2020. február 21. péntek, Eleonóra és Norina napja
Válasszuk ki Magyarország szőlőfajtáját!
Révay András
2015.09.20 20:34
Évente csak egyszer nyílik alkalmuk a borkedvelőknek, hogy egyszerre, egy helyen mustrálgassanak, kóstolgassanak, válogassanak Magyarország szinte teljes borterméséből. Erre volt jó alkalom a 24. Budavári Borfesztivál, melyet immáron hagyományosnak számító helyén, a Várban rendeztek meg.

Nem volt jó ötlet éppen csütörtökön látogatni a fesztiválra. Az időjárás nem olvasta a meteorológusok előrejelzését, miszerint száraz, meleg ősz várható. Barátságtalan, hűvös idő volt és esett. Jó ötlet volt éppen csütörtökön látogatni a fesztiválra. A nem túl barátságos idő miatt csak az igazi elszántak voltak jelen. Nem volt tömeg, nem volt tumultus a pultok előtt, a pár kortyocska bor melegített belülről és a borászoknak is volt kedve, ideje beszélgetni. Így tudtuk meg, hogy a fesztivál egyik különlegessége a 2012-es Jackfall Syrah. A pincészet most jelent meg ezzel az évjárattal, itt mutatta be a közönségnek. Kisharsányban, egy 0,7 hektáros, egybefüggő területről szüretelték a szőlőt, a palackon rajta is van az villányi, eredetvédettséget mutató címke. A bor szép rubinszínű, lilás árnyaltokkal. Tiszta, tükrös, fényes. Érdekes, összetett, gyümölcsös illata van, melyben vanília, bors, némi ánizs fűszerezettség is kiérezhető. A bor egy része kilenc hónapig volt 225 literes, másodtöltésű fahordóban, de a palackozás előtt önmagával házasították, egy másik része ugyanis barrique hordóban érlelődött. Mindezt még egy közel kétéves palackos érlelés is követte. Ízvilágában franciás, harmonikus, jól illik kacsához vagy erdei gyümölcsmártásos húsokhoz is.

A Borbély Családi Pincészet kínálatában egyértelmű, hogy a fiatalok, hölgyek nagy kedvence a száraz Gabriella Muscat Ottonel. Akik pedig a tartalmasabb borokat kedvelik, azok a 2013-as Bácshegyi Olaszrizling, a hatvanéves, bakművelésű szőlőről származó „karós” Olaszrizling, illetve az elmaradhatatlan Kéknyelű közül választhattak. A desszertborok barátait viszont ezúttal a 2011-es, késői szüretelésű Olaszrizlinggel örvendeztették meg. Ez utóbbi idén a Vinagora Nemzetközi Borversenyen aranyérmet kapott. Akkor viszonylag száraz év volt, a szőlő szépen, egészségesen töppedt, cukortartalma magas volt. Ennek következtében a bor is magas, 14-es alkoholfokot ért el. Jól párosítható mondjuk libamájas előételhez, gyümölcsös vagy könnyedebb csokoládés desszertekhez.

Dula Bence nemcsak az összes budavári, de már a legelsőnél két évvel korábban tartott Vörösmarty téri fesztiválnak is állandó részvevője volt. Ma is fontosnak érzi, hogy a magyar borok egyszerre, egy helyen mutathassák meg magukat. Lényeges szerinte, hogy itt a borászok is megkóstolhatják egymás borát. Megláthatunk tendenciákat. Például, hogy a Pinot Noir „eluralta” a világot, a Chardonnay helyett is új fajták jelennek meg. Sajnos mi nem élünk azzal a lehetőséggel, hogy a Kékfrankosunkat ilyen hangsúlyosan mutassuk fel. Ha a terméskorlátozást, a hosszabb idejű érlelést betartanánk, nekünk is lehetne „sláger-fajtánk”. Megtehetnénk, hogy kiválasztjuk Magyarország fajtáját! Álljunk mögé egyetértésben és például egy ilyen fesztiválon mindenki maga is jelenítse meg. A nemzeti fajtáinkat, a Kadarkát, Kékfrankost próbáljuk meg helyzetbe hozni! Sajnos a borvidékeink önállóan akarnak érvényesülni. A külföldiek komolytalannak tartják, hogy 22 borvidék, összesen 55 ezer hektáron dolgozik, miközben jelentős szőlőterületeket veszítettünk el. Az Alföld például elő tudná állítani azt a jó asztali bor típust, ami a szomjat oltja. Mellette nem nyílna tere az olasz boroknak. Elegendő lenne nekünk kilenc borvidék, ahol egymásra odafigyelve, a másikat szeretve dolgoznánk!

