2020. április 4. szombat, Izidor napja

A 20. század egyik legnagyobb hatású művészének tárlata nyílt meg Budapesten, a Nemzeti Galériában „Alakváltozások, 1895-1972” címmel. Pablo Picasso festészetének eddigi legnagyobb kiállítása Magyarországon július 31-ig lesz látható.

A negyedévente hagyományosan megrendezett Zwack Open borbemutatón ezúttal hat pincészet jelent meg, összesen huszonhat borral ismerkedhetett a meghívott közönség. Az országos élvonalba tartozó borászatok mellett voltak kevésbé ismertek is, akikről boraik minősége alapján bátran elmondhatjuk: nem csak helyet kaptak, de helyt is álltak az erős mezőnyben.

Fontos kiállítás nyílt meg Budapesten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Segít bennünket abban, hogy ne merülhessen feledésbe egy kitűnő sportember és katona emléke.

A Borháló vállalkozás mindinkább arról ismerszik meg a borkedvelők körében, hogy kiváló minőségű borokat árul – szinte mindenki által elérhető áron. Üzletpolitikájukhoz tartozik, hogy igyekeznek közvetlen kapcsolatot teremteni a termelők és a fogyasztók között. Nemrégiben Villány egyik leghíresebb borásza Polgár Zoltán tartott angyalföldi üzletükben bemutatót.

Április 17-én mutatja be a Csipkerózsika című klasszikust a Magyar Nemzeti Balett az Operában. A világhírű koreográfus, Sir Peter Wright alkotásának színrevitelével megkezdődik a csaknem egyhónapos sorozat: május 7-ig tizenegy különféle tánckoreográfia követi egymást az Operaház és az Erkel Színpadán. A kínálatban két egyfelvonásos ősbemutatója is szerepel.

Ha a hegy nem is, a leve annál inkább. Harmincnégy borászat, mintegy százötven borával – no és természetesen magukkal a borászokkal is – találkozhatott a látogató a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület ötödik alkalommal megtartott bemutatóján, Budapesten, a New York Palota termeiben.

2016.04.02 22:15

A teára mostanság sokan úgy tekintenek, hogy az „unalmas” ital. Idős hölgyek teadélutánjaira való, egyébként pedig csak a betegek és a gyerekek fogyasztják. Lehet, hogy ez a nézet rövidesen felülvizsgálatra szorul.

A külföldről több-kevesebb rendszerességgel Magyarországra látogatók számára gyakran okoz gondot, hogy találjanak egy olyan éttermet, ahol az üzletfelekkel, de akár a rokonokkal, barátokkal is nyugodtan találkozhatnak. Nos, nekünk sikerült. Bizonyára lesznek, akiknek segít, ha tapasztalatainkat közreadjuk.

Akad egy különös hely a világon, ahol az angol királynő patkányt eszik, egy maja rom a legmagasabb épület és teljes a nyelvi káosz. Ide, Belize-be hívja barátait Milo, az AXN új sorozata, a Kutyaütők (Mad Dogs) főszereplője. A társaság meg is érkezik a trópusi paradicsomba, ahol egy villában elkezdik gazdaggá vált barátjuk ünneplését. Az idill azonban hamar pokollá válik: a tengerparti vityillóban furcsa dolgok történnek és Belize-ben eluralkodik a téboly. Hogy mit lehet tudni erről az észbontó mini-országról? Íme egy gyorstalpaló Belize-ről!

Szerigráfiák és multiplikák címmel nyílt kiállítás a budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményéből a Francia Intézet kiállítótermében. A kiállítás Vasarely művészetének egyik legjellemzőbb műfajára, a sokszorosított eljárásokkal készült művek bemutatására helyezi a hangsúlyt.

Mozgalmas lesz a tavasz a Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban egyaránt. Az Operában, a már hagyományos húsvéti program keretében ismét műsorra kerül Bach János-passiója. Az Erkelben március 18-án lesz A trubadúr budapesti bemutatója, április elején pedig öt vidéki nagyszínház és a Kolozsvári Magyar Opera egy-egy produkcióját, köztük a Varázsfuvolát, a Traviatát, valamint a Sámson és Delilát láthatja a színház közönsége.

Ismét nagyszerű kulturális és gasztronómiai eseménynek ad helyet június 14-től 18-ig a Viharsarok fővárosa, Békéscsaba. A 16. Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé során számos sörgyártó képviselteti magát és népszerűsíti a legújabb termékeiket csakúgy, mint a már ismert és megszeretett márkákat is.

Bár az UTAZÁS kiállítás valóban a földgolyó egészére nézve kínált válogatást, jó lehetőség volt körülnézni a hozzánk közelebb eső helyeken, sőt a hazai tájakon is. Ez utóbbiak esetében még számottevő kedvezményekben sem volt hiány!

Ismét körüljárhattuk a Földet. A 39. budapesti UTAZÁS kiállításon 28 ország 350 kiállítójának ajánlatait ismerhették meg a látogatók. A korábbi kettő helyett az idén már három díszvendég kapott meghívást. A szakmai díszvendég Kína, a kulturális díszvendég Brazília és a belföldi díszvendég pedig a főváros, Budapest volt.

Zalakarosról azért mindenkinek mégis csak a fürdő jut először eszébe. Bár a város már 750 éves múltra tekint vissza, a fürdő ennél sokkal fiatalabb. A gyógyvizet 1962-ben találták meg, a vízkincsre épült fürdő – akkor még csak két medencével – 1965-ben nyílt meg. Azóta többször is bővítették, fejlesztették.

Felbecsülhetetlen értékű régi fotográfiák kerültek elő – szinte véletlenül a Képzőművészeti Egyetem szekrényeiből. A Művészeti Gyűjtemény rendezésekor megtalált XIX. századi felvételek egy részét most kiállításon lehet megtekinteni az Egyetem Andrássy úti épületében.

Zalakaros neve gyógyfürdőjéről vált ismertté az országban. Ugyanakkor a településen élők sokat tesznek azért, hogy a látogatóknak a fürdésen túl, többet is nyújtsanak. Az elmúlt években a szolgáltatások folyamatosan bővültek úgy, hogy az a fiataloknak, a gyermekes családoknak és az idősebbeknek is kielégíthesse az igényeit.

Szokatlan, a nézőt elgondolkodásra késztető képekből nyílt kiállítás Budapesten, a második kerületi Vízivárosi Galériában. A külföldön és idehaza egyaránt jól ismert, Munkácsy- és Mednyánszky-díjas festőművész, Végh András alkotásai március 22-ig láthatók.

Nyáron sincs hangos diszkó, jól lehet pihenni, menekülni a város zajából a természet csodáihoz. Egy helyszín, mely olyan értékekkel bír, mint a közeli Kis-Balaton, a gyógyvíz, a Kápolnapusztai Bivalyrezervátum, a nyugodt, virágos kisvárosi idill, a galamboki horgásztó, vagy a garabonci Garabonciás Farm. Ezt mindet, egyetlen szóval is ki lehet fejezni: Zalakaros.

A cím láttán gondolhatnánk akár egy utazás leírására is, ám a gyanakvóbb természetűek az első szóra már bizonyosan felfigyeltek. Nekik van igazuk! Nem valós, csak képzelt utazásról lehet szó, igaz roppant kellemesről. Útitársuk ugyanis egy szépen formált pezsgőspohár.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!