Már a hely neve is huncut egy kicsit. Az első két betű ugyanis nem a spanyol nyelvben használatos névelő – ezt az írásmódja is elárulja – hanem a tulajdonos nevére utal. Lajsz András, a – bátran mondhatjuk – európai hírű mixer, 2010-ben nyitotta meg, és jellegét kezdetben karibi étteremként határozta meg. A karibi világ, a koktélok ugyanis nagyon közel állnak a szívéhez, ráadásul akkor, ilyen stílusú étterem Budapesten egyáltalán nem létezett. Az étlapon a karibi és a nemzetközi konyha fogásai szerepeltek. Nagyjából négy év után kiderült, nagyobb az igény a magyaros ételekre, mint azt eleinte gondolták volna. A karibi ételek közül kettő azért a mai napig megmaradt.
Az egyik a tapas variációk: mediterrán és kubai jellegű falatkák. Megtalálható köztük a gazpacho, az Andalúziában népszerű hideg, paradicsomos zöldségleves és a kókusztej is. A másik a kubai Ropa Vieja, ami roston sült bélszíncsíkok fekete babbal, sofrito szósszal, rizzsel. A név jelentése: rongyos kabát: az eredeti recept szerint ugyanis a húst Kubában nem vágják, hanem tépkedik. A magyaros ételek közül az első helyet a bográcsban tálalt gulyásleves foglalja el. Érthető. Ennek lennie kell, hiszen nincs olyan külföldi, aki elfogadná, hogy Magyarországon, egy jó nevű étteremben pont ez ne lenne! Az étterem másik büszkesége a szürke marhából készült, omlós marhapofa. A nagydarab húst mintegy hat órán keresztül főzik, párolják, elősütik, amíg valóban omlós, puha lesz. Marhapörkölt szinte mindenhol van. Ilyen – sehol máshol.
Ahogy múlt az idő, 2014 nyarára ismét azt látták, hogy valamit frissíteni kell. Az ötlet szinte önmagát kínálta, mert bármennyire is furcsa, az Újlipótvárosban nincs egyetlen zsidó étterem sem. Bár ez még csak a dolgok egyik oldala. A másik, talán sokkal fontosabb indíttatás, amire Lajsz András azt mondja: „talán azért is lettem mixer, mert én magam is egy koktél vagyok! Büszke vagyok arra, hogy nagypapa muzsikus volt, a nagymama pedig lengyel zsidó családból származott. A nagymama a sparhelton sütötte a pászkát, az ízét még ma is érzem a számban.” Az étterembe bejáró vendégek már régóta mondogatták, miért nincs ez vagy az, miért nincs sólet, maceszgombóc, töltött libanyak? Addig-addig, amíg lett. Igaz, a környéken lakó, szakértő közönség erősen belejátszott. Heteken keresztül hozták a recepteket, kóstolták az étkeket, véleményt mondtak, kritizáltak, tanácsokat adtak. Végül augusztus elejére összeállt egy külön, zsidó étlap, előételek, levesek, főételek, desszertek. Még a messze földön híres flódni is itt készül, helyben! Tökéletes lett. Figyelembe vették, melyik étel népszerű. A töltött hal és a macesztorta például a próbaidőszakban alig fogyott, a zsidótojás viszont roppant keresett lett. A legnagyobb igény Krúdy húslevesére mutatkozik. Ez nem a bécsi tányérhús, csak a húsleves, velős csonttal, pirítóssal, fokhagymával.
A tervek között szerepel az arculatváltás kiterjesztése a belső díszítésre is. A kubai motívumok helyét lehetséges, hogy aktuális életképek foglalják majd el. Az új megjelenéshez a zene is igazodni fog. A meglepetések sorát egy-egy klezmer est is gyarapíthatja, esetleg a jó barát, Jávori Fegya közreműködésével. Miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez a helyszín mégis csak egy koktélbár, ahol az itallapon harmincnál több koktél közül választhat a vendég. A listán nem csak a mindenki által ismert Mojito vagy James Bond, a 007-es ügynök száraz Martinije szerepel, de olyanok is vannak, mint például a Kaméleon, a Földrengés, a Sexy Alligator vagy a Kecskebéka. Akinek kedve van, akár már holnap kipróbálhatja bármelyiket!
De a válogatás már elkezdődött. A Magyar Cukrász Ipartestület a huszadik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. Az idei versenyre minden eddiginél nagyobb számú – összesen 60 – tortát neveztek a cukrászok, így az Ipartestület - az objektív zsűrizés érdekében - két elődöntőt szervezett. A 20. alkalom a rekordszámú nevezésen túl amiatt is különleges lett, hogy idén határokon átívelővé vált a verseny. Egy székelyföldi nevezés is érkezett!
Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.
Bár az étterem 1894 óta áll, mai nevét csak 1910 óta viseli. Nem árulunk el titkot azzal, hogy e 116 év alatt gyakran keresték fel a társadalmi hierarchia igen magas fokán álló hazai és külföldi személyek. Jártak itt uralkodók és egyházi méltóságok, államfők és világsztár művészek, a szellemi élet meghatározó alakjai. Történetében voltak prosperáló időszakok és hullámvölgyek, jelenleg – bátran mondhatjuk – reneszánszát éli. Sok esetben a ritka vendégeknek külön, számukra összeállított menüsorok készültek, olyan fogásokkal, amelyek akkor még nem szerepeltek a nagyközönség számára elérhető kínálatban. A Gundel célja ma az, hogy ezeket az emlékeket ne vitrinekben őrizze, hanem megkóstolható történetként adja tovább.
Új színfolttal gazdagodott Újpest, és a Szent István tér környéke. A tér és az azonos nevű utca sarkán – alaposan átalakítva – megnyílt a Központ bisztró, melynek sokoldalúságát az is mutatja, hogy a nevéhez még két szó csatlakozik: kávézó bár. Arra pedig, hogy az átalakítás nem csak látszólagos, hanem igazi változást is eredményez, az üzemeltető a garancia. A vendégek valószínűleg nem figyelnek fel rá, de a „szakmában” fontos jel, hogy a hely az Eventrend Group üzemeltetésében működik tovább. A cégcsoport a magas kategóriájú – Gundel, New York, Centrál kávéház - működtetéséről ismert, mégis különösen fontos számára, hogy új minőséget, új gondolkodásmódot mutasson meg. Velük most most egy más irány is hangsúlyt kap: a kiváló minőségű, mégis elérhető árú, városi hétköznapokra hangolt vendéglátás.
Rövid próba után kiderült, hogy még az olaszul tudók között sem érti mindenki pontosan a feliratot egy Szt. István körúti üzlet homlokzatán. Pedig érdemes megjegyezni, hogy ott, közel a Margit hídhoz, egy világbajnok dolgozik és az is világbajnok, ami kikerül a keze alól. A Forni Di Napoli ajtaján belépve Itáliába érkezik a látogató és túl azon, hogy valódi, hamisítatlan olasz ízek várják, az étel, amit a tányérjára tesznek, bizonyítottan a világ legjobbja! Ha pizzáról van szó – mert az már a feliratról is kiderül - mondhatjuk: na jó, az olaszoknak könnyű. Ám nem csekély meglepetésünkre, azt is gyorsan megtudjuk: a pizzakészítés világbajnoka magyar, a világbajnok pizza Budapesten készül!
