2020. április 3. péntek, Buda és Richárd napja
Gyümölcsös, tejes, diabetikus
Révay András
2015.03.09 20:32
Aki még nem tudta volna, az I. Nemzetközi Fagylaltfesztiválon biztosan megtanulta, hogy a fagylaltoknak ez a három fő kategóriája. Kiderült az is, hogy a közkedvelt édességből rengeteg különbözőféle készül, a fantázia e téren szabadon szárnyalhat.

Talán ha két-három hónappal később rendezik, nagyobb tömegek látogatták volna, de az érdeklődés hiányára így sem panaszkodhattak a március 6-8 között tartott fesztivál szervezői. A korai időpontot az indokolta, hogy a rendezők a szezon kezdetén kívánták a figyelmet a fagylaltra irányítani – és ez teljes mértékben sikerült is. Közel ötven kiállító megszámlálhatatlan különféle színű, ízű összetételű fagylalttal jelent meg, a pultok előtt hosszú – és becsületükre legyen mondva – türelmes sorok kígyóztak az ingyenes kóstolókért. Volt, ahol ez a kóstoló csak egy kis műanyag lapátkára való mennyiséget jelentett, de ha csak egyenként tíz különböző fajtával számolunk, beláthatjuk, hogy már ez sem kevés – máshol viszont egész gombócnyi is jutott, keménypapír vagy műanyag tálkába.

Az ízek élvezete mellett a látogatók szakmai ismeretekkel is gazdagodhattak. A kiállítási tér egy elkülönített részében, adatokban bővelkedő előadásból tudhatták meg, hogy a jó fagylalt lehetőleg legyen „száraz”, ne legyen gumis vagy szivacsos. A szájban könnyen olvadónak kell lennie és azonnal érezni kell az ízét, melynek viszont a megízlelés után nem kell hosszan megmaradnia. A jó fagylaltnak nincsenek „abszolút” ismérvei, van viszont az adott pillanatnak, helynek, alkalomnak, időjárásnak, hőmérsékletnek és van a megszokott íznek megfelelő fagylalt. Ez utóbbi erősen függ az egyénektől. Vannak ugyanis, akik egyáltalán nem szeretik, mások pedig kifejezetten keresik például a citromos ízeket.

 Ezért egy igazi fagylaltkészítő mesternek – az ízekkel és adalékokkal játszva - a következő fagylaltokat kell tudni elkészíteni: tengernél a „friss” fagylaltot, a hegyekben a „kevésbé” hideg fagylaltot, ebédek utánra a „gazdag és aromás” fagylaltot, tortákhoz a „krémes és könnyű” fagylaltot, télen a „meleg és tápláló” fagylaltot, nyáron a „frissítő, azonnal felismerhető ízű” fagylaltot. Az eljárási mód és a keverési arányok változtatásával képesnek kell lennie, hogy elérje, felidézze a fogyasztóban ezeket a képzeteket. Ami pedig a fagylalt tápértékét, hizlaló hatását illeti, a lelkiismeretünk is megnyugodhat. Száz grammra vetítve egy citromsörbetben nulla gramm zsír, 30g szénhidrát tálható, elfogyasztása 118 kcal energia bevitelt jelent. Ugyanezek az adatok egy krémfagylaltnál: 8g, 26g, 180 kcal, ezzel szemben mondjuk egy könnyű, lekváros linzertorta esetén 15g, 60g és 370 kcal. A különbség eléggé szembetűnő, a komolyabb tortaféleségnél ilyen arányokról pedig már ne is beszéljünk!

 Igazi fesztivál nem létezhet verseny nélkül – itt sem volt ez másként. A három kategóriában, tehát a gyümölcsös, tejes, diabetikus készítmények között indított fagylaltverseny zsűrijében helyet kaptak szakemberek és a Facebook-on előzetesen meghirdetett sorsolás nyertesei. A szakmai zsűri tagja Pataki Ádám cukrász, Fabók Mihály sommelier, Tugyi Róbert cukrász, tag volt a Gastroyal séfje, elnöke pedig a Danubius hotelt képviselő Rezneki Zoltán volt. Ő az eredmények kihirdetésekor elmondta, hogy értékelési szempont volt az íz, a halmazállapot, a szín, a kanálba kerülő gombóc tartalma és a „pultba helyezés” is. A halmazállapotnál fontos, hogy a fagylalt jól fogyasztható, kellően hideg, ne túl kemény, ne túl lágy legyen.

