2019. november 22. péntek, Cecília napja
Jövőre is lesz Fesztivál
Révay András
2015.11.21 00:18
Teljes lendülettel folynak a másfél hét múlva megnyíló XII. Újbor és Sajtfesztivál előkészületei, de a szervezők már egy évvel előre tekintenek. Már most bejelentették: a következőt, a tizenharmadikat az Olimpia jegyében rendezik meg.

A különféle rendezvények szervezői között járja egy mondás – árulta el Ferenc Vilmos, a fesztivál főszervezője – Ha egy hasonló programból sikerül rendben megcsinálni az első hármat, akkor már lehet bízni abban, hogy a továbbiak is megrendezhetők. De ha az első tízet sikerült megtartani, akkor abból igazi fesztivál lett. Az Újbor és Sajtfesztivál is elérte már ezt a szintet. Annak idején régiós rendezvényként indult, de most már kitekintése van az egész országra. Valódi, országos nagyrendezvénnyé vált, támogatják a központi, szakmai szervezetek. A bor és a sajt mellé pedig felzárkózott a kultúra, a művészet is. Ám mindezeken túlmenően, minden negyedik év az Olimpia éve. Három évvel ezelőtt a fesztiválon kiválasztották a Magyar Olimpikonok Újborát. A díjkiosztó ünnepségen olimpikonok adták át a nyerteseknek a díjakat. Jövőre ez megismétlődik majd. Az idei versenyre eddig száznál is több termelő kétszázötven bort nevezett be.

A fesztivál szellemiségétől valóban nem áll távol a kultúra, erősítette meg a Pannon Várszínház igazgatója, Vándorfi László. Sümeg, Nagyvázsony Veszprém, Csesznek vidékén dolgoznak. A magyar történelmi múltat, korszerűbb eszközökkel, a mai kor emberének nyelvén hozza egy fiatal társulat a közönség elé. Ebben az évben jött létre a színházon belül – a Három Tenor mintájára – egy kis csoportosulás. Három fiatal énekes, akik összesen hatvankilenc évesek, megalakították az „In Vino” együttest. Műsorukban klasszikus és opera, operett slágerdallamokat – kiegészítve magyar dalokkal, főleg pedig bordalokkal – adnak elő. November 28-án, 11 órakor, ők fogják megnyitni a Fesztivált Budapesten, a Vajdahunyad Várban.

 A fesztivál támogatói között van a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, melynek szóvivője, Süle Katalin azt emelte ki, hogy ez a rendezvény segíti az élelmiszeripari termelők piacra jutását. Hozzájárul ahhoz, hogy ezek a vállalatok ne csak saját szűkebb vidékükön, hanem szélesebb körben is megismertethessék termékeiket. A fesztivál középpontjába állított mindkét áru, a bor és a sajt is kitűnő példája, annak, miként tudják különböző szakmák képviselői segíteni egymást. Ahogy a sajt és a bor jó barátai egymásnak az asztalon, ugyanúgy a termelőik is partnerei lehetnek egymásnak a piacokon. A gazdálkodók közösségeiben születhetnek meg azok a gondolatok, melyek a termelést is előbbre vihetik és ez az egyénnek, az ágazatnak és az országnak egyaránt jó. Egy ilyen fesztivál pedig mindennek motorja lehet.

Lipcsei György, az Agrármarketing Centrum vezérigazgató-helyettese is a jó minőségű magyar termékek belföldi fogyasztásának ösztönzésében látja a fesztivál egyik komoly erősségét. Kiegészül ez még azzal, hogy a tudatos vásárlói magatartás kialakításában is nagy szerepe van. A mostani fesztivál azért is különösen fontos, mert a felvonultatott termékek sorában a bor és a sajt mellett a feldolgozott húsáruk széles választéka is jelen lesz. A közelmúltban napvilágot látott WHO jelentés félreértelmezése a vörös húsokról jól érzékelhető gondot jelentett, ezért minden alkalmat fel kell használni annak megismertetésére, hogy nem a húsokkal van a baj! Egyetért ezzel a kilencszeresen is „Magyar termék” nagydíjas Darnó Hús képviselője is. Ők 1995 óta foglalkoznak húsfeldolgozással, a szakma titkait a Szigetköz öreg bölléreitől lesték el.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a húsfélék mellett a pékáruk is komoly szerephez jutnak ezen a fesztiválon. Sokorópátkán kezdte meg működését 2002-ben a Pedró Pékség és ma már tizenkét boltjukban kapható „Az Ország Kenyere”. A Fesztiválon be is mutatják, csakúgy, mint a bejglit, melyet házi vajjal, tejföllel készítenek. A dél-budai régióban lakók viszont már jól ismerik a Royal Pékség süteményeit, pogácsáit, cukrászáruit. Ők sem használnak margarint, csakis vajat! A pékségben minden hónapban egyszer a biatorbágyi óvodások „dolgoznak” – saját kalácsaikat megsütve haza is vihetik.

