2020. április 4. szombat, Izidor napja
2016.07.13 20:12

Szokatlan felirat hívja fel magára a figyelmet egy budapesti üzlet bejárata fölött. „Csapház”. Első látásra is azonnal nyilvánvaló: itt söröket kínálnak, valószínűleg több különbözőt. Ám aki megáll, hogy eldöntse: betér-e vagy sem, nyomban észrevesz még egy furcsaságot.

2016.07.09 22:45

Iskolai tanulmányai során Győrről bizonyára mindenki megjegyez néhány tényt. Hogy a folyók városa, hogy barokk város. Azt valószínűleg kevesebben tudják; Budapest és Sopron után az ország harmadik, műemlékekben leggazdagabb városa. Ez talán már elegendő hozzá, hogy felkeltse érdeklődésünket.

Különleges borbemutatóra hívta meg szakértő vendégeit a Veritas Borkereskedés. Magyarországon ritkán kóstolható kaliforniai borokkal ismerkedhettek, alaposan felkészült vezető kalauzolása mellett. Az előadás során a szakmai tájékoztató mellett néhány érdekesség is elhangzott.

Maguk a művészek és a szervezők is meglepődtek, milyen sok érdeklődő gyűlt össze a budapesti Bolgár Kulturális Intézetben rendezett kiállítás megnyitóján. A három kortárs bolgár művész alkotásaiból rendezett tárlat szeptember 10-ig, munkanapokon 10 és 18 óra között látogatható.

A Magyar Nemzeti Galériában június végétől október elejéig látható Modigliani-kiállítás az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon. A több mint nyolcvan alkotást - köztük 61 Modigliani-művet, aktokat, portrékat és szobrokat felvonultató tárlatra a világ több nagy köz- és magángyűjteménye kölcsönzött műveket.

2016.06.28 20:50

Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországot évről-évre rengeteg külföldi turista keresi föl és ez a gazdaságunknak jó. Azt is tudjuk, hogy jöhetnének még sokkal többen, tehát a bevételeink lehetnének lényegesen nagyobbak, de hát ezért többet is kell tennünk. Ennek érdekében a tavasszal jelentős változás következett be a turizmus ágazatának hazai irányításában.

2016.06.27 20:59

Fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepli egy ország. Közvetlen szomszédunk, tőlünk délnyugati irányban fekszik, természeti értékekben gazdag. Az pedig, hogy állami létében ennyire fiatal egy fontos előnyt is jelent: sohasem harcoltunk, sohasem háborúztunk egymás ellen, kapcsolataink most is kitűnőek!

A korok és szokások változásának számtalan jele van. Megmutatkozik mindennapi életünkben is. Elegendő például, ha megnézzük miben más egy asztal terítése ma és mondjuk 80-100 évvel ezelőtt. Eltérést fogunk látni akkor is, ha az összehasonlítást lehetőleg azonos színvonalon – egy ismert, drágább étteremben - megterített asztalnál végezzük.

Megismerkedve Cegléd város értékeivel, érdemes körülnézi a szomszédságában is. Két olyan hely is van a közvetlen közelében ahol egy kicsit elidőzve, meglepő dolgokra bukkanhatunk. Az egyik Nyársapát, a másik Újszilvás.

Hiába őrködik oroszlán a bejáratnál, fején a magas, fehér sapka mutatja, csöppet sincs harcias hangulatban. Mögötte, az épületben pedig – a nevéhez illően – valódi, békebeli hangulat fogadja a belépőt. Valami olyan, ami a XIX. század fordulóján volt uralkodó a Császárváros vagy Budapest cukrászdáiban.

2016.06.21 20:19

A címben foglalt kijelentést egy magyarországi város választotta jelmondatának. Jelzi: mintha tudatában lenne annak, hogy sokan, nem sokra tartják – ugyanakkor kellő önbizalomról is árulkodik. Hogy eldönthessük, a lebecsülésnek vagy az önbizalomnak van-e nagyobb alapja, látogassuk meg! Töltsünk el egy kis időt Cegléden!

