2019. szeptember 24. kedd, Gellért és Mercédesz napja
Mesterek és mestereik
Révay András
2015.08.09 21:35
Szokatlan – mondhatni rendkívüli – eseménysor megnyitására került sor a Műcsarnokban. „Szlovén – magyar kapcsolat” összefoglaló címmel, egymás után négy kiállítást rendeznek, melynek első tagja augusztus 6-tól szeptember 27-ig várja a látogatókat.

Az első kiállítás – melyet egy héten belül még három követ – a „Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben” címet viseli. A kapcsolatra utaló főcím viszont azért helytálló, mert egy hónappal ezelőtt Ljubljanában, a várban megnyílt egy olyan magyar művészeti kiállítás, aminek a címe viszont „Szomszédolás” és rendkívüli sikere van – jelentette be Szegő György, a Műcsarnok igazgatója. Itt, Budapesten, a most megnyílt kiállítást augusztus 11-én követi egy másik; a középkori festő, Aquila János műveiből, majd egy XX. századi, lendvai születésű magyar szobrász, Zalka György és egy ugyancsak XX. századi, rendkívüli építész, Jože Plečnik munkásságáról. A szomszédolás, mutatja azt is, hogy jó szomszédok vagyunk, a négy kiállítás, pedig azt jelzi, hogy közösek a kincseink és ezeket meg is kell becsülnünk.

A modern hétköznapok eseménydús forgatagában gyakran átsiklunk olyan dolgok felett, amiket, ha egyszer mégis megpillantunk, nagyon is fontosnak bizonyulnak – hívta fel a figyelmet a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériumának államtitkára, Anton Peršak. Előfordul az is, hogy apró gesztusok messze nyúló tettekké nőnek. Így történt két évvel ezelőtt is, amikor néhány – szlovén és magyar – kulturális szakember megálmodta a ljubljanai cserekiállítást. Valóban elmondhatjuk róla, hogy nagyon sikeres, igazi betekintést nyújt a magyar akadémikusok művészetébe. A párja pedig most nyílik meg Budapesten, képet adva arról, hogy hogyan is látjuk mi az egykori Osztrák-Magyar Monarchia közös területét, mely még ma is két – egymást jól ismerő – szomszédos ország közös területe. A művészet és a képzelőerő nem ismer határokat, ezért is olyan gazdag közös terünk kulturális öröksége.

 Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, dr. Hoppál Péter ezt még azzal egészítette ki, hogy Szlovénia és Magyarország együttműködése az elmúlt két évtizedben egyre erősödött és ebben kiemelt szerephez jutott a tudományos, oktatási és kulturális programoknak. Különösen nagy tisztelettel adózunk a szlovén állam azon példamutató gesztusának, mellyel a mura-vidéki magyarság számára kulturális autonómiát tesz lehetővé. A művészet nyelvén szólva újabb és újabb barátságok köthetők. A budapesti Műcsarnok Közép-Európa, Magyarország és Budapest egyik legimpozánsabb kiállító tere. Jó döntés volt, hogy a szlovén képzőművészet majd’ száz esztendejét átfogó – összesen négy - kiállítást itt rendezzük meg. Várhatóan a magyar közönség is nagy érdeklődést mutat majd a szlovén művészet – ilyen nagy léptékben nálunk még be nem mutatott – értékei iránt. A kiállítás elősegítheti azt is, hogy a két ország művészei az európai kulturális közegben is nagyobb elismertséget kapjanak.

