2020. március 29. vasárnap, Auguszta napja
Évszázados hagyományok útján
Révay András
2015.05.11 23:15
A nyolcadik Szekszárdi Borvidéki Borbemutatót a Corinthia Hotel Budapest Átrium II. termében rendezték meg. Tévedés azt gondolni, hogy a nyár kizárólag a könnyed fehérborok, rozékról és sillerekről szólhat, hiszen a vörösborok kategóriájában is találhatunk ehhez az évszakhoz illő tételeket, például a Kadarkát.

 A bemutatót második alkalommal tartották a Corinthia Hotelben, korábban a Károlyi-palota volt a helyszíne. Húsz pincészet, hatvanféle bort hozott el és egy pálinkaház is megjelent. A rendezvény első felében a szakemberek, kereskedők, sommelierek, újságírók, a gasztronómia képviselői ismerkedtek a kínálattal, este hat óra után pedig a közönség számára is megnyílt a bemutató. A rendezők a fő hangsúlyt a borvidék három legjellemzőbb borára helyezték, a Kadarka, a Kékfrankos és a Bikavér majdnem minden pincészetnél megtalálható volt. A nyári slágernek számító Kadarkát több formában is megízlelhették a látogatók, hiszen egyes borászok rozé, mások siller vagy vörösbor formájában hozták Budapestre. Szekszárd borvidéke az utóbbi években dinamikusan fejlődik. Több, igen sikeres rendezvényt tartanak, jelentős számú érdeklődő, vásárló keresi fel ezeket. Az egyik legérdekesebb az Ivánvölgyi Kadarka túra, ahol egy kirándulás keretében járhatják be a vidék dombjait és tizenegy pincészet borával ismerkedhetnek meg a résztvevők.

 Erre a bemutatóra két újdonsággal érkezett a Bodri Pincészet. Az egyik a Blanka néven palackozott, 2014-es Sauvignon Blanc. Nagyon intenzív, bodzás, grape-fruitos, citrusos illata van, ízében a kellemes savak pici buborékkal keverednek. A másik a Gurovica dűlőből származó, 2013-as Merlot válogatás. Még fiatal, de már mutogatja oroszlánkörmeit. Benne a meggy a jellemző íz és illat, kifejezetten nagytestű bor. A harmadik bor neve a latin nyelvből származik. Az optimus azt jelenti, legjobb. Egyértelmű tehát, hogy ez a pincészet legjobb házasítása, mely mindig Cabernet Francból, Cabernet Sauvignonból és Merlotból készül – de csak azokban az években, amikor a minőség ezt megengedi! Az Optimusba szánt alapanyagokról már a metszésnél eldöntik, hogy mi lesz sorsuk. A termés mennyiségét korlátozzák, ha szükséges akár többször is egy nyáron. Végül legfeljebb egykilónyi fürt maradhat mindhárom fajtánál a tőkén. Ezeket külön szüretelik és külön is erjesztik, hűtött acéltartályokban, majd tizennyolc hónapra új tölgyfahordóba töltik egyenként mindhármat. A házasítás és a palackozás csak ezt követi és a bor még legalább egy évet tölt palackban, mielőtt piacra kerül. Legalább öt évet még ez után is elbír a minőség változása nélkül.

Lassan a háromszázadik évéhez közelít az Eszterbauer család tevékenysége. Tagjai 1746 óta művelik a szekszárdi domboldalakat. A jelenlegi tulajdonos, Eszterbauer János, aki már a tizedik borász generációt jeleníti meg, a kétezres évek elején kezdte követni az ősök példáját. Jelenleg már évi kétszázezer palack körül tart a bortermelés. Tekintettel a közelgő melegre, a bemutatóra egy 2014-es Muscat Ottonel gyöngyözőbort hoztak, amibe egy kevés Chardonnay is került. A teljesen szárazra kierjesztett alapborhoz kevés széndioxidot adtak, ez fokozza az illatos bor hatását. Szekszárdra elsősorban nem a fehérborok a jellemzőek, a pincészet is 85 százalékban vörösborokat készít. Közülük is első helyen a Kadarka és a Kékfrankos áll, de megtalálhatók a Cabernet-k, a Merlot és a Pinot Noir is. Mindez egyértelműen mutatja, hogy a pincészet számára a legfontosabb a Bikavér! A 2012-es Bikavérben 40 % Kékfrankos, 4 % Kadarka, 22 % Sauvignon, 12-12 % Cabernet Franc és Kadarka, 10 % Pinot Noir található. Az összetételt mindig az évjárat határozza meg, kötött recept nincs. Sok kóstolgatással döntik el, miből mennyi kerülhet bele.

