2019. március 21. csütörtök, Benedek és Napsugár napja

Két művész kiállítása nyílt meg egyazon napon, Budapesten, az Unio Galleryben. Az egymást már régóta jól ismerő Radványi Ildikó és Stonawski Tamás festőművészek tárlatát október 6-ig láthatja a közönség a City Hotel Unio területén működő kiállítótermekben.

Ez a mondat, egy Paul Valéry idézet, Sinkó István művészeti író beszédének végén hangzott el, a Nádas Alexandra és Nagy Gábor művészházaspár közös kiállításnak megnyitásakor, a FUGA Budapesti Építészeti Központban. Pedig igazsága annyira kétségbevonhatatlan, hogy szolgálhatna akár a kiállítás vezérfonalául is. A szeptember 3-ig megtekinthető közös tárlaton ugyanis mindkettőjük művészetének egymást megszólító vonásaival találkozhat a közönség.

Meglehetősen nehéz újat mutatni akkor, ha egy eseményre már a tizenhatodik alkalommal kerül sor. Pedig Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata és a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. – évente ismétlődően - már a tizenhatodik alkalommal rendezte meg az egynyári virágok bemutatóját a Gyöngyösi sétányon. Az adatokból kiderült, hogy bár a bemutató itt volt, a virágos felületek a kerületben mindenhol megújultak.

Mielőtt a cím, így együtt olvasván bárkiben is megütközést keltene, sietünk leszögezni, a szavaknak ezúttal egyáltalán nincs semmi bántó, obszcén tartalma, jelentése! Rövidesen találkozhatunk velük üzletek polcain, érdekes új borok palackjainak címkéjén. Ezek mindhárman bornevek!

Bár biztos adatunk nincs róla, mégis erősen feltételezhető, hogy Semmelweis Ignác az a magyar ember, akinek külföldön a legtöbb szobra van. Születésének 200. évfordulója tiszteletére idehaza Semmelweis év van, sok helyen volt és lesz még róla megemlékezés, a budapesti Bélyegmúzeumban pedig munkásságát és személyét bemutató kiállítás nyílt.

Ma már egyre kevésbé lepődünk meg azon, ha valamely világhírességről egyszer csak kiderül, hogy felmenői között magyar is található. Bár a csodálkozás némileg erősebb lesz, ha olyan személyiséggel gazdagodik ez a sor, akiről azért ezt végképp nem gondoltuk volna! Azt is tudjuk, hogy a szerelem nagyúr, olyan nagy, hogy még egy magyar nyelvű levél megírására is késztetheti a szerető – bár magyarul nem tudó – kedvest.

A cím kissé félrevezető. Hiába olvassuk végig a könyvet, nem találjuk meg benne azt a pontos, matematikai kifejezést, formulát, képletet, melyet megoldva vagy megtanulva bizonyosságot kaphatunk arról: mi a szerelem?

„Lehettem volna költő, képzőművész, zenész” – mondta egy alkalommal önmagáról Huszárik Zoltán, a közelmúlt művészeti életének egyedi tehetségű alakja. Ennek a tehetségnek egyik megnyilvánulási területéről, a grafikai alkotásaiból nyílt most - szeptember 30-ig látogatható - kiállítás Budapesten, a Műcsarnokban.

Az Ünnepi Könyvhét bőséges kínálatában megjelent egy könyv, melyről – felületes belelapozás után is – nyomban Könyves Kálmán királyunk juthat eszünkbe. Az ő híres mondása volt: „Boszorkányokról pedig, akik nincsenek, róluk többé szó ne essék!” Ha a boszorkányok helyére azt írjuk: „A titkokról”, úgy a királyi mondat napjainkban is érvényes marad, bár mi egy illúzióval szegényebbek, helytálló ismeretekkel viszont lényegesen gazdagabbak leszünk.

Nem utazási iroda, mégis vásárolhatunk a segítségével utazást, foglalhatunk hotelszobát, panziót. A nevét mindenki ismeri, bár hallatán egy nagy bevásárlóközpont tűnik fel lelki szemeink előtt. Önálló irodája – ahová bemehetnénk tárgyalni, utakat válogatni – nincs, ugyanakkor már jó néhány éve jelen van a magyar piacon. Egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon jó árakat kínál!

