2019. június 19. szerda, Gyárfás napja
Mesterek és mestereik
Révay András
2015.08.09 21:35
Szokatlan – mondhatni rendkívüli – eseménysor megnyitására került sor a Műcsarnokban. „Szlovén – magyar kapcsolat” összefoglaló címmel, egymás után négy kiállítást rendeznek, melynek első tagja augusztus 6-tól szeptember 27-ig várja a látogatókat.

Az első kiállítás – melyet egy héten belül még három követ – a „Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben” címet viseli. A kapcsolatra utaló főcím viszont azért helytálló, mert egy hónappal ezelőtt Ljubljanában, a várban megnyílt egy olyan magyar művészeti kiállítás, aminek a címe viszont „Szomszédolás” és rendkívüli sikere van – jelentette be Szegő György, a Műcsarnok igazgatója. Itt, Budapesten, a most megnyílt kiállítást augusztus 11-én követi egy másik; a középkori festő, Aquila János műveiből, majd egy XX. századi, lendvai születésű magyar szobrász, Zalka György és egy ugyancsak XX. századi, rendkívüli építész, Jože Plečnik munkásságáról. A szomszédolás, mutatja azt is, hogy jó szomszédok vagyunk, a négy kiállítás, pedig azt jelzi, hogy közösek a kincseink és ezeket meg is kell becsülnünk.

A modern hétköznapok eseménydús forgatagában gyakran átsiklunk olyan dolgok felett, amiket, ha egyszer mégis megpillantunk, nagyon is fontosnak bizonyulnak – hívta fel a figyelmet a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériumának államtitkára, Anton Peršak. Előfordul az is, hogy apró gesztusok messze nyúló tettekké nőnek. Így történt két évvel ezelőtt is, amikor néhány – szlovén és magyar – kulturális szakember megálmodta a ljubljanai cserekiállítást. Valóban elmondhatjuk róla, hogy nagyon sikeres, igazi betekintést nyújt a magyar akadémikusok művészetébe. A párja pedig most nyílik meg Budapesten, képet adva arról, hogy hogyan is látjuk mi az egykori Osztrák-Magyar Monarchia közös területét, mely még ma is két – egymást jól ismerő – szomszédos ország közös területe. A művészet és a képzelőerő nem ismer határokat, ezért is olyan gazdag közös terünk kulturális öröksége.

 Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, dr. Hoppál Péter ezt még azzal egészítette ki, hogy Szlovénia és Magyarország együttműködése az elmúlt két évtizedben egyre erősödött és ebben kiemelt szerephez jutott a tudományos, oktatási és kulturális programoknak. Különösen nagy tisztelettel adózunk a szlovén állam azon példamutató gesztusának, mellyel a mura-vidéki magyarság számára kulturális autonómiát tesz lehetővé. A művészet nyelvén szólva újabb és újabb barátságok köthetők. A budapesti Műcsarnok Közép-Európa, Magyarország és Budapest egyik legimpozánsabb kiállító tere. Jó döntés volt, hogy a szlovén képzőművészet majd’ száz esztendejét átfogó – összesen négy - kiállítást itt rendezzük meg. Várhatóan a magyar közönség is nagy érdeklődést mutat majd a szlovén művészet – ilyen nagy léptékben nálunk még be nem mutatott – értékei iránt. A kiállítás elősegítheti azt is, hogy a két ország művészei az európai kulturális közegben is nagyobb elismertséget kapjanak.

A Ljubljanában és Budapesten egy időben látható két kiállítás példaértékű együttműködés eredménye – erősítette meg Lázár Beáta, a Lendvai Magyar Galéria és Múzeum igazgatója. A mai globalizálódó világban nagyon fontos a két szomszédos ország, azoknak városai, lakói közötti kapcsolatok fejlesztése. Ezek hidat képeznek a két – számos történelmi kötelék által összekapcsolt – nemzet között. A művészet és a kultúra minden korban a legnemesebb kapocsnak számít. A kiállítás - melynek létrejöttét a ljubljanai Képzőművészeti Akadémián tanító Branko Suhy és dr. Jožef Muhovič festőművészek kezdeményezték - kiindulópontja az akadémia öt tanárának eddigi pályája volt. Emerik Bemard, Hermán Gvardjančič, Jožef Muhovič, Franc Novinc és Branko Suhy az installációk, a performanszok és az elektronikus média mai térnyerésének idején is a manuális képalkotás szellemi erejében bízva, a festészeti hagyomány folytonossága mellett szállnak síkra.