Aki utazik, jól tudja, olykor az embert a legváratlanabb helyeken érik kellemes, maradandó élmények. Az ilyenekért nem is kell külföldre menni, itthon is van rá lehetőség bőven. Budapestről Szolnok felé autózva, elég, ha a ceglédi elágazásnál balra térünk le és felkeressük Újszilváson a Bolyhos pálinkafőzdét.

Negyvenhárom pincészet és mintegy háromszor annyi különféle pezsgő adott egymásnak – és a közönségnek – találkozót a Hotel Corinthia báltermében. Mindazok, akik a szakmai titkokban is elmélyedni kívántak, mesterkurzusokon frissíthették fel tudásukat.

Hamvas Béla véleménye szerint a soltvadkerti borok duhajabbak a kiskőrösinél, de ez nem baj. Míg ugyanis a Parlamentben osztják a sebeket a vadkerti kocsmában gyógyítják! Úgy is kell fogyasztani ott a borokat, hogy velük bizony sebeket lehet gyógyítani! Lelkieket bizonyosan.

A nyár közeledtével naponta szaporodnak azok a lehetőségek, melyek szabadtéri szórakozást kínálnak. Most a Dunán lehettünk tanúi egy ilyen eseménynek. Téli szállását elhagyva, visszatért állandó helyére, az Országház mellett felépült Látogatóközpont elé, Európa legöregebb folyami hadihajója. Fegyverei elnémultak, ma már kizárólag békés célokat szolgál, jelentősége több szempontból mégis kiemelkedő.

2016.06.10 21:42

Az idei év második felében a szokásosnál is élénkebb lesz Szlovákiában a kulturális élet. Több okuk is van arra, hogy az eddigiekhez képest nagyobb számú külföldi látogató érkezésére számítsanak.

2016.06.09 23:12

Bár az indulásig, július 14-ig még egy bő hónap van hátra, megtartotta első sajtótájékoztatóját a Magyar Vitorlás Szövetség. A 48. Kékszalag Erste World Nagydíj jócskán tartogat érdekességeket. Erre a versenyre ugyanis egész Európa figyel, hagyománya és rangja van.

Van egy rangos nemzetközi szervezet, melynek mibenlétéről eddig inkább csak az építész szakma legjobbjainak voltak ismeretei. Rajtuk kívül más alig halott róla. Pedig tevékenysége kiterjed az egész világra, szakértőinek véleménye fontos, iránymutató. Ez a szervezet most egyszerre két budapesti kerület munkáját is díjjal ismerte el!

Valószínűleg csak a madártan szakemberei tudják, hogy a dél-balatoni borvidékhez tartozó Kishegyen él az ország legnagyobb gyurgyalag kolóniája. A hegyen dolgozó Pócz pincészet ezt a madarat választotta borai címerének – derült ki azon a bemutatón, amit a napokban, a főváros szívében, a népszerű Kadarka Borbárban tartottak.

Van egy kerület Budapesten, ahol az egyik városrészben lehetetlen úgy végigmenni az utcán, hogy szinte minden házon ne látnák egy vagy több emléktáblát. Országos – és nem túlzás – világra szóló tehetségű emberek százai éltek ott. Most az emléktábla-állítási program kétszázkilencedik táblájának felavatására gyűlt össze az ünneplő közönség a főváros XIII. kerületében, az Újlipótvárosban.