Azért ez mégis csak az újborok fesztiválja ahol nem csak a borok újak, fiatalodnak a borászok is. Az első generációváltás korát éljük. A családi borászatok a kilencvenes évek elején jöttek létre és a szülők mellett már ott állnak a fiatalok is. Egy ilyen szerveződés a „Rizling Generáció”, melynek elnöke, Gyukli Krisztián a Balatonfüred-Csopaki Borvidéken képviseli a megújulást. Olyan ifjú borászokból áll ez az egyesület, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást, a szőlőben nőttek fel és a baráti társaságból váltak huszonkét tagpincészetet számláló, hivatalos szervezetté. Közülük tízen jelen lesznek a fesztiválon is.

A sajtokat is sokan szeretik. Igazolja ezt az országos hírű Cserpes Sajtműhely; termékei valóban közkedveltek. Több mint húszéves múltra tekintenek vissza, és ezalatt számos szakmai díjat nyertek. Készítenek a Mozzarellából natúrt és füstöltet, valamint egy Karavánhoz hasonlító és egy Trappista jellegű sajtot. Ez utóbbinak Kapuvári a neve. A fesztiválon ennél lényegesen többet vonultatnak majd fel. Naponta huszonötezer liter tejet dolgoznak fel, amiből nemcsak sajtok készülnek. Egy részükből joghurt, Túró Rudi, pontosabban Trudi lesz. Ez utóbbi azért érdekes, mert nem tartalmaz adalékanyagokat, aromát, tartósítószert, csak tehéntúrót, vajat, citromolajat, cukrot, és kakaós étbevonó masszát. Minden benne van, ami gyermekkorunk ízére emlékeztet!

www.ujboressajtfesztival.hu

Kapcsolódó témák

A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának elismerésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben megalapította „Az Év Pincészete” kitüntető címet. Olyan bortermelő társaság együttes teljesítményét díjazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért a legtöbbet tett az adott évben. A díjat a szakmai körök jelölése és szavazatai alapján idén tizenötödik alkalommal adományozták az arra méltónak tartott pincészetnek.

Lehet bizony, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Egerben. Így nevezte el a legjobb borát Tóth Ferenc egri borász és hogy a döntése helyes volt, arról a látogatók meg is győződhettek a Borháló egyik üzletében tartott bemutatón.

Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.

Már csak egy hét, és kezdetét veszi a 21. Magyar Borok Útja Rallye, melynek száz autóból álló mezőnye idén a Balatoni Borrégiót fedezi fel. Az exkluzív élménytúra a megújulás jegyében – eltérően a korábbi évek gyakorlatától - a nagy borászok mellett kis pincészeteket is meglátogat.

A bor és a kereszténység jól megfér egymás mellett, hiszen a bornak szakrális értelmezése is van. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fiatal Borászok Egyesülete és a DiVino borbár minden borkedvelőt egy közös ünnepre és találkozóra hív az ország egyik legszebb terén, Budapesten, a Bazilika elé.