 Ennek jegyében rendezték kiállításaikat Szlovéniában. Ljubljanában (a várban), Zágrábban (Mimara Múzeum), Bécsben (Künstlerhaus), Velencében (Accademia di Belle Arti dí Venezia) és másutt is. A budapesti kiállításon a kezdeményezők a professzor-elődök - Janez Bernik és Andrej Jemec nyugalmazott tanárok, Bogdán Borčič, Zorán Didek, Božidar Jakac, Gojmir Anton Kos, Maríj Pregelj és Gabrijel Stupica, az akadémia elhunyt tanárai, valamint Zorán Mušič - festményeit is bemutatják, ezáltal átfogóbb és reprezentatívabb betekintést engednek a szlovén festészet 1920-as évektől máig tartó alakulásába. A nemzetközi téren is elismert Zorán Mušič, bár nem tanított az akadémián, de számos szlovén alkotó példaképéül szolgált. A „Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben” című kiállítás az újabb kori szlovén művészet rendkívüli eseménye. Nem csupán a kulturális együttműködés hivatalos kifejeződése, hanem valódi művészeti élmény. Lehetőség a szomszédos ország festészetének megismerésére.

 Amikor 2013-ban a két szlovén művész elmondta nekem a tervét, hogy a Műcsarnokban szeretnének kortárs szlovén kiállítást, egy pillanatra úgy tűnt, hogy ez lehetetlen vállalkozás – emlékezett vissza a kezdetekre őexcellenciája Ksenija Škrilec asszony, a Szlovén Köztársaság magyarországi nagykövete. Éppen ezért vagyok ma olyan büszke – mert sikerült! Ennek a sikernek sok eleme van. Egyrészt, vannak az egyének, akiknek van elképzelése, kitartása, akarata, másrészt voltak partnerek a magyar oldalon, akiket köszönet illet ezért. A program nemcsak megvalósult, hanem úgy nőtt, mint a kalács. Határokon túl, és még az eredeti elképzeléseket is felülmúlta. Nem egyetlen kiállítás jött létre, sokkal inkább egy egész sorozat. Mindegyiknek az az üzenete, hogy egy térségben élünk és tudunk jól együttműködni!

www.mucsarnok.hu

Kapcsolódó témák

Már szinte hazajárnak a szlovén képzőművészek a budapesti I. kerületbe, a Várnegyed Galériába. Ezért nem is volt meglepő, hogy a Szlovén Kultúra Napja alkalmából ismét ott nyílt gyűjteményes kiállításuk „A lélek tükre” címmel.

A cím talán némi fejtörésre ad okot, világosabb lesz, ha az azték név helyett a nálunk jobban ismertet használjuk. Ő Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, aki most néhány hétre Budapestre költözött.

Arról, hogy a II. Világháború során rengeteg műkincs tűnt el a hazai múzeumokból – már nagyon sokat hallottunk. De, hogy ugyanez lejátszódott harminc évvel korábban is – nos, arról mindeddig semmit! Egy új kutatás most erre kíván fényt deríteni.

Különleges könyv bemutatója és egy kiállítás megnyitása zajlott egy időben Budapesten a Józsa Judit Galériában. A falakon, kódexlapokon látható a Belváros-Lipótváros krónikája és a különálló lapok együtt, könyv formában, kézbe vehetővé váltak.

Ez volt a kezdet, az első lépés a világsikerhez vezető úton – mondta el Rajk László azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentették: Oscar-díj jelölést kapott a Saul fia című magyar film.