Nem kellett messzire utaznia annak, aki igazi borkülönlegességeket akart kóstolni. A Várban még dél-afrikai borokkal is találkozhatott. Dél-Afrikában az 1600-as évek óta folyik bortermelés. Szép fehérboraik vannak, a francia fajták kifejezetten jól érzik magukat azon a vidéken. A vörösek között elterjedt a Syrah, több pincészetnél ad nagyon magas minőségű bort. A mediterrán éghajlat és a vulkanikus talaj jelent ehhez igen jó kiindulópontot, amihez sokat tesz hozzá a több évszázados termelői tapasztalat. Fokváros közelében a Hartenberg pincészetben például 1692 óta készítenek bort. A dél-afrikai borok közül Magyarországon nagyon kevéssé ismert a Pinotage nevű szőlőfajta, mely a Pinot Noir és a Zinsault – más néven Hermitagenak nevezett szőlő keresztezéséből származik. Bora ízében nem esik messze a nálunk megszokottól, mégis különleges élményt adhat. Nem könnyű, délutáni „fecsegős” bor, ennek ellenére önmagában is megállja a helyét, miközben fűszeres ételek mellé is kitűnő.

 Igazán meglepő felirattal is találkozhatott a látogató a 24. Budavári Borfesztiválon. Az egyik pavilonban mandulabort kínáltak. Persze szó sincs arról, hogy mandula erjesztésével készítették volna. Az alapja egy desszertbor, mely egy különleges, mandulás eljárás során, szinte folyékony marcipánná vált. Kétféle is készül belőle. A fehérnél az alapja a Malvasia nevű likőrbor, a vörösnél pedig a Marsala. Ebből már az is kiderült, hogy egyik sem magyarországi fajta, mindkettő olasz. A borok a szicíliai Martinez pincészetből érkeztek. A fehér már alig borszerű, valóban, mintha marcipán lenne. A vörösnél a bor nehezebben adta meg magát, gyümölcsössége egy kicsit még érződik. Mindkettő illatos, édes, hangsúlyozottan likőrbor. Önmagában valóban csak likőrként, gyűszűnyi mennyiségben, egyébként inkább desszert mellé érdemes fogyasztani. Alkoholtartalmuk 16 fok körül van.

Most már bátran mondhatjuk hagyománynak, hiszen az idén már harmadjára rendezték meg a fesztiválon a Nemzetek Sajtversenyét. A kezdeményező a Szega Camembert Kft. volt azzal a céllal, hogy változtasson a magyar fogyasztói szokásokon. Ne csak a Trappistára legyen igényünk. A meghívott vendég az Egyesült Államok volt, Wisconsin állam képviselte egy Merlot-ban érlelt sajttal, melynek van kávés, ribizlis változata is. A versenyen 17 ország sajtjai vettek részt, Észtország például laktóz-mentes parmezánnal nevezett. A versenyt – a közönség szavazatai alapján - a Magyaralmási Tejüzem Pater elnevezésű különlegessége nyerte, meglepően nagy előnnyel. Ez a sajt három dolognak köszönheti különlegességét. Először is a kiváló minőségű tejnek, amelyet hazánkban egyedülálló módon, 12 órán belül feldolgoznak. A második a technikai művelet, amelynek köszönhetően a sajtot baktériumokkal látják el. Míg a hagyományos mozzarella sajtban 1, a trappistában 4, a pannónia sajtban is 4-5 féle baktérium található meg, addig a Praterben ennek a sokszorosa. Az utolsó és talán legérdekesebb tulajdonsága az érlelés módja. Nálunk a legtöbb sajtot fóliában érlelik, ám a Prater megfelelő páratartalom mellett a szabad levegőn érik, minimum 6 hétig, de inkább több hónapig. Ezután kerül rá egy ehető fólia, melynek köszönhetően az érés tovább folytatódik: akár egy évig is érlelhetjük otthon.