Blog ajánló
Egy nap a városban És most akkor hogyan élvezzük a tavaszt a városban?
Csodás idő van odakint, még néhány napig, aztán visszatér a hideg. Természetes, hogy mindenkinek viszket valamije, hogy ugyan már, menjünk ki egy picit. És mivel nincs kijárási tilalom, csak ajánlás, sokan teljesen figyelmen kívül hagyják ezeket. Emlékszem, mennyire meghökkentem mindig, hogy a mi milyen gyorsan és ellentmondást nem tűrően bevezettük a cigitilalmakat annak idején, most is azt gondolom, hogy egy kijárási tilalom is fegyelmezettebben működne nálunk, mint egy átlagos európai országban. De mivel nincs, a városban a változás sem annyira észrevehető. Ági, az Egy nap a városban túravezetője például úgy védekezik, hogy egyedül marad otthon, és egyedül is megy mindenhová (jellemzően boltba). Nem közelít senkihez két méternél közelebb, vagyis kiválasztja a szélesebb utcákat és kevesebb embert, meg általában biciklivel jár. A Margit hídon hazafelé bekanyarodott a szigetre is, és ott látta a fenti jeleneteket. Ami egyébként tökéletesen alkalmas a vírus mindennél gyorsabb terjedésére: az egyik csoportban ha csak egy ember fertőz, az egész csoport megfertőződik, és amikor elindul mindenki haza, a többi földön ülő csoport mellett elhaladva tuti lesz egy-két újabb fertőzés, ami megint csak egy-két teljes csoportot betegít meg. Egy ember képes pár óra alatt 30-40 ember megfertőzésére. Szóval nem, nem csak a nyugdíjasok flangálnak és trécselnek az utcán. Persze, túl lehet élni, de én nem lennék senki helyében egy-két hét múlva, amikor elkezdi gyanítani, hogy tüdőgyulladása van. Egy korombeli ismerősöm végigment most ezen: hazaküldés, félrediagnosztizálás, kórházból elküldés másik kórházba, későn befektetés, súlyosbodás, azóta bent fekvés. Koronavírusra mondjuk nem tesztelték, neki állítólag máshonnan lett tüdőgyulladása. Én ezen nem akarok végigmenni, és amikor majd ott lesznek, hát ők sem. A legjobb, ha otthon maradunk. Ha ki kell mennünk valamiért, akkor itt tesszük ki magunkat veszélynek: A lépcsőházban, a korlátokat sok ember megfogta, mi ne tegyük. Lehetőleg úgy menjünk ki az ajtón, hogy ne találkozzunk szembe senkivel a szűk folyosókon. Ha családi házban lakunk, az előny, mert most úgy ülhetünk be az autóba, hgoy tuti nem érintkezünk senkivel még csak időeltolással sem. Sokan mennek autóval most mindenhová, valójában tényleg jobb a tömegközlekedésnél és a gyalog sétánál. A bicikli is lehet jó, mert távol vagyunk az emberektől, de itt is nagyobb a kockázat az autóhoz képest. Kisebb autós kirándulásokat például tehetünk, egy kör ki a városból, ha nem is szállunk ki, az a legjobb. Megállunk valami festői helyen, elővesszük a szendvicseket, és megesszük, napfénytető előnyben. Rengeteg olyan sétahely van a városban, ahol nincsenek emberek, és könnyű két méteren kívül maradni mindenkitől, vagy akár nem is találkozni senkivel. Ezt szintén leellenőrizhetjük autóban ülve, és ha nem megfelelő a helyzet, egyszerűen álljunk tovább. Ha megfertőz valaki, és te tovább fertőzöl, azzal 3-4 héttel hosszabbodik a járvány vége, ami így akár egy évig vagy még tovább is elhúzódhat. Könnyű belátni, hogy ezzel szemben ha mostantól senki nem fertőz meg senkit, akkor meg 3-4 hét alatt vége az egésznek. Ahogy azonban most csináljuk, az az első forgatókönyvhöz van közelebb, ami elhúzódó otthonülést, ezáltal klausztrofób őrületet és olyan gazdasági visszaesést hoz, hogy abból jó darabig nem lábal ki senki. Persze, marha jó tavasszal a barátokkal dumálni a fűben ülve. És eddig a világ legsúlytalanabb dolga volt. De most a legsúlyosabb tettek egyike lett, rögtön az egymás arcába köhögés után. Értékeljük