A múzeumban évek óta nem nyílt állandó kiállítás, most jött el az ideje egy nagyszabású, hosszú időszakot átfogó bemutató elkészítésének, mondta el dr. Sallay Gergely, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője, a kiállítás egyik rendezője. A részben még elhelyezésre váró tárgyak között sétálva a hét teremben, annyi már így, félkészen is megállapítható: ezúttal szakítani kívántak a hideg, racionális, mondhatni iskolás kiállítási stílussal. Kezdik a világháború kitöréséhez vezető úttal és Monarchiával foglalkozó részt, három termet el is választották a háborús emlékektől. Ez a három az első emeletre került, a földszinti hétben pedig csak a hadműveletekkel foglalkoznak. Ez utóbbiakban egy kronológiai ív vezeti a látogatót, egy megvilágított információs oszlop segítségével.
Az első teremben a szarajevói merénylet és a mozgósítás áll a középpontban. A következő ötben 1914, -15, -16, -17 és -18 eseményeit, az utolsóban pedig a háború utáni emlékeket mutatják be. Minden oszlopon, vaktérképen jelölték be azokat a helyeket, ahol abban az évben a KuK hadsereg magyar katonája megfordult, jelentősebb harcokat vívott. Az információs oszlopokon látható az adott évből egy jellegzetes hadparancs is. Külön térképen mutatják, hogy Európán kívül hová jutott el magyar katona, hiszen kevesen tudják, hogy még japán hadifogságba is kerültek jó néhányan. Palesztinában – a török szövetségessel közösen – is harcoltak magyar katonák, ezt trópusi egyenruhájuk, török kitüntetésük jelzi, és a nyugati fronton is megfordultak tüzérek, akik a belga és a francia erődök támadásában vettek részt német oldalon.
Majdnem minden kiállító térben találnak a látogatók egy enteriőrt. Az elsőben a vasútállomáson sétálhatunk keresztül. Nincs kiállítás jellege, külön világot, a búcsúzkodás, a vonatra szállás pillanatát jeleníti meg. Máshol is a korszak atmoszféráját szívhatjuk magunkba általuk. Minden teremben vannak személyi vitrinek, kiemelkedő személyiségek vagy akár az egyszerű emberek személyes tárgyait, hagyatékát őrzik. Így, ilyen teljességükben ezeket még soha, sehol nem mutatták be. Nem hiányozhatnak a fegyvernemek, külön-külön a lovasság, tüzérség, haditengerészet, a „légjáró” csapatok, de a háborús újítások sem, úgy a fegyverzetben, mint más felszerelésekben egyaránt. A múzeumnak különlegesen gazdag az első világháborús tárgyi anyaga, így nagyon színvonalas válogatásra nyílt lehetőség.
Minden teremben van „hátország” vitrin, melyben a hadi jótékonyság, a fémgyűjtés, a hátország és a front kapcsolatát bemutató emlékek láthatók. Lesz, ahol hadiipari munkásnők válogatnak lőszert, megemlékeznek az ápolónőkről, hadba vonult művészekről, a háború vasúti- és postaszolgálatairól és mindenhol ezek egy jellegzetes tárgya, tárgycsoportja is megtalálható. Ám az első világháború legfontosabb színtere mégis csak a lövészárok volt. Ott zajlott az állóháború – évekig. Egy enteriőr segítségével a látogató beléphet abba a nagyon zord világba, ahol rengetegen pusztultak el és természetesen nem maradhat ki a hadifogság témaköre sem. Ennek a hangulatát egy fogolytábor barakkjának belseje idézi fel, ahová szintén be lehet menni. Ki lehet próbálni a szalmazsákot, leülni az asztal mellé.
A látogatót komoly információs tartalon segíti. Több helyen érintőképernyős asztalon nyerhetnek bepillantást a Monarchia hadkiegészítési rendszerébe; kik voltak az egyes hadtestek parancsnokai, hol, mikor harcoltak a különböző csapatok. Külön képgalériában a múzeum gazdag tárgyi anyagának egy jelentős hányada tekinthető meg. Mindezek jól szolgálják az oktatást, az ismeretszerzést. A gyerekek számára pedig külön erre a kiállításra fejlesztett játékok is elérhetők. A szerepjátékban bárki - nyolc személy közül választva - belehelyezkedhet egy-egy háborús életpálya részleteibe, döntési helyzetbe kerülhet. Nagyon komoly hangsúlyt helyeztek arra, hogy a lehető legtöbb, személyhez köthető tárgy jelenjen meg a kiállításban. Bemutatják a tipikusat, a tömegeset, hiszen tömegek vívtak egymással, de mégis csak emberek harcoltak emberek ellen és ezt átélhetővé kívánják tenni. Szembesülhet a látogató azzal, hogy ez mindenki háborúja volt.
Az utolsó terem az emlékezésé, a hősi halottak képcsarnoka és a háború utáni emlékek is itt találhatók. Jelen ismereteink szerint mintegy 660 000 hősi halottja volt Magyarországnak. Őket a 12. Honvéd Gyalogezred tagjai által megfestetett és egységesen megjelenített arcképcsarnokból látható válogatás idézi fel. Jelzi, hogy mennyire fontos volt az alakulatoknak, a családoknak a halottak emlékének őrzése. Egy kis medált, benne a katona hamvaival - a család elbeszélése szerint - egy fiatalon elesett katona édesanyja hordta, haláláig a nyakában. Ebből a szobából a moziterembe léphet a látogató. Itt korabeli, eredeti – olykor harctéri - felvételekből készült összeállítást, illetve későbbi dokumentumfilmeket vetítenek. Látható lesz IV. Károly koronázása, valamint Ferenc Ferdinánd és feleségének temetése is. A kiállításhoz készül egy könyv, ami száz műtárgyon, illetve műtárgy csoporton keresztül mutatja be az első világháborút, segítségével nemcsak ez a kiállítás, de a mögötte álló szaktudás is hazavihető!
A Koreai Köztársaságban az utolsó évtizedekben lezajló fejlődés a művészetben is jól nyomon követhető. Ez látható azon a tizenkét koreai kortárs képzőművész alkotásait felvonultató tárlaton is, a mi március 12-ig ingyenesen megtekinthető a budapesti Koreai Kulturális Központban.
Ez a látszólag feloldhatatlan ellentmondás egy készülő szenzációt takar. A Magyar Állami Operaház valódi sztárparádéval viszi színre Lee Hall és Elton John, „Billy Elliot – a Musical” című világhírű darabját az Erkel Színházban, július 29-én.
A tizennyolcadik esztendejébe lépett Valentin-napi Páros Teniszkupa a rendszerében és – részben – a versenyzők személyében is megújult. Szellemében nem. Továbbra is teljesíti régi célját, hogy közel hozzon egymáshoz embereket.
A XIII. kerületben élő fiatal festőművész-tanár, Esse Bánki Ákos, a RaM Colosseum fennállása óta már másodszor állít ki az épület aulájában. Nagy erejű, expresszív munkáinak az első alkalommal is sikere volt, most az elmúlt három évben született művekből látható válogatás.
Puccini, Bohémélet című operáját 1937 óta ugyanabban a rendezésben láthatja a magyar közönség. Február 19-én új felfogásban mutatja be az Erkel Színház. Az előadás érdekessége, hogy ez a modern változat egyáltalán nem idegen a mű eredeti, 1896-ban megfogalmazott szellemiségétől.
