Különleges évfordulókhoz érkeztünk az idén: tízéves a budapesti House of Houdini (Houdini Ház), miközben megemlékezünk a világ egyik leghíresebb magyar származású szórakoztató művésze, Harry Houdini halálának századik és születésének 152. évfordulójáról. Ebből az alkalomból egyedülálló ünnepségsorozat veszi kezdetét, amely méltó emléket állít az illúzió és az emberi teljesítőképesség zsenijének. Egy kiváló ember előtt tisztelgünk, aki nem csupán szabadulóművész volt, hanem olyan, aki alapjaiban írta felül az emberi korlátokról alkotott elképzeléseinket. Egy évszázad telt el azóta, hogy Harry Houdini 1926-ban utoljára meghajolt a közönség előtt, neve mégis a szabadság egyetemes szinonimájává vált.

A magyar katonai hagyományőrzés és kultúrtörténet jegyében mutatták be dr. Papp Ferenc ezredes legújabb, „Az Országos Tiszti Kaszinó története és működésének tanulságai” című kötetét Budapesten, a Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központban. A rendezvény méltó emléket állított a tisztikar – Dunaparton felépített - egykori szellemi és közösségi központjának. A bemutatót az MH BHD Központi Zenekarának rézfúvós kvintettje nyitotta meg a történelmi Lobkovitz-indulóval. A darab választása nem véletlen: a mű eredetileg 1899-ben, az intézmény ünnepélyes megnyitóján csendült fel, így a jelenlévők stílszerűen, a múlt dallamaival hangolódhattak a kötet ismertetésére.

A betegellátás rendszere új egységgel gazdagodik a Semmelweis Egyetemen. Az Egyetem országos szinten is meghatározó szerepet tölt be a gyermek és felnőtt onkológiai ellátásban, a magyar gyermekonkológiai hálózat központjaként az ilyen betegek 65 %-át itt kezelik. A most elkezdődő, az integrált palliatív ellátás kialakítására irányuló szakmai program célja, hogy az ellátás folyamatát még teljesebbé tegye a gyermek és felnőtt onkológiai betegek, valamint családjuk számára. Egyéni igényeiket a szükségleteikhez igazítsa.

A Bolgár Kulturális Intézet, a Józsefvárosi Bolgár Önkormányzat és a Sumen-i Regionális Történeti Múzeum közös szervezésében nyílt kiállítás a Kulturális Intézetben (1061 Budapest, Andrássy út 14.) a bolgár képzőművészet egyik kiemelkedő alakjának műveiből. Dimitar P. Buchinski élete és munkássága egyfajta hidat képez a bolgár népi hagyományok és a 20. századi modern képzőművészet között. Bár neve Magyarországon kevésbé cseng ismerősen, Bulgáriában a nemzeti örökség és a néprajzi ihletésű művészet egyik fontos alakjaként tartják számon.

De a válogatás már elkezdődött. A Magyar Cukrász Ipartestület a huszadik alkalommal hirdette meg a „Magyarország Tortája” versenyt, az augusztus 20-i nemzeti ünnepünk, államalapító Szent István ünnepe, Magyarország szimbolikus születésnapja köszöntésére. Az idei versenyre minden eddiginél nagyobb számú – összesen 60 – tortát neveztek a cukrászok, így az Ipartestület - az objektív zsűrizés érdekében - két elődöntőt szervezett. A 20. alkalom a rekordszámú nevezésen túl amiatt is különleges lett, hogy idén határokon átívelővé vált a verseny. Egy székelyföldi nevezés is érkezett!

Már nyolcadik alkalommal rendezték meg az Art and Antique klasszikus és kortárs művészeti kiállítást és vásárt a budapesti Dunapart egyik legszebb helyén, az érdekes építészeti kivitelű Bálnában. Négy napon keresztül várták az érdeklődőket – nem is hiába. Ez az a négy nap az évben, amikor előkerülnek a legizgalmasabb műalkotások, találkoznak a szakmabeliek, a gyűjtők és a vásárlók, láthatjuk honnan, hova tart ez a világ. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az Art and Antique minden évben felpezsdíti Budapest művészeti életét.

Bár az Utazás Kiállítás már befejeződött, volt ott egy kiállító, amelyikről külön is érdemes szólni, Nemcsak azért, mert állandó hűséges résztvevője a kiállításnak – tavaly ők voltak a díszvendégek - hanem azért is, mert minden évben nagy és látványos pavilont állítanak. A pultjaiknál mindig sok az érdeklődő és ők megtisztelik azzal a látogatókat, hogy részletes és bőséges információt nyújtanak. Utaznak is hozzájuk rengetegen. Télen inkább a síelők, hiszen a hegyeik bővelkednek sípályákban. Nyáron – ha lehet – talán még többen, kirándulók, komolyabb túrázók, a gyógyvizek kedvelői keresik fel. Az utazást segíti, hogy nyelvi nehézségekkel sem nagyon kell számolni. Ennyiből már biztosan kitalálták: Szlovákiáról van szó!