Ne lepődjön meg, aki ezt a szót még soha nem hallotta. Nincs vele egyedül – mostanáig. Ám aki jelen volt Budapesten a Nagycsarnokban a Portugál napokon, nemcsak a szóval, de a szappannal is találkozhatott. No és persze volt ott még sok más.

Bár azzal valószínűleg sokan egyetértenek, hogy néhány pohárka finom bor mellett könnyebben megy az udvarlás, ezúttal nem erről volt szó. A joggal hagyományosnak tekinthető Zwack Open borbemutató a megszokott helyszínéről, a Zwack Múzeumból – a melegre való tekintettel – kiköltözött a gyárudvarra. Szó, ami szó, a jegesvödröknek ott, az „udvarlás” során is nagy keletjük volt.

Magyarország egyik legnagyobb, összművészeti rendezvényét június 21. és 24. között tartják Tatán. A 25. évébe lépett Víz, Zene, Virág Fesztivál családi fesztiválnak is mondja önmagát, de több fontos gondolat hirdetését is felvállalja. A címében mindjárt hármat, ám az idén ezek mellé még egy negyedik – legalább annyira lényeges – is társul.

A franchise rendszerben működő népszerű borkereskedés, a Borháló, már harmadik éve kizárólagos beszállítója a „Sziget” nyári rendezvényeinek. Az ő boraikat vásárolhatja a fogyasztó a VOLT, a Balaton Sound, a Sziget, a B. my Lake, az EFOTT és a Strand Fesztivál rendezvényein, ez pedig hatalmas felelősséget ró a kereskedésre. Az elmúlt két év tapasztalatai után az idén a Mátrai borvidék feltörekvő pincészetére, a Dubicz Borászat és Szőlőbirtokra esett a választásuk, velük építettek ki együttműködést.

Nehéz volna pontos meghatározását adni annak, ami augusztus 12-ig látható a Magyar Nemzeti Galéria A épületében. Különösen, ha a belépéskor szembetűnő feliratból indulunk ki. Vannak képek a falakon, vannak magyarázó feliratok, de a lényeg egészen más. A Galéria saját meghatározása szerint a 20. századi modemizmus sajátos gondolkodásmódját, a korszak művészetére jellemző kiáltványok világát idézi fel Julián Rosefeldt MANIFESTO című filminstallációja.

Ezzel az egy mondattal a Kossuth Kiadó számos könyvheti újdonságát jellemezhetnénk. A harmincnál is több – különböző műfajú, és különböző korcsoport számára készült – könyv között jócskán talál majd az olvasó olyat, amire a címbeli állítás feltétlenül igaznak tekinthető.

Az európai rendezvénysorozat - a HaHó Európa, Hagyományok Hónapja, avagy a kulturális örökség ünnepe - keretében nyílt meg a budapesti Cseh Centrumban a „Kék Innováció” című kiállítás. A rendezők a jelenkori, új irányzatokat kívánták bemutatni, a hagyományos cseh kékfestőgyártásban.

Szép környezetben fekvő, ismert szálloda volt a maga idején, Budán, a Hotel Rege. Az egykor jobb napokat látott épület most újra feltámadni látszik, benne, a helyén nyílik meg 2018 decemberében a Rege Residence – Szépkorúak Otthona.

Salgótarján környéke már a két világháború közötti időszakban is a bakancsos turisták egyik paradicsoma volt. Az enyhe emelkedők nem tették igazán próbára a természetjárókat, a táj szépsége, a várromok romantikája elegendően vonzónak bizonyult. Ma sincs ez másként, a helyzet annyival jobb, hogy a környék várait látogathatóvá tették és bár a szakemberek egyik-másik megoldást vitatják, azért mégis csak folyt helyreállítás.

Salgótarjánt és környékét sokáig a magyar szénbányászat fontos területeként tartották számon, ipara is jelentős volt. Mára se bányászat, se ipar, az itt élők figyelemre méltó küzdelmet vívnak a megmaradásért. Egy dolog viszont szinte változatlan maradt az elmúlt ezer évben: a természeti környezet, és ezt részben kiegészítheti az épített környezet, a műemlékek. Lassan már egy évtizede, hogy kezdik felfedezni az ebben rejlő lehetőségeket.