Blog ajánló
Városlátogatások San Gimignano, a középkori Manhattan
San GimignanoSan Gimignano mint szinte minden toszkán település, egy dombtetőre épült. Történelme az ókorig nyúlik vissza, a városka eredetileg egy etruszk település volt és San Geminianus püspökről kapta a jelenlegi nevét, aki a legenda szerint megvédte a helyieket a hunok támadásától. Imáinak hatására olyan sűrű köd szállt a környékre, hogy Attila a félelmetes, „Isten ostora” jelzővel illetett hun vezér is eltévedt seregével együtt. Némileg árnyalja a romantikus történetet, hogy Szent Geminianus 397-ben halt meg, Attila pedig 405-ben született, de ki törődik ilyen apró részletekkel az évszázadok távlatából.A körös-körül olíva és szőlőültetvényekkel, magasba törő cédrusokkal övezett, etruszk falakkal körülvett, felhőkarcolókkal tarkított várost középkori Manhattan" néven is említik.A Rómába vezető zarándokút, a Via Francigena a városon haladt keresztül, ennek köszönhetően a település virágzó közlekedési és gazdasági központtá nőtte ki magát.A városka virágkorát, a XIII-XIV században élte, amikor a gazdag családok egymással versengve építkeztek, mintegy fitogtatva a hatalmukat. Mivel a város, fallal volt körülvéve, szélességben nem lehetett terjeszkedni, maradt a magasság. Magasabbnál magasabb tornyokat építve, az 1300-as években már 72 torony emelkedett az ég felé, volt, amelyik a 70 métert is elérte. Ezek a tornyok az egymással harcban álló családok védelmére is szolgáltak, mivel a bejárataik olyan magasan vannak, hogy csak létrán lehetett felmenni. A rivalizálást megelégelve a városvezetés elrendelte, hogy egy torony sem lehet magasabb, mint a városháza tornyánál (Palazzo Communale).Az 1338-ban az Európán végig söprő pestisjárvány San Gimignanot sem kímélte, a város szinte teljesen elnéptelenedett, a 72 toronyból csupán 13 maradt meg, de a város arculata ma is szinte olyan, mint a középkorban. Az építészet emlékei tökéletes állapotban maradtak fenn, úgy érzi az ember, mintha egy filmforgatás kellős közepébe csöppent volna. Nem véletlen, hogy a városka több mint 30 történelmi film forgatásának adott otthont, köztük a hét Oscar-díjat nyert Szerelmes Shakespeare, vagy a Zeffirelli által rendezett Tea Mussolinivel.Történelmi központja az UNESCO Világörökség része. Ide tartozik a többi között a Piazza del Duomo.A „Tornyok városa” híres fehér boráról. A Vernaccia di San Gimignano-t a vidék domboldalain termő ősi Vernaccia szőlőből készítenek. Ha autentikus környezetben szeretnénk megkóstolni ezt a nemes italt, látogassunk el a Strozzi hercegi birtokra, ahol a finom borok mellé, nagyszerű toszkán vacsorát is kapunk.San Gimignano minden évszakban számos programmal várja a látogatókat, a toszkán finomságokat kínáló apró üzletek, a művészeti galériák és az évről évre megrendezett történelmi játékok, fesztiválok maradandó élményt kínálnak.Nézzünk meg egy videót:https://www.youtube.com/watch?v=G0AenGQSRIY                                                                                                                                 By vinpet
Városlátogatások Ismerkedés Linz városával
Ismerkedés Linz városávalA település említésére azonnal a nálunk is kedvelt sütemény jut eszembe. Próbáljuk jobban megismerni ezt a Duna festői ölelésében fekvő szép várost.A történelme a kelta időkre nyúlik vissza, akik Lentos néven alapították a mai Linz elődjét. Később a rómaiak Lentia (Csónak) névre keresztelték a települést, mely a 19. századig csupán néhány háztömbből és a várból állt.Linz ausztriai iparváros, ma is fontos gazdasági központ, a felső-ausztriai tartomány székhelyeként a harmadik legnépesebb osztrák város, mely az elmúlt évtizedekben látványos átalakuláson ment keresztül.Linz a változások városa, ahol azonos hangsúlyt kap a tudomány, a művészet és a fejlődés. 2014-ben a város elnyerte az UNESCO-tól a Médiaművészetek városa címet is. A számos érdekesség mellett Európa egyik legmodernebb technológiai központja is itt található. Linznek saját hegye is van, az 537 méter magas Pöstlingberg. A hegytetőn emelt búcsújáró templom egyik nagy bástyájában mesevasutat rendeztek be a gyerekeknek.Kedvező időben érdemes a város felülnézetben is megtekinteni, de ehhez nem kell sárkány-repülni vagy helikopterrel körözni, elegendő csupán felsétálni a Passage bevásárlóközpont lépcsőjén, és máris a város háztetőin vezető sétaúton találjuk magunkat. A kémények magasságából pazar a kilátás az óvárosra. A belvárosban gyönyörű, barokk épületeket láthatunk. A főtér (Hauptplatz) Európa egyik legnagyobb tere. A tér középpontjában az 1716-ban felállított, 26 méter magas Szentháromság-szobor áll, a tetején aranyozott alakokkal, melyet pestisoszlopként is emlegetnek a szörnyű járvány mementójaként.Az Alter Dom Linz legnagyobb temploma. A barokk székesegyház a 17.-ik században épült.  Robusztus, égbenyúló tornyai között Szent Ignatius szobrát láthatjuk. A templombelső fából faragott szószéke és orgonája fantasztikus látvány.A püspöki templom, a Neuer Dom Ausztria második legmagasabb temploma, neogótikus tornya 134 méterre nyúlik az ég felé. Csodálatosan díszített, festett üvegablakainak egy része a második világháború alatt megsemmisült, ezeket kortárs művészek renoválták nagyszerűen.Linzben járva, feltétlenül kóstoljuk meg a város egyik jelképét, a hagyományos linzer tortát. A sütemény egy kicsit más, mint az itthoni linzerek, a töltelékben többek között mandula és dió is található. A mai gyerekek már a kor szellemének megfelelően "lézer tortának" hívják.Érdekesség, hogy egész Felső-Ausztriában tilos a városokban füvet nyírni, a méhek érdekében. A városban számtalan méhkaptár található, többnyire a házak tetején, és a különleges becsben tartott méhek érdekében vágják ritkábban a vadvirágokkal teli közterületek zöldjét.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=waP41ecrG70                                                                                                   By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!