Bármennyire meglepő, ennek a mondatnak van értelme, noha egészen más összefüggésekben, mint azt várnánk. Vagyunk sokan, akik egy könyv elolvasását a tartalomjegyzéknél kezdjük. Szeretnénk – mindjárt az elején – gyors áttekintést kapni, miről szól a könyv. A Pallas Athéné Kiadónál nemrég megjelent kötet, Julia Hobsbawm, „Az egyszerűség elve” című munkája, már az első pillanatban felvillanyozólag hat.
Sokak érdeklődésére számot tartó könyv jelent meg a Pallas Athéné Kiadónál – még tavaly. Az olvasás első félórájában kissé komolytalannak, a szerző elszabadult fantáziája termékének tűnik. Ám mit szóltunk volna, mondjuk 1980-ban, ha valaki azt mondja; lesz egyszer a zsebünkben egy cigarettatárca méretű doboz, amivel telefonálni, táviratozni, fényképezni, rádiót hallgatni, újságot olvasni lehet. Látjuk vele, mi történik ugyanabban a percben a földgolyó másik oldalán, beszélhetünk külföldön élő rokonainkkal úgy, hogy közben látjuk is egymást. Hát nem biztos, hogy elhisszük, ma pedig már a gyerekeknek is van ilyen! Ezért inkább bánjunk óvatosan az előítéleteinkkel, ezzel a könyvvel kapcsolatban is!
Sokan, sokszor mondták már, hogy Amerika a korlátlan lehetőségek hazája. Több bizonyíték is van rá. Nézzünk egyet! Syamala Gopalan, egy 19 éves indiai lány, 1958-ban tanulni érkezik a kaliforniai Berkeley-be. Doktori diplomát szerez, mellrákkutató lesz. Egy fiatal, fekete fiú, Donald Jasper Harris is azért emigrált 1961-ben Jamaicából, hogy az Egyesült Államokban folytassa közgazdaságtani tanulmányait. Színes diákok összejövetelén találkoztak, 1963-ban házasodtak össze. Két lányuk született: Kamala Davis Harris és Maya Lakshmi Harris. Az 1964. október 20-án született Kamala, ma az Amerikai Egyesült Államok alelnöke!
Amikor ezt a könyvet olvassuk, mi már ismerjük a 2020-as amerikai elnökválasztás eredményét. A szerző, Evan Osnos – amikor megírta – még nem ismerhette. Nem szokványos életrajzot írt, hanem kiragadta az egyáltalán nem szokványos életút néhány időszakát és a nyolc fejezetben – mint filmből kimerevített állóképekkel – megpróbálta bemutatni az embert. Sikerült! A könyv, melynek „érdekessége”, hogy egyetlen kép sincs benne, a jó szemű fotográfus érzékenységével emeli ki a lényeget, hozza közel az olvasóhoz napjaink világtörténelmének egyik legfontosabb szereplőjét.
Árulja el magáról a szerző, mindjárt a bevezetőben, és az olvasónak a könyv végén sincs oka ezt megkérdőjelezni. Szinetár Miklós nyolcadik könyve, a 88, nem összefoglaló, nem egy nyolcvannyolc éves ember életútjának summázása. Sokkal inkább tárháza gazdag tapasztalatoknak. Az életévek számával egyező apró fejezetekből áll, megadva azt a lehetőséget, hogy részletekben, kedvünk szerint megszakítva, bele-belelapozgatva olvasgassuk.