A Hetényi pincészet több egyszerű borkészítő műhelynél. Vendégházzal is várja a látogatókat. Nevezhetők „interregionális” vállalkozásnak is, mert a szőlőjük Szekszárdon van, a pince és a feldolgozó Mecseknádasdon, ugyanitt áll a vendégház is. Szőlőtermeléssel, borkészítéssel 1993 óta foglalkoznak. Erre a bemutatóra Kadarkát, Kékfrankost Cabernet Sauvignont hoztak. Ez utóbbi nagyon „vastag” karakterű, a termeléséhez nem használnak vegyi anyagokat, szinte kézműves, biobornak is nevezhető. Ráadásul nagyon hosszú, fahordós ászkolással érlelt, ami azt jelenti, hogy 15-40 hektoliter űrtartalmú nagy tölgyfahordóban „lakik” az évjárattól és fajtától függően legalább egy, de inkább két vagy három évig. Ez a bor palackozás után – helyesen tárolva – még két-három évig eltartható. A vendégház is nagyon szép környezetben, gazdag programokkal, bőséges választékú étteremmel várja a látogatókat.

A szekszárdi Tűzkő Birtok olasz kézben van. Az Antinori család több mint 600 éve foglalkozik borkészítéssel és odahaza az ország egyik vezető termelője. A Bátaapáti szomszédságában fekvő birtokot, mely egy időben az Apponyi családhoz is kapcsolódott, 2000 óta irányítja Antinori márki. Kihasználva a vidék adottságait, 80 hektáron fehérszőlőket, Chardonnay-t, Zöld Veltelinit, Traminit, Rajnai Rizlinget, Sauvignon Blanc-t, Hárslevelűt, 70 hektáron pedig kékszőlőt, nagyrészt Kékfrankost és Merlot, Kisebb mennyiségben Cabernet Franc-t és Pinot Noir-t termesztenek. A birtoknak van egy – az 1700-as évek elején épített – pincéje, melyben a hőingadozás 1 C fok alatt marad az egész évben. Különleges boraikat itt érlelik 225 literes tölgyfahordókban.

A Brill pálinkaház a szőlő- és törkölypálinkákkal képviselte a borvidéki arculatot, három kékszőlő-törkölyt is hoztak. A Kadarka, a Turán és a Néró, mindhárom olyan különlegesség, amit pálinkában nagyon ritkán lehet kóstolni. Cabernet vagy Kékfrankos pálinka szinte mindenhol van az országban, ilyen ritka szőlőfajtákkal csak a Brill foglalkozik. Mindegyik egy kicsit mást hoz elő a kékszőlő törkölyből, melyek – általában – olajos magvas, robosztus megjelenésűek. Ehhez képest a Kadarka nagyon könnyű, savanykás, gyümölcsös karakter ad. A Turán sokkal erőteljesebb – mint ahogyan a bora is – határozottan megmutatkoznak benne a vadabb kékszőlő jegyek. Ezzel szemben a Néró lassan „nyílik ki”, viszont szép meggyes gyümölcsösséget érezhetünk a kóstolásakor. Szinte kikacsint a gyümölcspálinkák felé és ez mutatja meg, milyen lehetőség van a kezünkben, amikor a kékszőlő-törkölyökből próbálunk italokat készíteni. E két utóbbi pálinkára egyértelműen igaz az is, hogy aperetifként ne, inkább a főétel mellé vagy étkezés után, a kávé előtt, az emésztést segítőnek kínáljuk.

Kapcsolódó témák

A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának elismerésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben megalapította „Az Év Pincészete” kitüntető címet. Olyan bortermelő társaság együttes teljesítményét díjazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért a legtöbbet tett az adott évben. A díjat a szakmai körök jelölése és szavazatai alapján idén tizenötödik alkalommal adományozták az arra méltónak tartott pincészetnek.

Lehet bizony, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Egerben. Így nevezte el a legjobb borát Tóth Ferenc egri borász és hogy a döntése helyes volt, arról a látogatók meg is győződhettek a Borháló egyik üzletében tartott bemutatón.

Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.

Már csak egy hét, és kezdetét veszi a 21. Magyar Borok Útja Rallye, melynek száz autóból álló mezőnye idén a Balatoni Borrégiót fedezi fel. Az exkluzív élménytúra a megújulás jegyében – eltérően a korábbi évek gyakorlatától - a nagy borászok mellett kis pincészeteket is meglátogat.

A bor és a kereszténység jól megfér egymás mellett, hiszen a bornak szakrális értelmezése is van. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fiatal Borászok Egyesülete és a DiVino borbár minden borkedvelőt egy közös ünnepre és találkozóra hív az ország egyik legszebb terén, Budapesten, a Bazilika elé.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!