Talán. A tisztesség kedvéért. A 48. ugyanis már nem okozott csalódást. Illeszkedik az elmúlt évek színvonal süllyedéséhez. A bizonyításhoz elég egyetlen tény: idén – ez húsz éve példa nélkül áll - már díszvendég sem volt! Az A-épület felét sem töltötte meg a közvetlenül utazással foglalkozó pavilonok, országok cégek bemutatkozása. A többiben lakóautók, sál és törülköző-, gyerekjáték- és más árusok kaptak helyet. Ezt a szervezők úgy foglalták össze, hogy „a kikapcsolódás különböző ágaihoz tartozó gyártók, szolgáltatók.” A visszaesés óriási. A 30. kiállításon még 54 ország 920 kiállítójának kínálatát láthatta a közönség. Most a két szám: 20-ból 160! Igen, tudjuk, azóta változtak az információszerzés lehetőségei – csak az alkalmazkodásé nem?

Az Újlipótváros, a pesti Duna part és a hajókkal érkező külföldiek régóta kedvelt pihenő és találkozóhely volt a Dunapark Kávéház. A Szent István park oldalában álló épület földszintjén 1938-ban megnyitott, idén 88 éves intézmény hatalmas, világos belső tereivel, földig érő ablakaival és gazdag történelmi múltjával a fővárosi kávéházi kultúra kiemelkedő helyszíne volt. Ott abban a házban is, de a Pozsonyi úton és tágabb környékén igen sok híres művész lakott, ők valamennyien megfordultak a kávéházban, helyet foglaltak asztalainál. Nincs ez másként napjainkban sem, ám most egy ideig nélkülözni leszünk kénytelenek.

Tartalmában egyszerűnek látszó, mégis elgondolkodtató kiállítás nyílt meg a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben, az Andrássy úton, közel az Operaházhoz. A festő, Albena Max, valamennyin ugyanazt az egy témát dolgozta fel, ennek ellenére mindegyik más. A kiállítás március 13-ig lesz nyitva, díjtalanul látogatható és a képek viszonylag csekély száma ellenére bátran nevezhetjük rendkívülinek. Elmondhatjuk róla, hogy nagyon tartalmas, igen kifejező, expresszív, valóban szép és gazdag. Hogy mindezen jelzők igaz voltáról meggyőződjünk, érdemes egy-egy kép előtt kicsit hosszabban elidőzni. Engedni, hogy hasson ránk.

Olvasóink korábban már értesültek arról, hogy a Gundelben kialakulóban vannak egy nagyszabású rendezvény tervei. Ezekről kétszer is adtunk előzetes tájékoztatást. Nos, ez a harmadik már arról szól, hogy a terv megvalósult! Néhány nappal ezelőtt már egy báli estére nyitotta meg kapuit a Gundel Palota. A „Csillagok között” tematikájú Gundel Bál teltházzal, 345 vendéggel, három helyszínen, valódi közösségi élménnyé vált. Az est végére pedig azonnal egyértelművé lett: hagyomány született! A vendégek megerősítették, a rendezvény olyan sikeres volt, hogy jövőre érdemes lesz megismételni.

Akik értik ezt a szót, tudják, színházi előadásra vonatkozik. Akkor használják, ha egy darab sokáig telt házzal megy és a jegyek hetekkel előre elfogynak. A József Attila Színházban 2026. február 13-án, pénteken tartott bemutatóról teljes biztonsággal, nyomban kijelenthető, hogy a dátum ezúttal szerencsét hozott. A szereplőknek és a közönségnek egyaránt. „Az Anconai szerelmesek a Balatonon” a nézőknek önfeledt szórakozást, kikapcsolódást, a színészeknek pedig igazi, nagy sikert kínál. A történetet lehetetlen röviden elmesélni – nem is fogjuk. Legyen elég annyi: zenés vígjátékról van szó, a cselekményt többségükben olasz világslágerek színesítik, de nem önmagukban. Egy pillanat alatt a nyárra hangolnak, ráadásul a zenét nem csak úgy beadják felvételről. A zenekari árokban héttagú együttes játszik, maradéktalanul tökéletessé varázsolva az élményt.

Különleges élményben lehet része annak, aki ellátogat a Nemzeti Múzeumba az Attila kiállításra, majd pedig megnézi az Újszínházban az „Attila Ravennában” előadást. A múzeumi tárlat – mint az feladata is – a történelmi hűség szilárd talaján áll. A színházi előadás ugyancsak két vitathatatlanul megtörtént eseményt rögzít: Attila találkozását I. Nagy Szent Leó pápával és halálát esküvője éjszakáján. Ám ami a kettő között történt, arról kétségbevonhatatlan, igazolt ismereteink a mai napig nincsenek. Itt tehát tág tere nyílik az írói szabadságnak és ezt egy színpadi műtől nem is vehetjük zokon. A szerző nem is várja el, hiszen már a színlapon is „legenda két részben” a műfaji megjelölés.