Első díjat nyert a budapesti Frer cukrászda, mely nevét a két alapító család, a Frank és az Erdélyi neveinek összevonásából kapta. Különböző fagylaltversenyeken már korábban is nyertek jelentős díjakat. Erdélyi Balázs cukrászmester a díj átvételekor elárulta, hogy a győztes, a kajszibarackos, mákos rétes fagylaltot, hagyományosnak mondható tojásos, tejes, tejszínes, eredeti vaníliarúddal ízesített alapból főzték, kicsit fahéjas, citromos ízt is kapott. A kész fagylaltot karamellizált réteslapokkal tették „izgalmasabbá” és kajszibarackos lekvárszerű öntettel díszítették. Fagylalthoz hasonló édességet már az ókorban is készítettek, a modern fagylaltoknál viszont nagy szerepe van a gépeknek. Ám ha nem a legkiválóbb alapanyagokat használjuk, a legjobb géppel sem lehet csodát tenni.

A székesfehérvári Damniczki Cukrászda két díjat is nyert, így joggal lehet elégedett Damniczki Balázs cukrászmester és csapata. A gyümölcs kategóriában a fekete teás málnafagylalt első, a diabetikus kategóriában pedig a narancsos eperszorbé fagylaltjuk a második lett. A sörbet - franciásan szorbé – a 13. századból, Kínából származik és minden fagylaltok ősének is tekinthető. A most díjazott fruktóz alapú volt, benne az eperíz dominál, mert 90 : 10 az eper : narancs aránya. Vízzel készült, tehát a laktóz-érzékenyek is fogyaszthatják. Az első helyezett fagylalt viszont hagyományos cukorral készült, tartalmaz tejszínt, tojást is. A málnafagylalthoz infúziós technikával, Earl Grey teából készítettek főzetet, mely eljárás lényege, hogy a tea csersav tartalma nem jut át az italba.

 A kiskörei Kádár Cukrászdát is hárman képviselték. Az első díjat nyert – meglehetősen ravasz - fagylaltot Törkenczy Tünde készítette, neki Krizsán Mihály segített, a tulajdonos pedig Kádár Ferenc. A fagylalt főzött, tehát meleg eljárással készült, almából kivont fügecukorral, ír karamellkrémmel berétegezve és ír karamellkrém pasztával ízesítették. Az ír jelleget a Baileys adja benne. Mint elmondták, a győztes fagylalt titka az íze és a selymessége. Ez utóbbi elérése nem könnyű feladat, az alkotórészek, a cukor, zsír, szárazanyag megfelelő aránya hozza létre. A fontos a tejjel, tejszínnel, vajjal bevitt zsír és a cukor vagy az ezt helyettesítő más édesítő. Ezek mellett az ízt adó bármilyen anyag csak harmadlagos jelentőséggel bír. Ha valaki otthon próbál jó fagylaltot készíteni, helyesen teszi, ha ezekre az összetevőkre figyel.

Minden háziasszony tudja, hogy a gyümölcsfoltot milyen nehéz az abroszból eltávolítani. Nincs ez másként a cukrászdákban sem. A szállodák, éttermek és kávézók dolgaival foglalkozó, már hároméves HORECA Marketing Klub létrehozta a Horeca-Tex üzletágát és formaruháktól az abroszokig terjedő kínálatával megjelent a Fagylaltfesztiválon. Termékeik skálája az alapnak számító olcsóbb kategóriától egészen a prémium minőségig terjed. Ma már – szerencsére – kialakulóban van az a vendégréteg, aki egy cukrászdában is elvárja a magasabb színvonalat és inkább olyan helyekre jár, ahol nem összekarcolt műanyaglapos, hanem fehér abrosszal leterített asztal mellé ülhet le. Na, itt jön a baj! Bizony a reggeli kávé, a délutáni fagylalt lecsöpöghet, az abroszokat sűrűn cserélni, mosatni kell. Most itt bemutatták a szennytaszító anyagból készült textíliákat, róluk a cseppet egy száraz ruhával letörlik, és nem marad rajtuk folt. Ez az a helyzet, amikor a drágább az olcsóbb!