át ezt a dolgot. Úgyhogy én azt csinálom, hogy otthon tervezek. A budapesti túra helyett megtervezem a jövőbeli budapesti túráimat. Előveszem a Budapest témájú könyveimet (van jó pár, itt írtam néhányról), és elkezdem végre bújni azokat is, amiket félretettem az esős napokra. Ha érdekességre találok, felírom, hol történt, és bejelölöm a térképen, vagy a Google Mapsen ráteszek egy jelölést. Odaírom, melyik könyv hányadik oldalán van a ráutaló rész. Tegyetek így ti is, antikváriumokból simán lehet online rendelni. Így, amikor már lehet, és elmúlik a járvány, mindennél jobb túrákat tehettek, akár a barátokkal, és ti lesztek az idegenvezetők. A saját városotokban, az ezerszer bejárt helyeken, de most mégis friss szemmel: eszetekbe jut a karantén idején elolvasott érdekes sztorik halmaza. Várhatóan én is és Ági is ír majd a blogra könyvajánlókat, hogy ezt a tervező munkát megtehessük, és képzeletben úgy sétálhassunk a városban, ahogy csak szeretnénk.
Egy nap a városban Mi lesz most az Egy nap a városban bloggal?
Úgy tűnik, hogy a járványra való tekintettel az Egy nap a városban blog egy darabig nem tud olyan klasszikus posztokat szolgáltatni, amit megszoktatok tőle. Tudniillik hogyan élvezzük a várost, a városi nyüzsgést és a jó helyeket. Mert most inkább mindenki maradjon otthon, és legyünk rajta túl minél gyorsabban és fájdalommentesebben. Ez nem jelenti azt, hogy a blog teljesen bezár, de az biztos, hogy alapanyag híján ritkábban és más jellegű anyagokkal - például történelmivel vagy publicisztikával - jelentkezem. Én az új helyzetre való tekintettel másfajta tartalmakat fogok írni a következő időben, de nem a blogra, mert ezek az írások már nem férnek bele az Egy nap a városban blog Csaba és általam kialakított, 2010-es fókuszába. Az “Ádám ma otthon marad” című blogon jelentetem meg a mostani helyzetre reflektáló, meg mindenféle egyéb gondolataimat, tapasztalataimat. Mivel az egy személyes blog, ezért valamennyi érdeklődési köröm helyet kap majd rajta, elég veszélyes kilengéseket produkálva időnként. Első írásom az oldalon: Újraindítjuk a világot, és ez minden jónak a forrása lehet. Első posztként leírtam, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni a mostani helyzetből. Majdnem az Egy nap a városban blogra töltöttem fel, de aztán átolvasva láttam, hogy ez már más. Már más iránya van benne a gondolatoknak, a város teljesen eltűnt, és előbukkant az, amiről eddig keveset írtam: hogy én hol és hogyan élek. És itt is fogok tartózkodni mostantól az idő nagy részében. Természetesen, hogy nehéz lesz a városra koncentrálnom innen. Még csak az ablakból sem azt látom. Úgyhogy akinek van kedve, kövesse a Facebook oldalon az írásaimat, vagy nézegesse a blogot rendszeresen. Ezen a Facebook oldalon minden írásom megjelenik majd, legyen az Egy nap a városban, Ádám Ma Otthon Marad vagy más helyekre írt anyagom, a készülő regényemmel kapcsolatban is várhatóak infók. Sőt, azzal kapcsolatban majd segítséget is kérek időnként. Mindig benne volt a levegőben, hogy egy fokkal személyesebb helyre is írok, így most a sors adta, hogy gyorsan megtörténjen. Szóval azért kövessétek az Egy nap a városbant, mert lesznek anyagok, és egyébként kövessétek az egyéb írásaimat is, az ÁMOM-on (Ádám Ma Otthon Maradon). Vigyázzatok magatokra, egymásra, és segítsetek egymásnak. Most jött el a segítségnyújtás és -elfogadás időszaka, nem csak a betegek körében. És dolgozzunk azon, hogy ha ennek vége, ne a régi világ álljon fel újra, méretes szedáltságban, hanem valami jobb, a maga teljességében. Ámen.
Városlátogatások A napfényes Olaszország
Partnereink


Keress bennünket a Facebookon!