A hír azóta bejárta a világsajtót, ám a kezdetekről még idehaza is szegényesek az ismereteink. Különösen, ha onnan nézzük, hogy elsőfilmes rendező érte el ezt a hatalmas sikert. „Nem vagyunk zsenik, csak sokat dolgoztunk” – árulta el a titkot a rendező Nemes Jeles László és kezdetben még semmi nem volt biztos. Igaz, az amerikai forgalmazó a Sony Pictures Classics képviselője, már Cannes-ben azt mondta, egészen az Oscarig akarják „elvinni” a filmet, noha az amerikai közönség fogadtatása bizonytalan. Ott a klasszikus, mesélő stílust kedvelik, ez a film viszont egészen új nyelven szólal meg. Meglepetés volt, hogy ezt az immerzív, tehát belemerülő, közvetlen, első személyű megtapasztalást megjelenítő filmet a nézők is és a kritikusok is ilyen kedvezően fogadták, nagyra értékelték. Magyarországon ugyan vannak fanyalgó hangok, de ezekkel nem foglakozunk. Az olyanokhoz hasonlíthatók, mint amikor valaki egy csodálatos hangverseny felvételéből kigyűjti a nézőtéri köhögéseket és csak azt hallgatja. Kár rájuk szót vesztegetni! Mi most már inkább az új feladatok felé fordulunk. Az I. Világháború kitörésének idejéről, egy fiatal nő történetéről kezdtük el írni a forgatókönyvet - jelentette be a rendező.
Valóban – erősítette meg Erdély Mátyás operatőr – a legkülönbözőbb szakterületekről érkezett elismerés. A közönség által jól ismert „nagy” díjak, mint például a Cannes-i mellett, a vetélytársaktól, az operatőröktől is két díjat kapott. Szeptemberben, a 36. alkalommal megrendezett Operatőrök Nemzetközi Fesztiválján ő kapta a fődíjat, az Arany Kamerát, a vizuális és esztétikai értékeket elismerő Camerimage Fesztiválon pedig a – neve ellenére rangos - „Bronz béka” díj gyarapította a listát. Mindezeken túl még hátra van egy harmadiknak a lehetősége, ugyanis az Amerikai Filmoperatőrök Társasága (ASC) is díjra jelölte a filmet a Spotlight Award, a külföldön bemutatott alkotások kategóriájában. Erről a döntés még később vártható. Eddig összesen tizenhét különböző díjat nyertek el, Zányi Tamás hangmérnök például a Cannes-i Fesztiválon kapta meg a technikai-művészi Vulcain-díjat.
Sipos Gábor producer azt emelte ki, hogy eddig nyolcvan ország vásárolta meg a vetítés jogát, közöttük olyanok is, mint Szingapúr vagy Vietnam, Olaszország, Brazília, Görögország, Japán. Az Egyesült Államokban már játszották, ám most hamarosan több száz moziban mutatják majd be egyszerre. Franciaországban is nagyon jó volt a film fogadtatása, kétszázezren nézték meg, de a közelmúlt ottani tragikus eseményei némileg visszavetették az érdeklődést. Ugyanakkor az elismerést jelzi, hogy a nyár folyamán az egyik legjelentősebb francia művészettörténész, Georges Didi-Huberman, „Sortir du noir” (Kijönni a sötétből) címmel könyvet is írt róla. A könyv valójában egy levél, melyet Nemes Jeles Lászlónak küld és a holokauszt megjelenítését elemzi. Magyarországon a filmet eddig százezer ember látta, és most ismét több helyen tűzték műsorra, telt házakkal megy Székesfehérvártól Békéscsabáig, mindenhol. Tervezik már a DVD-n való megjelenést is
A legelső vázlattól kezdve ismeri és segítette a munkát Vági Zoltán történész szakértő. Ő úgy látja, hogy a forgatókönyvet olyanok (Nemes Jeles László és Clara Royer) írták, akik már előre, alaposan tájékozódtak és tudták, miről akarnak filmet készíteni. Felhasználták azokat az iratokat, naplókat, amiket a haláltáborban dolgozott és többségükben megölt Sonderkommandók tagjai lejegyeztek, eldugtak, elástak, és később mások módszeres kutatás révén megtaláltak. Sokszor szó szerint ugyanazok a vezényszavak hallhatók a filmben, amiket az SS tagjai a lágerekben használtak. Annak ellenére, hogy a film minden apró részletében a lehető legjobban hasonlít a szörnyű valóságra, ez mégsem dokumentum, hanem játékfilm. A cselekmény fikció, de minden, amit a néző lát és hall, az egykor szinte pontosan úgy létezett. Súlyos teher volt, mindezt annak a tudatában végezni, hogy ott négyszázharmincezer magyar ember pusztult el. Viszont nemzedékek nézik majd meg és nemzedékek gondolkodást fogja alakítani.
Ezt a munkát Rajk László látványtervező a díszletekkel tette teljessé, megvalósítva az 1944-es Birkenau-t. Rengeteg elem alakítja a látványt. Ugyanakkor – világított rá a munka lényegére - a környező tereket le lehet írni az emberi test mozgásával, a főszereplő arcjátékával, pillantásaival, az izzadtságával, a mozdulataival, de ez a film azt is bizonyítja, hogy a hangok, zörejek, kiáltások is hozzájárulnak, hogy megértsük a teret, ennek a szörnyű halálgyárnak a felépítését. Ilyenkor pontosan kiderül, hogy a film – csapatmunka! Mindenkinek a legjobb tudására van szükség, mert csak akkor jöhet létre egy ilyen alkotás. Ráadásul pedig ennél a filmnél pontosan felfedezhető, hogy itt nem összeszedett, egymás mellé kényszerített emberek együttműködéséről van szó. Ez szabad emberek szabad döntése volt és talán ez a legfontosabb ahhoz, hogy egy ilyen film létrejöhessen!
Két bolgár művész, egy szobrász és egy festő alkotásaiból nyílt közös kiállítás a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Kettőjük együttes bemutatkozása cseppet sem véletlen, művészi felfogásukban ugyanis határozott rokonság figyelhető meg.
A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításain a 19. századi anyag mindig is fontos helyet foglalt el az épület legreprezentatívabb, első emeleti termeiben. Harminc év után ezt az állandó kiállítást most új szempontok szerint újrarendezték. Ráadásul a jól ismert remekművek mellett, közel egyharmad részben, olyan alkotásokkal is bővült, amelyeket eddig csak ritkán láthatott a közönség.
A szakembereket és a közönséget is egyaránt meglepő eredmény született a 2016-ban már huszonnegyedik alkalommal meghirdetett, „Az év természetfotósa” pályázat értékelése során. A pályázat történetében mind ez idáig soha nem fordult elő, hogy a rangos szakmai versengés úgy a felnőtt, mint az ifjúsági kategóriában kettős győzelmet hozott volna!
Melyik városban van hazánk egyetlen diadalíve, hol találtak nálunk múmiákat, hová érkezett annak idején az első vonat, az első dunai gőzhajó és az első villanyvonat? Hol van Magyarországon a legnagyobb tokaji bor gyűjtemény? Mindezeken kívül még számos hasonló kérdést tehetünk fel, de talán már ennyiből is kitalálható: Vácról van szó.