Az elmúlt évtizedek legjelentősebb kiállítása nyílott meg 2026. január 22-én a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az Attila című időszaki tárlat, amely a hunok uralkodójának személyét és örökségét mutatja be, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, 13 ország 64 múzeumának mintegy 400 műtárgyán keresztül idézi meg Attila alakját és korát. Felbecsülhetetlen értékű kincsek, a hódítók fegyverei, sírokban talált torzított koponyák és a hun birodalom legendás története. Mindez egy kiállításban, amelynek főszereplője Attila, a hunok uralkodója.

Azt, hogy a február világszerte a vidámságok hónapja, bizonyára nagyon sokan tudják. Talán még azt is: esik erre az időre két olyan rendezvény, melyet ezer kilométerek választanak el egymástól, mégis nagyon hasonlítanak. Abban feltétlenül, hogy látogatók százezreit vonzzák és a nevük is szinte azonos. Csak a helyszínük más. Elnevezésük közös tőről származik mi több, a keletkezése hasonló a mi Húshagyó keddünkéhez! Az olasz carnelevare ugyancsak a húsétel elhagyására utal. Kitalálták? Igen, ez a Karnevál.

Bár az étterem 1894 óta áll, mai nevét csak 1910 óta viseli. Nem árulunk el titkot azzal, hogy e 116 év alatt gyakran keresték fel a társadalmi hierarchia igen magas fokán álló hazai és külföldi személyek. Jártak itt uralkodók és egyházi méltóságok, államfők és világsztár művészek, a szellemi élet meghatározó alakjai. Történetében voltak prosperáló időszakok és hullámvölgyek, jelenleg – bátran mondhatjuk – reneszánszát éli. Sok esetben a ritka vendégeknek külön, számukra összeállított menüsorok készültek, olyan fogásokkal, amelyek akkor még nem szerepeltek a nagyközönség számára elérhető kínálatban. A Gundel célja ma az, hogy ezeket az emlékeket ne vitrinekben őrizze, hanem megkóstolható történetként adja tovább.

Éppen harminc évvel ezelőtt, Budapesten, egy csodálatos történet kezdődött. III. Rainier monacói herceg, aki szenvedélyes cirkuszrajongó volt, 1974-ben hívta életre a Monte-Carlo-i Nemzetközi Cirkuszfesztivált. Magyarország 1996-ban lépett ebbe a sorba, ekkor rendezték meg az első Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivált. Idén, január 7. és 12. között, a XVI. fesztiválunkon, egyetlen hét alatt öt kontinensről több mint 200 artistaművészt láttunk vendégül a Fővárosi Nagycirkuszban. A fesztivál idején különös, szinte tapintható energia töltötte meg a porondot. Bátorságból kreativitásból és lehetetlent nem ismerő emberek akaratából született erő. A legjobbak ismételten megtekinthetők január 17-től március 15-ig a FESZTIVÁL PLUSZ, a Győztesek Gálája előadásain!

Van Budapesten, a VII. kerületben, egy kevéssé ismert, eldugott, kedves kis hely, pedig könnyű megtalálni. A neve egyben a címe: „Klauzál 13 Könyvesbolt és Kortárs Galéria”. Belső terében jelenleg érdekes fotókiállítás látható. A szerző, Forró Gergő, elgondolkodtató címet adott neki: „Mit nem látsz, csak érzel.” Talán már ennyiből is sejthetjük, hogy képeivel egészen meglepő kérdésre keresi a választ. Mennyire segít vagy korlátoz a látás abban, hogy megismerhessük a világot?

Szokatlan kép fogadta a sétálókat, akik az elmúlt hetekben a Városligetben, a Fővárosi Nagycirkusz tájékán jártak. Egy mozdony állt a főbejárat előtt- nem is akármilyen! Amikor odaszállították, Fekete Péter, Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója meg is indokolta: „Ez a mozdony pontosan annyi idős – 136 éves – mint maga a Fővárosi Nagycirkusz. Azt szeretnék ezzel hangsúlyossá tenni, hogy Budapest a világ cirkuszművészetének lokomotívja, húzóereje, hiszen az a megújulási folyamat, melyet a cirkuszművészet Budapesten produkál, jelentős hatással van a világ cirkuszművészetére”. Maga az időpont sem volt véletlen, hiszen január 7. és 12. között zajlott itt a cirkuszvilág egyik legnagyobb rendezvénye, a XVI. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál.

Valószínűleg kevés olyan helyszínt tudnánk említeni, ahol egyetlen épületben sűrűsödik a múlt, a jelen és a jövő. Nem tévedés, a jövő is – és pont ezért felel meg ennek a feltételnek a Gundel palota. A múltjáról köteteket írtak már tele, a jelenje a szemünk láttára zajlik és bátran kimondhatjuk, nem is akármilyen színvonalon! Ami pedig a jövőt illeti: az most van kibontakozóban, várhatóan jól megfelelve mindannak, amit a hírneves múlt megkíván. A Gundel Bál előkészületei feljogosítanak ennek a kijelentésére, mert ahogy közeledik az időpontja, úgy tudunk meg egyre több részletet a rendezvény lebonyolításáról.