Az idei Borfesztivál a játékosság jegyében zajlott. A látogatók kvízjátékok segítségével tesztelhették boros tudásukat, részt vehettek az Év Fesztiválbora szavazáson, ajánlott útvonalak segítségével felfedezhették a magyar szőlőfajtákból készült borokat és értékes nyereményekkel gazdagodhattak. A rendezvényen kiállító 220 borászat az ország összes termőhelyét és szinte összes szőlőfajtáját bemutatta, közben a színpadon folyamatosan egymást váltották a szereplők. A hagyományos jótékonysági borárverésen befolyt összeget idén a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a fogyatékossággal élő, megváltozott munkaképességű emberek munkahelyteremtésére fordítja.

Kapcsolódó témák

A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának elismerésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben megalapította „Az Év Pincészete” kitüntető címet. Olyan bortermelő társaság együttes teljesítményét díjazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért a legtöbbet tett az adott évben. A díjat a szakmai körök jelölése és szavazatai alapján idén tizenötödik alkalommal adományozták az arra méltónak tartott pincészetnek.

Lehet bizony, ráadásul nem is akárhol, hanem éppen Egerben. Így nevezte el a legjobb borát Tóth Ferenc egri borász és hogy a döntése helyes volt, arról a látogatók meg is győződhettek a Borháló egyik üzletében tartott bemutatón.

Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.

Már csak egy hét, és kezdetét veszi a 21. Magyar Borok Útja Rallye, melynek száz autóból álló mezőnye idén a Balatoni Borrégiót fedezi fel. Az exkluzív élménytúra a megújulás jegyében – eltérően a korábbi évek gyakorlatától - a nagy borászok mellett kis pincészeteket is meglátogat.

A bor és a kereszténység jól megfér egymás mellett, hiszen a bornak szakrális értelmezése is van. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fiatal Borászok Egyesülete és a DiVino borbár minden borkedvelőt egy közös ünnepre és találkozóra hív az ország egyik legszebb terén, Budapesten, a Bazilika elé.