Kiderült, hogy az I. Magyarországi Fagylaltfesztivál rendezőinek tarsolyában már egy másik ötlet is megbújik. Ez a fesztivál jó lehetőség volt arra, hogy bemutatkozzon – a maga nemében ugyancsak elsőnek számító – italfesztivál is. A szervezők szándéka szerint a Gabona Bár, a gabona-alapú szeszesitalok fesztiválja október 2. és 4. között várja látogatóit a budapesti Millenáris Parkban. Azt már most bejelentették, hogy a látogatók életkorára különös figyelmet fordítnak majd, mert a felelős alkoholfogyasztás hívei. Az alkoholfogyasztás része lehet az egészséges életvitelnek, csak ismerni kell és be kell tartani a személyre szabott mértéket. A fesztiválon bemutatják a jó minőségű italokat és megpróbálják bevezetni ezek közül azokat is, melyek nálunk egyáltalán nem vagy még kevéssé ismertek. A szeszesitalok széles választéka kap helyet a rendezvényen – kivéve a borokat és pálinkákat. Lesznek viszont sörök és a szakétól a vodkáig rengeteg más. A gabona-alapú ételek sem hiányoznak majd, a szórakozásról pedig a fesztivál-színpadon fellépő művészek gondoskodnak.

Kapcsolódó témák

Szokatlan esemény helyszíne lett Budapest egyik legismertebb borkereskedése, a Dohány utcai Veritas. Első pillanatban az ember talán azt gondolná, hogy zászlót váltottak és az alkoholellenesek táborához csatlakoztak, de elég körülnézni a helyiségben, hogy nyilvánvaló legyen: erről azért szó sincs! Van itt bor bőséggel, de most van valami más is.

A világhírű - három Michelin-csillagot szerzett - francia séf, Olivier Roellinger nevével fémjelzett szakácsversenyt 2010-ben hívták életre. A több francia szervezet közreműködésével létrejött verseny célja a fenntarthatóság népszerűsítése, a veszélyeztetett tengeri élőlények, kiváltképp a halak életterének megőrzése. Bár a versenyen korábban csak francia és spanyol fiatal szakácsok vettek részt, 2016-ban a szervezők ezt 30 ország részvételével európai szintre terjesztették ki. Érdekessége még, hogy csak 25 év alatti versenyzők indulhatnak.

Az első budapesti halfesztivált hat évvel ezelőtt rendezték meg, nem titkoltan azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a halfogyasztás hasznára, fontosságára. Az idén már a hatodik Halfesztivál megrendezésére kerül sor, ám – mint azt a rendezők elmondták – Magyarországon a halfogyasztás csak rendkívül lassan nő.

Ezzel a három szóval lehet összefoglalni a leglényegesebb sajátosságait a harmadik alkalommal megrendezett SIRHA-Budapest szakkiállításnak. Ezúttal tizenöt ország háromszáz kiállítója jött el, hogy bemutassa a vendéglátó- és az élelmiszeripar újdonságait, melléjük még szakácsok és cukrászok voltak a különleges versenyek szereplői.

A cukrászok 2007-ben indult kezdeményezése, a Magyarország tortája, most a szakácsok körében is követőkre talált. A Budapesti Gazdasági Egyetem impozáns Lotz-termében meghirdették a „Magyarország étele 2018” melegkonyhás szakácsversenyt és vele egy időben – már hetedik alkalommal – az OKÉS Közétkeztetési Szakácsversenyt is.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!