2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Hetedszer is filmhét
Révay András
2014.11.05 23:08
Egy hétig ingyen mehetünk moziba. Legalább is azok, akiket érdekel a koreai filmművészet. A koreai filmek igen magas színvonalúak, ezért hát érdemes lesz élni e nem mindennapi alkalommal.

Hetedik alkalommal rendezik meg a Koreai filmfesztivált, mely a szakma és a közönség köreiben is rendkívül nagy sikernek örvend. A filmeket idén már idén több helyszínen, így Budapesten az Uránia Filmszínházban, az Örökmozgó Filmmúzeumban, Szegeden a Belvárosi Moziban és Pécsen a Civil Közösségek Házában is láthatjuk – jelentette be Pálffy Dóra, a Koreai Kulturális Központ szóvivője. A magyar néző számára különleges hangulati világot sugárzó, érzelem gazdag és szuggesztív koreai filmgyártás legjobbjai közül 23 alkotás lesz látható november 10 és 15 között. A fesztivál hivatalos megnyitójára november 10-én 18 órakor kerül sor az Uránia Filmszínházban, egy különleges koreai táncbemutatóval fűszerezve. A vetítéseket koreai és magyar rendezők kötetlen beszélgetése, közönségtalálkozó, illetve magyar filmkritikusok koreai filmiparral kapcsolatos beszélgetős estje is kiegészíti.

 Mindegyik alkotás ingyenesen tekinthető meg, eredeti nyelven, magyar felirattal A jegyeket a tolongás elkerülése érdekében ajánlatos már a vetítés kezdete előtt egy órával átvenni a helyszínen. A fesztiválra a műfaji sokszínűség jellemző. Találunk a filmek között kosztümös filmet, akciófilmet, történelmi, háborús és politikai filmet, „női” filmet sőt, nemcsak játékfilmet, hanem két animációs filmet is. Mindkettő felnőtt témájú, ezért erre gyerekeket ne vigyenek a családok. Két alkalommal, a keddi és csütörtöki vetítés után Jung Yeon-Joo színésznővel, a Vendég című rövidfilm főszereplőjével közönségtalálkozón vehetnek részt az érdeklődők. Mindazok, akik – a filmeken túl – mást is szeretnének megismeri koreai kultúrából, november 12-én és 13-án este ellátogathatnak a Koreai Kulturális Központba, ahol egy koreai kreatív táncegyüttes zenés-táncos műsorát tekinthetik meg – szintén ingyenesen, de előzetes regisztráció mellett. (www.koreaikultura.hu)

 A mozilátogatók száma az egész világon Dél-Koreában a legnagyobb. Vincze Teréz filmesztéta ezt adatokkal is alátámasztotta. Az összesen ötvenmillió lakosú országban 2013-ban 213 millió(!) mozijegyet adtak el, ami azt jelenti, hogy minden egyes lakos 4,25 db jegyet vásárolt. Ez világcsúcs! Csak a koreai filmekre 127 millió jegy fogyott, volt közöttük olyan, amelyikre önmagában 12,8 millió jegyet vettek. Az idén már ez is megdőlt, egy filmre – sajnos most nálunk még nem látható – 17 millió néző volt kíváncsi. Érdemes belegondolni; a tízmilliós Magyarországon hány embernek kellene megnézni egy filmet, hogy ugyanezt az arányt megkapjuk. A koreai és a hazai nézőszámok összehasonlítása bizonyos mértékig a színvonalbeli különbség jelzésére is szolgál, bár azt is figyelembe kell venni, hogy ott a filmipar támogatottsága is lényegesen nagyobb.

Ott sem csak tömegfilmek készülnek, nagyon gazdag, színes, művészfilmes, független filmes világ is van a háttérben, rendezőik a legfontosabb nemzetközi fesztiválokon folyamatosan jelen vannak a díjazottak között. Budapesten már a nyitó napon ízelítőt kaphatunk a sajátos koreai rendezői felfogásból, illetve képi világból az „Egy másik országban”, a „Sunny” és a „Felszabadítom a csajom” című filmek kapcsán. Az Egy másik országban különlegessége, hogy a jelenetek rendszerint a forgatás reggelén íródtak, és a rendező nagy hangsúlyt fektetett a színészek improvizációs tehetségének bemutatására. A film hangulatát az ismert francia színésznő, Isabelle Huppert és a koreai szereplők harmonikus összjátéka határozza meg. Hong Sang-soo alkotása 2012-ben a Cannes-i Filmfesztivál hivatalos válogatásának része volt.

A Koreai-félsziget politikai, katonai értelemben a világ egyik legforróbb pontja. A folyamatos feszültség és készenléti állapot a filmipar számára is állandó témát jelent. A kedden látható „Berlin-akta” Berlin korábbi megosztottságával a kettészakadt Koreát jelképezi. Itt követhetjük nyomon a koreai titkos ügynök és egy fegyverkereskedő kalandjait. A briliáns, élvezetes akciófilm koreai kasszasiker, európai háttérrel fűszerezve. Az „Együtt, hajrá Korea” története Észak- és Dél-Korea első egyesült asztalitenisz csapatáról szól. A fiatal, tehetséges pingpongjátékosok együtt kezdik a felkészülést a nemzetközi versenyre. A kezdeti konfliktusok után megbékélnek, a csapatnak a „KOREA” nevet adják, és bejutnak a döntőbe. A film igaz történeten alapul, magyar vonatkozása is van, mert az 1991-es Világbajnokság elődöntőjében ez a csapat Magyarország ellen játszott. Erről is vannak benne jelenetek. A hitelesség kedvéért a legendás dél-koreai pingpongjátékos, Hyun Jung-hwa is részt vett a forgatáson.