Blog ajánló
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Egy nap a városban Könyvek Budapestről: Bolla Zoltán végigjárta Újlipótvárost, megírta a Bibliáját
Bolla Zoltán egészen máshogy ír könyvet Újlipótvárosról, mint ahogy mondjuk én állnék neki. Korábban a blogon bemutatott, Magyar Art Deco Építészet I. és II. kötete kapcsán is megjegyeztük: nem építész, nem gyakorlott író, és nem is volt kimondottan szakértője a témának. Elkezd fotózni, utánajár a dolgoknak, és a végére egy könyv születik. De Zoltán nem CSAK ÚGY fényképez, és nem CSAK ÚGY jár utána a témáknak. Maximalista, és ha elkezdi, akkor végigtolja: minden kapcsolódó épületet felkeres, minden elérhető információt begyűjt, majd ezeket rendszerezve elénk tárja. Nem híve a “best of” pillanatoknak, sztoriknak. A mindenre hajt. Ezért amikor megjelent Újlipótváros építészete 1861-1945 című kötete, azonnal lehetett sejteni, hogy alapos munkát végzett ismét. És tényleg: végigjárta a városrészt, és végigfotózott minden házat. Nem akármikor: minden utcába akkor ment, amikor besütött a Nap, hogy a legjobb arcát kaphassa le. Ha egy épület túl nagy volt, az utca meg túl szűk - gyakorlatilag egy Újlipótváros egyik definíciója -, akkor több széles látószögű fotóból rakta össze az egyet. Soha nem láttam még így ezeket a házakat, perspektivikus torzulás nélkül. A könyv egy Bevezetővel indít: Zoltán ugyanis végigböngészte a korabeli újságokat, több évtizednyi digitalizált papíron keresett meg minden utalást a városrészre, és 1890-től 1957-ig válogatott néhány cikkrészletet. Ez két oldal a könyvből, sejthetjük, micsoda munka van a 310 oldalban. Egy 38 oldalas történelmi áttekintés következik, a rómaiaktól máig. Annyira nagy sűrűségű a leírás, hogy képes megemlíteni minden fontos eseményt nemcsak Újlipótváros, de Budapest történetével kapcsolatban is. Az 52. oldalon a színes térkép is egy kincs: a mai háztömböket kiszínezte Zoltán, aszerint, hogy melyik milyen építészeti stílusban épült. Ezen a térképen látszik, micsoda változatosság van itt: historizmus, szecesszió, art deco, modern. Külön jelöli az elpusztult épületeket is, a könyvben ezekről is keresett képet. A könyvhöz felhasznált irodalom: három oldal. Maga a könyv központi magja az ezt követő invertárium. Vagyis a szerző számba vette az épületeket, lefotózta, bement a lépcsőházakba, és ha értékes kincsekre talált, azokat a fotókat is betette a könyvbe. Minden épülethez küölön adatlap jár, amin a ház adatai, építtetője, építésének részletei, és egyéb megjegyzések állnak, itt a különleges történelmi információk is helyet kaptak. De a könyben találunk táblázatot arról, melyik évben hány épületet húztak fel, vagy hogy a mai Pozsonyi út egyes házszámainál milyen tulajdonosokat jegyeztek be az idők folyamán. Hagyja, hogy mi magunk elemezzük ki az adathalmazokat. Egyetlen hiányosság, hogy az invertárium jelleg miatt a fotók - a könyv nagy alakja ellenére - viszonylag aprók, a lépcsőház fotók nem élvezhetőek, ezért a blogon nemsokára sorban publikáljuk a legjobbakat - nagyban. Ez tehát nem csak egy könyv Újlipótvárosról. Egyszerűen megkerülhetetlen azoknak, akik érdeklődnek a városrész iránt, mert biztosak lehetünk benne, hogy Zoltán figyelmét nem kerülte el semmi. Ha egy épület érdekel minket, ez az első könyv, amit kinyitunk, és utána lehet specializált, színesebb, érdekfeszítőbb leírások után kutatni, más szerzőknél. Ezért lehet azt mondani: alapmű. Egyébk könyvek Budapestről itt.
Egy nap a városban Házmesterek helyett éljenek a Közösségi Mesterek!
Ez a poszt két darab papírfecniről fog szólni, ennek ellenére ezt a két fecnit egy olyan bevezetővel fogom felvezetni, hogy azt gondolnátok, sokkal többről lesz végül szó. Nem lesz. Két fecni, amit az egyik lépcsőházban találtam, ahol a múlt héten jártam. Semmi több. De a papíron olvasott szövegek eszembe juttatták ezt a szót: házmester. A házmester szónak lett egy kellemetlen, büdös, sárgultbajszos csengése, és erről nyilván tehetnek a besavanyodott bácsik és nénik, akik ezzel a kitüntetéssel a zsebükben kiélvezték, hogy gyerekként beszélhetnek a lakókkal, függetlenül a köztük lévő nembeli, korbeli és taníttatásbeli különbségektől. Házmesternek lenni egyet jelentett a frusztráció kiélésével, azok részéről, akik mások vegzálásának lehetőségénél nagyobb kitüntetést életükben nem kaphattak volna. Aztán jöttek a közös képviselők, akik mindent tudtak, amit a házmesterek, kivéve hogy A. nem voltak elérhetőek a házban, és B. leszarták a csip-csup ügyeket. Sok helyen azonban továbbra is szükség volt egy olyan arcra, aki közel van, és foglalkozik a házzal, együtt él a lakókkal, és pontosan tudja, hogy