Blog ajánló
Egy nap a városban Hihetetlen: még jobb kenyerek, még távolabb Budapest központjától
Amikor legutóbb véletlenül belefutottam a Vadkovászos pékségbe az Örsön, és gyorsan rákerestem Google Mapsban, van-e valahol még belőle, valami különöset vettem észre. A találatok között felbukkant két Vadkovászos és egy harmadik, Vadkovász nevű pékség is. A 16. kerületben, nem sokkal Budapest határa mellett, több mint 13 kilométerre a 0-ás kilométert jelző Clark Ádám tértől. Nem messze egyébként a város egyik legjobb pizzájától, a 16. kerületi Kemencéstől. Többen mulattak legutóbb azon, hogy külvárosnak írtam le az Örs vezér tere környékét, de soha ilyen messze a központtól nem tudtam fellelni értékelhető kenyeret. És a poén az, hogy abban a pillanatban, amikor ezt megtaláltam, megtaláltam a Google Mapsszal még egyet, ennél sokkal messzebb. Már csak el kellett jutnom oda, hogy kipróbáljam, hűek-e a nevükhöz, és tényleg jó, kovászos kenyereket kapni-e ott. Esetleg jó kovászosat. (Ha nem érted, a vesző eltüntetése miért jelent változást a jelentésben, hamarosan egy külön posztomból megérted majd). Falusias környezetben egy családi házas autóbeállóra összeütött kis műhely hirdeti, hogy itt pékség található. Délután kettőkor nyitnak, legelőször keddenként a héten. Ekkor kezdik el árusítani az egész nap elkészült tésztákat, különféle kenyereket és péksütiket. A kenyerekben csak víz, liszt, só. Élesztőt nem használnak saját bevallásuk szerint, ahogy adalékanyagokat sem, a szakmában jónak számító Szabó Malom és a Garat Malom lisztjét veszik. A kenyerek kovászosak, a weboldal szerint 18-32 óráig érlelik, mielőtt kenyér születik belőle. Ez az idő nem a kovász érésére vonatkozik, az ugyanis náluk folyamatosan etetett, tehát immár három éves cucc. Ennek megfelelően a kenyerek drágábbak, közelítenek a belvárosi árakhoz, a fehér kenyér kilóára 1000 forint körül van (930 és 1200 forint között, attól függ, mekkora kiszerelést veszel). A végeredmény nagyon jó kenyér, nem éri el a legjobbak szintjét Budapesten, de közelítenek abba az irányba. Itt, Budapest keleti határánál pedig egyszerűen sci-fi. Ahogy korábban már kiszámoltam a pékségek megtérülésénél, kenyérrel nemigen lehet eltartani egy ilyen pékséget, hacsak nem csupa családtag dolgozik, lelkesedésből. Ennek megfelelően édes és sós péktermékeket is árulnak, túrós töltött batyut - vagy mit -, pogácsákat, csigákat. A kakaós csigájuk egyszerűen annyira valószerűtlenül SÁRGA volt, hogy nem bírtam otthagyni. Otthon beleharapva kiderült a megoldás: kurkumát tettek bele, ettől egzotikus íze is lett, meg jól is nézett ki. Oké, ez már make-up, de abból egy elegáns fajta. Összefoglalva: nem hiszem el, hogy imáim meghallgattak. Vajda ”Pékműhely” Józsi kakaós csigájának és kenyerének 2012-es felfedezése óta azt hangoztatom, hogy eljön az idő, hogy minden sarkon lesz kézműves pék, mert megéri. Az első, 2013 és ez utáni évek robbanása után azonban megtorpant a dolog, és noha kifizetődő lett jó péknek lenni, a pékségek száma egyáltalán nem követte mondjuk a speciality kávézók megállíthatatlan szaporulatát. Most látom újra, hogy megindult a második menet. Ezek az új helyek nem feltétlenül a csúcsot ostromolják, mert külvárosban inkább egy olyan kompromisszumot keresnek, amivel kifizetődő marad az üzlet, és a kereslet is megmarad. Viszont mivel látom, hogy megindult a differenciálódás, itt az ideje egy következő posztban leírni, hogyan értékelhetjük a pékségeket, és mit jelentenek az egyes minőségi szintek. Hogy mindent a helyén tudjunk értékelni, és azon belül üdvözölni vagy elutasítani. Vadkovász PékségCím: 1165 Budapest, Újszász u. 57.
Egy nap a városban Egy város legendás gasztrohelyei - az állandóság forradalma