 Szerdán a vetítővászonra kerülő alkotások a víz témakörét járják körbe, természetesen a koreai emberek érzelemvilágával gazdagítva. A Ködbe veszve című film közben egy hátborzongató thrillerben érezhetik magukat a nézők. A történet észak-koreai és kínai illegális bevándorlókról szól, akik teherhajón indulnak Dél-Koreába. A figyelemreméltó színész, Kim Yoon-suk játssza a kapitány szerepét, a K-pop sztár, Park Yoo-chun a főhős. A koreai filmre az is jellemző, hogy nagyon izgalmas női figurák vannak benne, a történeteket összetett jellemű női főszereplőre alapozzák. Az Anyám, a Sellő című alkotás a koreai filmek legjobb hagyományait ötvözi, melynek főhőse a filmben nyújtott alakításáért 2011-ben elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat Cannes-ban. A főszereplő anyát és a lányát ugyanaz a színésznő játszotta.

 A pénteki nap különösen érdekesnek ígérkezik, a dráma és az akció jegyében telik. Azért kerültek ezek a filmek ide, mert a koreai nyelvben egy különös szó is van a péntekre, a „bulgeum”. A szót „tüzes péntek”-nek is lehetne fordítani, a fémből készült fegyvereket elpusztító, a béke őrzőjeként is ismert mitikus állatra, a Bulgasari-ra utal. Az egyik legfigyelemreméltóbb háborús akciófilm a Frontvonal, melynek történetében a koreai háború vége előtt az észak- és dél-koreai csapatok új határt akarnak felállítani, az „Aerok” frontvonalat. A film a koreai háború utolsó napját mutatja be, melyet soha nem jegyeztek fel. A vetítés után a nézők részt vehetnek egy kötetlen beszélgetésen a dél-koreai és magyar filmművészetről, Min Young-geun rendező és Pálfi György, a Szabadesés megalkotója is jelen lesz.

A Koreai Filmhétről szóló tájékoztatón jelen volt a fiatal filmrendező, Min Yong-geun is, egyik alkotója az Omnibusz című filmnek, melynek három részét három rendező készítette. A film az emberi jogokról szól. Koreában van egy emberi jogokkal foglalkozó szervezet, melynek segítségével az utóbbi tíz évben, minden évben készül egy ilyen témájú film. Az ő része most, a „Jeges folyó” a katonai szolgálat lelkiismereti okból történő elutasítását elemzi. Koreában ugyanis ezért még börtön jár. Ennek ellenére van lehetőség ilyen filmek elkészítésére. Korea gazdasága három korszakban épült fel. Az első az autóiparhoz köthető, a második az információtechnológiához, ma pedig már jut pénz a kultúrára is. A filmhét tematikája és a bemutatott filmek mondanivalója a koreai emberek világát meghatározó jelképek köré épül. Hétfő a Hold, a gazdagság, nőiesség, életerő; kedd a tűz, a küzdelem, a háború; szerda a víz, az élet forrása, de egyben a pusztítás; csütörtök a fa, az élet oltalmazása, az otthon, a művészi inspiráció; péntek a fém, és a Bulgasari napja.

www.koreaifilm.hu

Kapcsolódó témák

Ma már tudjuk, milliók haltak meg az első világháború csataterein. Mivel pedig akkor még nem sejtették, hogy majd követi egy második, nem is számmal jelezték. Úgy nevezték: a Nagy Háború! Személyi és tárgyi emlékek összegyűjtésével erről a háborúról nyílik rövidesen állandó kiállítás, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

A felszólítás akár mottója is lehetne a Sirha – Budapest kiállításnak, melyet először rendeztek meg Magyarországon. A világ egyik legnagyobb és legsikeresebb élelmiszer- és vendéglátóipari szakkiállítását a kőbányai vásárvárosban, a HUNGEXPO területén láthatta a közönség.

Felvitte az isten a dolgát a Rosaliának. Legalább is, ami a hirdetményét illeti, jó magasra került. A Vajdahunyad vára hídjáról tekintve lefelé hívogatja a látogatókat – immáron a pezsgő nevével is kiegészülve. Két napig a rosé borok otthona lett a Liget.

Alig egy év elteltével, ismét budapesti kiállítással örvendeztette meg művészetének kedvelőit a Tatabányán élő és dolgozó Jakobi Anna Mária. Képeinek ezúttal a IX. kerületi Lónyai utcában található eReSz Kultúrpont adott otthont.

Az Europeana Food and Drink program, valamint a Nemzetközi Magyar Fotónapok keretében fotópályázatot hirdetett a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Fotóművészek Szövetségével együttműködve. A nyertes alkotások kiállításon láthatók a Múzeumban, június 26.-ig.

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!