2020. április 10. péntek, Zsolt napja
Régi értékek – jóízű étkek
Révay András
2016.03.30 23:45
A külföldről több-kevesebb rendszerességgel Magyarországra látogatók számára gyakran okoz gondot, hogy találjanak egy olyan éttermet, ahol az üzletfelekkel, de akár a rokonokkal, barátokkal is nyugodtan találkozhatnak. Nos, nekünk sikerült. Bizonyára lesznek, akiknek segít, ha tapasztalatainkat közreadjuk.

Siet? Gyorsan megköt egy-két üzletet és már menne is? A bárpult mellett van rá lehetőség. Valami másra vágyik? Régóta hiányolja azt a vendéglátóhelyet, ami a 20-as, 30-as években volt népszerű Budapesten? Igen, úgy hívták Café-Restaurant. Egy kávéház, amelyikben lehet munkával, beszélgetéssel eltölteni az időt, megebédelni, elolvasni az újságokat, meginni az uzsonnakávét, a különteremben üzleti rendezvényt tartani, és az ügyes-bajos dolgok elintézése után még vissza lehet térni, vacsorázni. A Firkász - stílusában és hangulatában - éppen ezt kínálja. A falakat – a hely nevéhez híven - tapéta helyett olykor száz évnél is régebbi újságok, plakátok borítják, öreg írógép, kávéházi felszerelés a díszítés. Nap közben újságírók, üzletemberek, délután egyetemisták, este filmesek, rendezők, színházból hazatérők keresik fel. Délben innen csak jóllakottan lehet elmenni, mert hétköznaponként a déli menü svédasztalos jellegű. Tizenkét fogásból szedhet a vendég, amennyi jólesik. A vezeték nélküli Internet használata ingyenes! Az ország minden borvidékéről kaphatók kiváló borok, kedvelt a csapolt sör. Érthető tehát, hogy a Firkász Nobel- és Oscar-díjas művészek, ismert személyiségek kedvenc találkozóhelye lett. Árai mégis mérsékeltek.

A magyar, angol és olasz nyelvű étlap egyik különlegessége a három „all inclusive” menüajánlat, mely a magyaros ételek mellett rövid- és más szeszesitalok korlátlan fogyasztását is kínálja. Ezeken túl természetesen lehetőség van a válogatásra sokféle másból is. A szakácsok nem ismernek lehetetlent! Mindazok, akik az étterembe este jönnek, nagy valószínűséggel nem fognak sietve távozni. Maradnak néhány órát. Az étterem másik vonzereje ugyanis – a kitűnő ételek mellett – hogy esténként itt Budapest legjobb zongoristája, Ökrös Ottó, a bárzongorista verseny győztese játszik. Ez ma már ritkaságszámba megy és sokan még külföldről is visszajárnak, hogy őt egy jó vacsora és egy üveg finom bor mellett meghallgassák.

A karakteres elnevezésű, budapesti Firkász kávéházban pár hónappal ezelőtt „Délutáni frissítő” címmel megindult irodalmi – művészeti program a vártnál nagyobb érdeklődést keltett. Néhány kultúrakedvelő ember társalgásából nehezen meghatározható műfajú, de sikeres műsor vagy inkább kötetlen beszélgetés kerekedett. Az esemény résztvevője lehet bárki, aki vendégként helyet foglal egy ilyen délutánon, hogy találkozzon divattervezővel, parfüm kreátorral, színésszel, íróval, fotóművésszel vagy valamilyen más, érdekes személyiséggel. A havonta egyszer sorra kerülő programról előzetesen mindig tájékoztatás található a kávéház Facebook oldalán.

Az éttermekkel kapcsolatban – általában – gyakori és sajnos megalapozott kifogás, hogy egy ideig valóban nagyon jó színvonalúak, ám ez idővel csökken. Nos, a Firkász esetében ez a veszély nem áll fenn. Már abban az időben, amikor egyes magyarországi éttermekről a számlázásra vonatkozóan, külföldi követségek figyelmeztetést jelentettek meg, a Firkász elnyerte a VISIBLE-2005 nemzetközi minőség-garancia tanúsítványt. A magyar minősítő rendszer, a Dinig Guide szerint az ország tíz legjobb magyaros étterme között van. A környék, tehát Budapest-Újlipótváros lakói minden évben nagyszabású utcai mulatságot tartanak a terület főutcájának tekinthető Pozsonyi úton. Az étterem itt már megkapta a kerület lakói által adományozott Pozsonyi-Piknik Csillagot kiemelkedő színvonaláért. Végül pedig – hiszen a korral haladni kell – nem marad el a nagy, amerikai székhelyű minősítő rendszer, a TripAdvisor elismerése sem. Már három egymást követő évben, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben küldték el a Certificate of Excellence bizonyítványt. Az egyenletesen magas színvonalat semmi sem igazolhatja ennél jobban.

www.firkasz.hu

Kapcsolódó témák

A világhírű - három Michelin-csillagot szerzett - francia séf, Olivier Roellinger nevével fémjelzett szakácsversenyt 2010-ben hívták életre. A több francia szervezet közreműködésével létrejött verseny célja a fenntarthatóság népszerűsítése, a veszélyeztetett tengeri élőlények, kiváltképp a halak életterének megőrzése. Bár a versenyen korábban csak francia és spanyol fiatal szakácsok vettek részt, 2016-ban a szervezők ezt 30 ország részvételével európai szintre terjesztették ki. Érdekessége még, hogy csak 25 év alatti versenyzők indulhatnak.

Az első budapesti halfesztivált hat évvel ezelőtt rendezték meg, nem titkoltan azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a halfogyasztás hasznára, fontosságára. Az idén már a hatodik Halfesztivál megrendezésére kerül sor, ám – mint azt a rendezők elmondták – Magyarországon a halfogyasztás csak rendkívül lassan nő.

Ezzel a három szóval lehet összefoglalni a leglényegesebb sajátosságait a harmadik alkalommal megrendezett SIRHA-Budapest szakkiállításnak. Ezúttal tizenöt ország háromszáz kiállítója jött el, hogy bemutassa a vendéglátó- és az élelmiszeripar újdonságait, melléjük még szakácsok és cukrászok voltak a különleges versenyek szereplői.

A cukrászok 2007-ben indult kezdeményezése, a Magyarország tortája, most a szakácsok körében is követőkre talált. A Budapesti Gazdasági Egyetem impozáns Lotz-termében meghirdették a „Magyarország étele 2018” melegkonyhás szakácsversenyt és vele egy időben – már hetedik alkalommal – az OKÉS Közétkeztetési Szakácsversenyt is.

Bár karácsonyig még több, mint két hónap van hátra, a tervezgetés már bizonyára sok helyen elkezdődött. Legalább a listaírás, hogy ki ne maradjon senki a megajándékozottak közül. Ha a kinek, már megvan, jöhet a mit? Ehhez pedig egy jó tanács sosem jöhet elég korán. Igaz?

Blog ajánló
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Városlátogatások Húsvéti köszöntő.
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!