A Ljubljanában és Budapesten egy időben látható két kiállítás példaértékű együttműködés eredménye – erősítette meg Lázár Beáta, a Lendvai Magyar Galéria és Múzeum igazgatója. A mai globalizálódó világban nagyon fontos a két szomszédos ország, azoknak városai, lakói közötti kapcsolatok fejlesztése. Ezek hidat képeznek a két – számos történelmi kötelék által összekapcsolt – nemzet között. A művészet és a kultúra minden korban a legnemesebb kapocsnak számít. A kiállítás - melynek létrejöttét a ljubljanai Képzőművészeti Akadémián tanító Branko Suhy és dr. Jožef Muhovič festőművészek kezdeményezték - kiindulópontja az akadémia öt tanárának eddigi pályája volt. Emerik Bemard, Hermán Gvardjančič, Jožef Muhovič, Franc Novinc és Branko Suhy az installációk, a performanszok és az elektronikus média mai térnyerésének idején is a manuális képalkotás szellemi erejében bízva, a festészeti hagyomány folytonossága mellett szállnak síkra.

 Ennek jegyében rendezték kiállításaikat Szlovéniában. Ljubljanában (a várban), Zágrábban (Mimara Múzeum), Bécsben (Künstlerhaus), Velencében (Accademia di Belle Arti dí Venezia) és másutt is. A budapesti kiállításon a kezdeményezők a professzor-elődök - Janez Bernik és Andrej Jemec nyugalmazott tanárok, Bogdán Borčič, Zorán Didek, Božidar Jakac, Gojmir Anton Kos, Maríj Pregelj és Gabrijel Stupica, az akadémia elhunyt tanárai, valamint Zorán Mušič - festményeit is bemutatják, ezáltal átfogóbb és reprezentatívabb betekintést engednek a szlovén festészet 1920-as évektől máig tartó alakulásába. A nemzetközi téren is elismert Zorán Mušič, bár nem tanított az akadémián, de számos szlovén alkotó példaképéül szolgált. A „Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben” című kiállítás az újabb kori szlovén művészet rendkívüli eseménye. Nem csupán a kulturális együttműködés hivatalos kifejeződése, hanem valódi művészeti élmény. Lehetőség a szomszédos ország festészetének megismerésére.

 Amikor 2013-ban a két szlovén művész elmondta nekem a tervét, hogy a Műcsarnokban szeretnének kortárs szlovén kiállítást, egy pillanatra úgy tűnt, hogy ez lehetetlen vállalkozás – emlékezett vissza a kezdetekre őexcellenciája Ksenija Škrilec asszony, a Szlovén Köztársaság magyarországi nagykövete. Éppen ezért vagyok ma olyan büszke – mert sikerült! Ennek a sikernek sok eleme van. Egyrészt, vannak az egyének, akiknek van elképzelése, kitartása, akarata, másrészt voltak partnerek a magyar oldalon, akiket köszönet illet ezért. A program nemcsak megvalósult, hanem úgy nőtt, mint a kalács. Határokon túl, és még az eredeti elképzeléseket is felülmúlta. Nem egyetlen kiállítás jött létre, sokkal inkább egy egész sorozat. Mindegyiknek az az üzenete, hogy egy térségben élünk és tudunk jól együttműködni!

www.mucsarnok.hu

Kapcsolódó témák

Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre” címmel.

A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.

Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.