Mari néni miért állítja azt, ami egyébként nem igaz, és mi benne az igazság, de mi az, ami meg már túlzás, és Mari néni, tessék lehiggadni. A házmestereknek kinőtt egy új generációja, akik szerveznek közös összejöveteleket, és esetleg a közösségre úgy tekintenek, mint lehetőségre. Oké, hogy össze vagyunk zárva - gondolják ők -, de ez nem egy börtön, nem elviselni kell egymást, hiszen mindannyian itt szeretnénk élni, és mindannyian jól szeretnénk élni. Ez közös bennünk. Induljunk ki ebből. És most következzen a két papírfecni. Lássuk: Láthatjuk, hogy a szöveg írója maga is érdeklődik a fizika iránt, sokkal inkább, mint mondjuk a neveléspszichológia vagy a szociálpszichológia iránt. Ennek meggyőző tanúbizonyságát adja: ahelyett, hogy a lakók viselkedését támadná (“anyád nem tanított meg…?”), vagy a szemetelés következményeit taglalná (“ki akar disznóólban élni…?”) rögtön egy váratlan ismeretterjesztéssel indít. Nevel, tanít: képzeljétek, van egy állandó G, nagyjából ugyanannyi, mint a bolygón bárhol. Ezen pedig mindenki elgondolkozik. A neveletlen disznók is, akik simán elsikkadnának a disznóól és a faragatlanság említése felett, mert számukra az ismerős terep. A másik üzenet még jobb. Csak a pozitív dolgokra koncentrál, dicsér, szeret, ölel. Valahol, mélyen, mégis érezzük, hogy ez nem a teljes történet. Érezzük, hogy valahol meg lettek említve a neveletlen disznók is, és ezt a neveletlen disznók is érzik, ahogy olvassák. Szeretnék, hogy őket is megdicsérné valaki, de valahol tisztában vannak azzal is, hogy ez nem ma történt meg. Én éltem olyan házban, ahol a házmester színes kiemelővel húzta ki - önkielégítés jelleggel - a pattogó, kioktató, sértő mondatait, amivel nyilván a neveletlen disznókat akarta megszólítani, ehelyett megszólított vele mindenkit, akik egyébként pedánsan viselkednek. Legyünk inkább ilyenek: szólítsuk meg azokat, akikkel közösséget akarunk vállalni, a többiek meg érezzék annak minden hátrányát, hogy nem e közösség részei. Elég büntetés lesz az, ha egyébként jó a csapat. Házmesterek és közös képviselők helyett - vagy mellett - nevezzünk ki Közösségi Mestereket! Ámen.
Városlátogatások Chania
Chania, Kréta szigetének egykori fővárosaAz egyedülálló hangulatú, történelmi város Kréta északnyugati részén fekszik, 160 km-re a fővárostól, Herakliontól. Az ókori települést még Homérosz is említi Odüsszeusz történetében. A minószi királyság idején a virágzó város neve Kydonia volt, mai elnevezése a bizánci birodalomhoz köthető, eleinte Al Hanim-nak nevezték, majd az arab nevet módosítva, a Hania (Chania) lett a város neve. A település az évezredek során több ízben is gazdát cserélt, a görög, arab, bizánci, velencei és török uralom jellegzetességei ma is fellelhetőek. Az óváros jelentős része a velenceiek által létrehozott kikötő köré épült. A világ egyik legöregebb és legszebb világítótornya. ma a város jelképe. A kikötőt védő hullámtörő végére épült torony, ma már nem navigációs pont, csak történelmi emlék.A varázslatos település sajátos, mediterrán hangulatát, a faborítású ablakok, a tengerparti éttermekkel és kávézókkal díszített sétány, és a gyönyörű aprócska tereken megbúvó templomok teszik teljessé.A Velencei kikötő:A velenceiek által épített ívelt kialakítású kikötő, ma már történelmi és turisztikai látványosság, melynek egyik oldalán a várost védő Firka erőd bástyái magasodnak, míg a másik oldalon a már említett, egy minaret formáját utánzó világítótorony áll.A védett öbölben épült a Velencei hajógyár, melynek 23 műhelyéből napjainkra csak 7 maradt fenn.Panagia Trimartiri (Szűz Mária) templom:A templom a 13. századtól a török megszállásig (17. század) fogadta a hívőket, ekkor a hódítók elűzték a papokat és szappangyárat működtettek az épületben. Később megegyeztek a törökökkel és velencei stílusban újjáépítették.Agora:Chania árubőségtől roskadozó, a marseille-i piac mintájára tervezett, fedett piaca az agora, szintén a város egyik szimbólumává vált. A Hassan Pascha mecset:Az öbölben, a vízpart közelében található a gyönyörű mecset, amelyben most művészeti kiállítások láthatóak. A kikötőben álló mecset és a város több épülete is az oszmán időszak emlékét őrzi, ezek adják Chania keleti varázsát.Fedezzük fel a történelmi város igazi arcát, sétáljunk az óváros zegzugos utcáin és régi, szemet gyönyörködtető velencei épületek, hangulatos kávézók és éttermek bukkannak elénk.Nézzünk meg egy videót:           https://www.youtube.com/watch?v=hotI_cIF08A                                                                   Készítette: vinpet                             
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!