lemásolható a pontos recept is!
Hazánk egyik legkiválóbb néprajztudományi szakembere, gasztronómiatörténésze, a Pécsi Tudományegyetem professzora, dr. Kisbán Eszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a táplálkozáskultúra kutatása csak az 1960-as években kezdődött. Franciaországban egy munkacsoport a középkortól kezdődőn kezdte vizsgálódásait, nálunk pedig Körner András számít úttörőnek. A kiállításon most bemutatott kéziratos receptgyűjtemény a legkorábbi, amit a világon ebben a témában ismerünk, de nemcsak receptgyűjtemények elemzéséről van szó, hanem annak feldolgozásáról is, hogy mindez milyen helyet foglalt el a társadalomban. Vannak a tárlókban olyan darabok, melyeket – eltekintve néhány szakembertől - korábban a közönség soha nem láthatott.
A nyolc napig tartó zsidó húsvét – a pészáh – első estéjén, széder este, a zsidó családok különleges, szertartásos vacsorát tartanak. A terítésnek, az asztal díszítésének is szerepe van. A kiállításon bemutatott tárgyak között látható egy kézzel hímzett, fehér selyem szédertál-takaró. A héber nyelvű, körirat jelentése: „Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki megszenteltél bennünket parancsolataiddal és megparancsoltad a macesz evését.” A színes virágok felett pedig ez olvasható: „Az Egyiptomból való kivonulás emlékére”. Van egy zsidó szó, ami még a mai napig is széles körben használatos, átment a köztudatba. Ha valamiről jó a véleményünk, azt is mondjuk, ez kóser. A szó pontos értelméről, a valódi „kóserség” feltételeiről, a kóser nyersanyagok előkészítésről, kóser éttermekről is találunk részletes ismertetést ezen a kiállításon – érdemes tehát felkeresni. November 27-ig biztosan találhatunk rá alkalmat.
Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.
Bár az étterem 1894 óta áll, mai nevét csak 1910 óta viseli. Nem árulunk el titkot azzal, hogy e 116 év alatt gyakran keresték fel a társadalmi hierarchia igen magas fokán álló hazai és külföldi személyek. Jártak itt uralkodók és egyházi méltóságok, államfők és világsztár művészek, a szellemi élet meghatározó alakjai. Történetében voltak prosperáló időszakok és hullámvölgyek, jelenleg – bátran mondhatjuk – reneszánszát éli. Sok esetben a ritka vendégeknek külön, számukra összeállított menüsorok készültek, olyan fogásokkal, amelyek akkor még nem szerepeltek a nagyközönség számára elérhető kínálatban. A Gundel célja ma az, hogy ezeket az emlékeket ne vitrinekben őrizze, hanem megkóstolható történetként adja tovább.
Új színfolttal gazdagodott Újpest, és a Szent István tér környéke. A tér és az azonos nevű utca sarkán – alaposan átalakítva – megnyílt a Központ bisztró, melynek sokoldalúságát az is mutatja, hogy a nevéhez még két szó csatlakozik: kávézó bár. Arra pedig, hogy az átalakítás nem csak látszólagos, hanem igazi változást is eredményez, az üzemeltető a garancia. A vendégek valószínűleg nem figyelnek fel rá, de a „szakmában” fontos jel, hogy a hely az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. A cégcsoport a magas kategóriájú – Gundel, New York, Centrál kávéház - működtetéséről ismert, mégis különösen fontos számára, hogy új minőséget, új gondolkodásmódot mutasson meg. Velük most most egy más irány is hangsúlyt kap: a kiváló minőségű, mégis elérhető árú, városi hétköznapokra hangolt vendéglátás.
Rövid próba után kiderült, hogy még az olaszul tudók között sem érti mindenki pontosan a feliratot egy Szt. István körúti üzlet homlokzatán. Pedig érdemes megjegyezni, hogy ott, közel a Margit hídhoz, egy világbajnok dolgozik és az is világbajnok, ami kikerül a keze alól. A Forni Di Napoli ajtaján belépve Itáliába érkezik a látogató és túl azon, hogy valódi, hamisítatlan olasz ízek várják, az étel, amit a tányérjára tesznek, bizonyítottan a világ legjobbja! Ha pizzáról van szó – mert az már a feliratról is kiderül - mondhatjuk: na jó, az olaszoknak könnyű. Ám nem csekély meglepetésünkre, azt is gyorsan megtudjuk: a pizzakészítés világbajnoka magyar, a világbajnok pizza Budapesten készül!
Lassan megszokjuk már, hogy kedvenc édességeink elkészítői minden évben összemérik tudásukat. Nagy érdeklődés kíséri a Magyar Cukrász Ipartestület torta, fagylalt, bejgli versenyeit, most pedig – ahogy a naptárra nézünk- eljött az ideje a szaloncukrok versenyének. Meg is történt. Az Év Szaloncukrát idén ismét rekord számú nevezés után, 24 gyártó 165 szaloncukra közül választották ki. A nevezésre minden gyártó, kicsi és nagy egyaránt lehetőséget kapott. A verseny 8 kategóriájában összesen közel 200 kóstoló döntött a díjazottakról, rájuk 12 000 szaloncukor várt! Az eredmény kihirdetésének a Magyar Színház adott otthont – nem véletlenül.