Blog ajánló
Egy nap a városban Meglepően jó túrótortát ettem, túró nélkül - Cziniel
Mivel a feleségem, Évi nem ehet tejfehérjét, egyre többször futunk bele alternatív megoldásokba a vegán édességek terén, amiknél a felhasznált alapanyagok között nem lehet tejtermék. Korábban a tojást is kizártuk. Nehéz ügy. A túró például egy olyan jelenség ebben az  alternatív univerzumban, mint nálunk az ezotéria. Elvileg létező dolog, gyakorlatilag túlságosan el kell vonatkoztatni ahhoz, hogy értelmezni tudjuk. Mondjuk egy dolog mindig is segítette a hazai próbálkozásokat: nálunk általában csak rossz túrót kapni. Nem nehéz tehát egy ehhez hasonló műtúrót kreálni, és nem várt helyről érkezett a megoldás: az óbudai Cziniel cukrászda oldotta meg a kérdést. A Cziniel olyan arrafelé, mint délebbre a Daubner. Többen mennek oda megszokásból, mint meggyőződésből. Vannak egészen jó, és egyészen átlagos dolgaik. Ági például esküszik a muszkauerjükre, és tényleg egészen jó. Viszont én nem ezért jöttem, hanem mert korábban egy baráti születésnapon kínáltak meg a Cziniel áltúrótortával, ami mellesleg paleo összetevőkkel is bír. Basszus, mondom, ez simán elmenne egy átlagos túrótortának, ami nagy szó. Aztán kiderült, hogy tojás azért van benne, ebben tévedtek az akkori vendéglátóink: a túró tojásfehérjehabból, kókuszkrémből és kókuszolajból készült, amihez a cukrászdában külön kanálon érkezik az erdei gyümölcs öntet, ami meg egyenesen fantasztikus. Nem túl édes, a torta sem, viszont együtt elég komoly élményt adnak.   Ha holnaptól nem fejnénk több tehenek, ezzel ellennénk innentől kezdve. Nem lenne életünk legjobb túrója, de az átlag magyar túrót simán hozza. Gratula. CzinielCím: 1031 Budapest, Nánási út 55.
Egy nap a városban Ilyen, amikor a sztárpék fánkozót nyit - Bomboloni
A Pozsonyi úton nyílt nemrég Szabadfi Szabolcs, a Panificio il Basilico tulajdonos-pékjének új egysége. Megszoktuk, hogy az Olaszországból hazaimportált tudást itthon befektető gasztro-üzletember nem ijed meg egy-egy új hely nyitásától a munkaerőhiány kellős közepén sem, és ezek a helyek a legritkább esetben hagyományos pékségek, sőt igen változatosak. Szabi munkabírása irigylésre méltó. A legújabb hely egy fánkozó. Tudom, fánkozóból van már egy pár, és sokan arra használják ezt az édességet, hogy kevés befektetett tudással, erős marketingeszközökkel becsalják az újdonságra vágyó budapestieket, de Szabi a másik irányból érkezik. Abból az irányból, amit a “Freyja - The croissant story” mutatott be a legszebben: ha összezsugorítod a portfóliót, és csak egyvalamire koncentrálsz, akkor nemhogy arányosan kisebb lesz a sikered, de egyenesen nagyobb. Merthogy simán árulhatna egy pék fánkot, és valószínűleg árul is sok helyen, vállat vonunk rá. De ha a fánkjait egy külön üzletbe teszi, saját branddel, teljes koncentrációval, akkor eldurran az agy. Szabitól elvárható az is, hogy figyel a minőségre, a vajra, a tojásra, a lisztre. Nem is felejtette el a logó alá odaírni: by Panificio Il Basilico. A bomboloni jelentése gyakorlatilag fánk, vagyis: fánkok, a bombolone többesszáma. Olasz fánk, és persze ahány régió, annyiféle recept, amihez nyilván a pék is hozzáadja a saját ízlését és szokásait. A Bomboloni fánkjainak tésztája masszívabb, rágósabb-gumisabb állagú, íze sem az olaj és fehérliszt behízelgő találkozása, hanem egy karakteresebb fánkíz. Különféle feltétekkel kérhető, házi készítésű lekvárokat raktak el külön erre a célra - láthatóak a polcon is a hatalmas üvegek -, de kérhető pisztáciakrémes változat is, ami tényleg szemet gyönyörködtető. A krém íze remek, az állaga viszont a formázhatósági szempontok miatt túl határozott nekem, én inkább a lekvárokra voksolok, meg a krémesebb betöltött cuccokra, ha lesznek. Az árak is a termék állagához hasonlóan határozottak, a pisztáciás fánk 690 forint volt. Egy próbának jó, de nem érzem a vágyat arra, hogy visszatérjek ide, viszont a Szent István parkban játszadozó gyerekek édesség iránti vágya jobb, ha itt teljesedik ki, mint az üzletekben. Szóval jó a pozicionálás, kellett ide a Bomboloni, és sikeres is lesz. BomboloniCím: 1137 Budapest Pozsonyi út 49.
Városlátogatások A Neretva folyó völgyében
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!