Talán még sincs igaza azoknak, akik az olvasni szeretők számának drámai fogyásáról beszélnek. Az állítás cáfolatához elég volt némi időt eltölteni a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Elnézni a dedikálók asztalai előtt kígyózó – véget nem érőnek látszó – sorokat és örvendezni azon, hogy a türelmesen várakozó vásárlók túlnyomó többsége fiatal.

Könyvvel és kiállítással tiszteleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum egy kiváló magyar katona emléke előtt, akit – valami érthetetlen okból – teljesen elfeledtünk. Ez a feledés azért is különösen méltánytalan, mert soha, semmit sem tett, ami árnyékot vethetne a nevére sőt, munkásságának máig ható eredményei vannak.

Túl vagyunk 1956. hatvanadik évfordulójának megünneplésén. Elhangzottak a hivatalos beszédek, most ismét a hiteles tanúké lehet a szó. Szerencsére még vannak ilyenek! Olyan is van, akit tehetsége képessé, alkalmassá tesz arra, hogy egy könyvben megossza velünk emlékeit, ne engedje feledésbe merülni súlyos, nehéz évek valós történéseit.

Újabb példánnyal bővült a Hibernia Kiadó útikönyveinek sorozata. A tőlük megszokott pontossággal és részletességgel most azt az országot mutatják be, melyről nyugodtan bevallhatjuk, hogy sok szempontból irigységünk tárgya. A világ egyik leggazdagabb országa és ez az állítás ugyanúgy vonatkozik az ott élők anyagi jólétére, mint a természeti adottságokra.

Tartalmát tekintve példátlan, előzményeit tekintve mégsem példa nélküli könyv jelent meg néhány hete a Kossuth Kiadónál. A 2010. és 2013. között diplomáciai szolgálatát Budapesten teljesítő amerikai nagykövet, Eleni Kounalakis írta meg visszaemlékezését, tapasztalatait.