2024. április 21. vasárnap, Konrád napja

Érdekes könyvhöz érdekes bemutató illik – és ezt jól tudták a Helikon Kiadó szakemberei is. A könyv nemcsak azért érdekes, mert egy virtuális utazásra hív hat országon és 500 éven át, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa: bor nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes. Abból mindig valami felfordulás származott a történelemben. A kötetből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bor áldás az emberiségnek, bár ez az állítás – az egyes emberekre vonatkoztatva – már nem mindig állja meg a helyét. Elöljáróban annyit azért mégis elárulhatunk, hogy alcíme: „Az újvilági bortermelés szórakoztató története” a mi esetünkben bizonyosan helytálló!

Rövidesen már hatszáz éve lesz annak, hogy létrejött egy borászat Olaszországban, Toszkánában. Borkedvelők szokták mondani: nem elég a jó bor, kell egy jó történet is hozzá. Ennek a borászatnak igazán jó története van. Az első feljegyzések már az 1300-as évek végén említenek egy Lapo Mazzei nevű embert, aki nagy levelezést folytatott a borról. Az egyikben, 1398-ben ezt írta: „Ne aggódj a bor áráért, bár drága, a minősége mindenért kárpótolni fog!” Lássuk be: ez akár ma is igaz lehet. Ő használta először a „chianti” szót, ami – egy régió neveként - majd csak 250 évvel később lesz igazán ismertté.

A Magyar Bor Akadémia, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, valamint a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben alapította az „Év Pincészete” díjat. Az vándordíjjal egy olyan bortermelő gazdasági társaság kollektív teljesítményét jutalmazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széleskörű népszerűsítéséért tartósan, kimagaslóan teljesít. Odaítélésének szabályai idén megváltoztak. Az újjászervezést követően elsőként a Pannonhalmi Főapátság pincészete nyerte el ezt a megtisztelő szakmai elismerést.

2023.06.12 10:43

Ha június – akkor Rosalia, a gondolathoz kezdhetünk ismét hozzászokni. Elmúlt a járvány és a Városligetben, a Vajdahunyad vár mögötti réten június 9. és 11. között újra csak ott sorakoztak az apró faházak. A programfüzet tanúsága szerint 45 pincészet jött el, hogy megmutassa borainak színe-javát. Közülük is persze elsősorban a rosékat, de akadt pezsgő, még pálinka is és harapnivalóban sem volt hiány. Visszaemlékezve a színek, ízek, illatok forgatagára, annyit bátran kijelenthetünk: Jól teszi, aki naptárában máris előjegyzi magának: jövőre is eljön a Rosaliára!

Rangos vetélkedőkön is bizonyára megállná a helyét a kérdés, mely egy különleges helyszín érdekes eseményének látogatói között vetődött fel: Melyik ország mondhatja el magáról, hogy e három területen egyaránt világbajnoknak nevezhető? Futballban háromszor nyerte el a címet, a borkészítők között ilyet nem osztanak, de bizonyosan megkapnák ott néhányan, a tangó esetében pedig ugyancsak számosak a győzelmei.