Na, ez aztán egy igazi, tőrőlmetszett magazinos cím lett, igaz? És akkor most ilyenkor jönne egy húsz perc alatt összecsapott lista olyan helyekről, amik egyáltalán nem legendásak. Na nem. Olyat kaptok eleget máshol. Én pont azon gondolkoztam, vajon vannak-e? És ha nincsenek, mikor lesznek? És ha lesznek, kik válhatnak legendássá? Ott van például a Di Fara Pizza Brooklynban. Sosem voltam ott, de imádom, hogy létezik. Izing Róbert egy plasztikus bekezdésben foglalja össze, miért imádnivaló, részlet: Ha megbetegszik, a bolt bezár, és nincs pizza. Jellemző a hely horderejére, hogy amikor pár éve négy dollárról öt dollárra emelte egy szelet pizza árát, a Wall Street Journal egy teljes cikkben foglalkozott a lépéssel, és azzal, hogy ez milyen hatással lehet a New York-i pizzaárakra. Maga a hely elképesztően lepattant, mosdó nincs. Nem az a lényeg, hogy jó-e a pizzája, mert nyilván jó. Nem az a lényeg, hogy régóta üzemel, mert olyanból is akad pár kutyaütő. A lényeg az, hogy szeretik, töretlenül, megállás nélkül, és a pizzéria is szereti a vendégeket, szintén töretlenül. Sok legendás hely van még a világban, amik, ha megszűnnének, mintha egy darabot tépnének ki a városból. Lehet egy étteremnek akárhány Michelin-csillaga, ha nem része a városnak, ha nincs tele szeretettel, akkor holnap nyugodtan átköltözhetne a szomszédos országba, nem lenne érdemes könnyeket hullatni érte. Én úgy látom, hogy a legendás helyek az alábbi tulajdonságokból többet is fel tudnak mutatni, ideális esetben talán mindet: Kezdetektől a tulajdonosok dolgoznak a boltban A tulajdonosok minden nap megjelennek, mert kézben tartják az étel elkészítését, nem bízzák azt az alkalmazottakra, hacsak ők is nem lettek mára részei a legendának Odafigyelnek az alapanyagokra, a jó minőségre, de nem feltétlenül a csúcsra törekszenek. Általában nem túl gyorsan haladnak a korral, és nem újítják meg a konyhatechnológiát minden ötödik évben, szeretnek hagyományos módon elkészíteni valamit, ahogy elkezdték. Ezt általában el is várják tőlük. A hely régóta nyitva van, és várhatóan csak haláleset miatt zárhat csak be, ideális esetben úgy sem. Nem terjeszkednek, nem nyitnak évente új helyet, mert nem tudnák kézben tartani, és egyébként sem ez a céljuk. Jól érzik ugyanazon a területen magukat évtizedekig. Üzleti körökben az ilyen mozdulatlanságot szokás a lassú elmúlással azonosítani, de ezek a helyek rácáfolnak, és egy nagyon fontosat valósítanak meg így: a kiegyensúlyozottságot és kiszámíthatóságot. Nekünk, itt a budapesti gasztroforrongás utáni években, amikor tisztul ki a zavaros, és elkezdenek mennyiségben is felzárkózni a helyek a minőség után, bezárnak a hullámlovasok, meg sajnos bezárnak sokszor a jók is, mert nincs megbízható munkaerő, szóval nekünk még nem éppen ilyesféle igényünk van. Vagy nem tudjuk, hogy van-e. Akadnak évtizedek óta nyitva lévő, tetemes törzsvendégkört vonzó, nem is rossz éttermek, de valahogy mégis bennük van az a nehezen levakarható álflanc, kezdve a magukat túl komolyan vévő, de egyébként sokszor unalmas ételekkel egészen a pincérek kiszámított profizmusáig. Szóval elkezdtem így nézni a helyeket. A pár éveseket és a negyven éveseket is. Kiben van meg AZ? Ki fejlődhet azzá, hogy Domenico DeMarco pizzériájához hasonlóan Budapest kötelező célpontja legyen, de ne kurvuljon el? Turistacélpont, de nem turistalátványosság. Lehet egy fura hely a nyolcadik kerületben, mint a bezárt Arany Tacskó, csak jó konyhával és elhelyezkedéssel, de lehet az ötödik kerületben is, vagy a föld alatt. Lehet magyaros vagy zsidó konyha, kínai konyha, cigány konyha, mert mindegyik a város és a gasztronómia szerves részeinek számítanak, ahogy az olaszok New Yorknak. Van egy listám, és el is kezdem felkeresni ezeket a vállalkozókat egy mélyebb portréhoz. Lesz itt olyan pali, aki megtanította Budapestet gyrost készíteni, lesz föld alatti, szakadt hely, meg olyan édességek, amiket többé nem lehet kitörölni az emlékezetünkből, mégis csak egy helyen kapni őket. Írtam már róluk, csak nem így, nem ilyen szemmel. Szóval ha van tippetek, itt az alkalom, hogy bővíthessem a listámat, kommentben írjátok meg, szerintetek ki lehetne legendás matéria és miért, a fenti felsorolás mentén.
Városlátogatások Egy nap Splitben – One day in Split
Egy nap Splitben – One day in SplitHorvátország második legnagyobb városa, Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Az ókori város számos gyönyörű látnivalót kínál az érdeklődők számára.Egy kis történelem:Történészek szerint a település neve a görög aszpalathosz (tüskebokor) szóból származik és némi római hatásra lett az olasz Spalato, végül ez módosult Split-re. A római uralmat megelőzően görögök lakták a helyet, de igazi várossá Diocletianus római császár idején vált. Az uralkodó hatalmas palotát építtetett a tengeröbölhöz, melyet a négy égtáj felől a Tengeri, az Arany, az Ezüst és a Bronz kapun keresztül lehet megközelíteni. Lemondása után a császár ide vonult vissza, itt töltötte „nyugdíjas” éveit. Az impozáns épületerőt sugárzott és biztonságot jelentett, ezért egyre többen telepedtek meg itt.A palota körül alakult ki a későbbi város, melynek fordulatokban gazdag történelme során többször is kapcsolódott a magyar történelemhez. 1105-ben a város behódolt Könyves Kálmán magyar király előtt, aki katonai beavatkozás nélkül szerezte meg az uralmat. A magyar uralkodó esküt tett Split szabadságjogainak a megtartásáról, a város polgárai pedig hűséget fogadtak a magyar királynak.Később Velence foglalta el a várost, majd II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. A tatárjárás idején ide menekült IV. Béla, itt vannak eltemetve leányai, Katalin és Margit.Látnivalók:Split óvárosa lényegében az egykori Diocletianus-palota falai között található. Az egész történelmi negyed felkerült a Világörökség listájára.A történelmi falak között is eluralkodott a mediterrán hangulat, a belváros szűk, labirintusszerű utcáin és sikátoraiban pezsgő élet zajlik. A kétezer éves műemlékek között számos kiülős étterem, kávézó és pizzéria működik, ahol ki lehet próbálni a helyi ételkülönlegességeket és a hűsítő söröket. A pénztárcánkra nem árt vigyázni, itt nem is annyira zsebtolvajoktól kell tartani, a helyi árak olyanok, hogy az gondolja az ember, hogy a császári palota felújítására gyűjtenek.Apropó, mit gondolsz, hogy Horvátországban miért isznak a turisták szinte kizárólag bort vagy sört? bor – vino - sör – pivo - üdítő - osvježavajuće piće.A kikötő is pazar látvány nyújt, érdemes itt is egy kellemes sétát tenni.Nézzünk meg egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=apUvj5aoipY                                                                                              Készítette: vinpet
Városlátogatások Kefalonia
Kefalonia, az érintetlen természet csodájaKefalonia a Jón tenger legnagyobb szigete, melyet már Homérosz is megemlített az Iliászban. A zöldellő hegyekkel és dombokkal tarkított sziget az elmúlt évszázadokban volt török, velencei, angol, francia uralom alatt, majd 1864-ben csatlakozott Görögországhoz.Szinte minden turisztikai tájékoztató hangsúlyozza, hogy itt forgatták Louis de Bernières angol író regényéből készült, „Corelli kapitány mandolinja” című filmet Nicolas Cage és Penelope Cruz főszereplésével. A forgatási helyszínek Sami város kikötője valamint Komitata falu voltak. A fővárosban látható egy katona szobor, melyet előszeretettel fényképeznek a látogatók, de az nem a híres kapitányt ábrázolja.Kefalonia a csend a béke szigete, még nem árasztották el a turisták, ezért kiválóan alkalmas pihenésre, kikapcsolódásra. A sziget természeti látványosságai a Kathavothres víznyelő a káprázatos Melissani tavasbarlang és a Drogarati cseppkőbarlang is részei a sziget természeti kincseinek.Argostoli:Argostoli, a főváros trópusi hangulatú pálmafákkal övezett főutcáján egymást érik az éttermek, kávézók és ajándékboltok. Itt található a sziget legnagyobb kikötője, mely óceánjáró hajókat is képes fogadni.A kikötő fekete és fehér gyöngykavicsokkal kirakott parti sétánya minden napszakban gyönyörű. A halászok itt kínálják frissen fogott zsákmányukat eladásra.Sétáljunk vagy kis-vonatozzunk a fővárosban:Nézzünk meg egy videót a városról és hallgassuk meg a kikötőből elhajózó óriáshajó búcsúdalát.https://www.youtube.com/watch?v=AoS3lDAToYIhttps://www.youtube.com/watch?v=VQ_jiVA4HR8                                                                                                              By vinpet
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!