Méltóan jellegéhez, ez a kiállítás nem a tárlatoknál megszokott módon, hanem dallal-tánccal kezdődött. Előbb egy alkalmi – Karlócai Mariann unokáiból álló – kórus énekelt, igencsak színvonalasan, később pedig az évtizedekkel ezelőtt, részben az ő közreműködésével létrejött Csillagszemű Táncegyüttes gyermekei mutattak be két táncot komoly sikerrel. Ez az egyetlen magántársulat Magyarországon, ahová hároméves kortól vesznek fel gyerekeket és sokan egészen felnőtt korukig ott is maradnak. Jelenleg mintegy hétszáz táncosuk van és nem ritka közöttük az olyan, aki – a hetvenes évek elején – még Karlócai Mariann félnapos magánóvodájába is járt a Pasaréti útra. A saját otthonában tartotta fenn és egészen más szellemben foglalkozott a gyerekkel, mint a hivatalos intézményekben.
Mindennek persze előzménye is volt. Először is a polgári otthon és az iskolák, köztük a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet. Érettségi után részt vett egy gyermeknyaraltatáson és itt határozta el, hogy gyerekkel kíván foglalkozni. Óvónői oklevele 1948-ban szerzett és nyomban meg is nyitotta saját intézményét. Később, férjével és gyerekeivel sokat utazott, túrázott. A játékgyűjtésre az indíttatást a skóciai Edinburghban, a Museum of Childhood megtekintése jelentette számára. Hazatérve ismerősöktől, gyűjtőktől kért kölcsön játékokat és megrendezte első kiállítását a II. kerületi Kapás utcai Úttörőházban. Ezt egy újabb kiállítás követte a Magyar Nemzeti Múzeumban, de a „szakma” figyelmét nem sikerült felkeltenie. Ekkor határozta el, hogy létrehozza saját gyűjteményét.
Ez a kiállítás kettős születésnap jegyében nyílt meg. Karlócai Mariann idén ünnepli a 90. születésnapját, a Magyar Játék Társaság névadójának, Kiss Áronnak pedig a 170. születésnapjára emlékezünk. Reméljük – hangsúlyozta Kiss Imre, a múzeum igazgatója – hogy ennek a kiállításnak az anyaga hamarosan valamilyen közgyűjteménybe kerül és alapja lesz egy igazi játékmúzeumnak, melyre már mindannyian régóta várunk. A gyűjtemény ugyanis ma már ötezernél is több darabból áll, többségük az 1920 – 30-as évekből származik. Ezért ezen a kiállításon is főleg az 1920-as évek első felének játékait mutatták be. Mivel hazánkban nem folyt jelentős játékgyártás, a gyűjtemény nagy részét a külföldön készült, de itthon forgalmazott játékok teszik ki.
Ez a legszebb, legnagyobb szabású kiállítás, ami eddig Karlócai Mariann gyűjteményéből készült – erősítette meg dr. Györgyi Erzsébet, a Magyar Játék Társaság elnöke. A játékok szerepe roppant fontos, bevezetik a gyereket a felnőtt életbe. Bevezetik azokba a tevékenységekbe, amiket el kell sajátítson, hogy kifejlessze, gazdagítsa saját képességeit. A játék esztétikuma fejleszti szépérzékét, a játék közbeni tevékenység élményvilágát gazdagítja. Ebben a gyűjteményben most azt látjuk, amit a polgári világ, az akkori társadalom adni tudott a gyermekeknek. Így együtt a játékok szélesebb körű művelődés- és társadalomtörténet bemutatására is alkalmasak. Különösen ez utóbbi téren van ennek a gyűjteménynek komoly mondanivalója.
Egy olyan korszak emlékeit őrzi, amikor Magyarország szervesebb része volt Európának. Gyermekei az egész világ játékipara által előállított értékeket élvezhették. Most is vannak itt francia és német porcelánbabák, építőjátékok Nyugat-Európából. Olykor a történetük is érdekes. Angol gyártmányú négerbabák Dél-Amerikából úgy kerültek Magyarországra, hogy a Ganz Vagongyár Argentínába adott el – még a két háború között – a mai napig is működő vagonokat és éppen Györgyi Erzsébet nagyapja adta át őket a vásárlónak. Hivatalos útjairól mindig játékokat hozott az unokáinak. A állatfigurákat a család külföldön élő orvos barátai hozták, amikor Budapestre jöttek kongresszusokra. Fokozatosan így gazdagodott a játékgyűjtemény. Abból a korból még hány családnak vannak játékai és hány történet tartozhat hozzájuk? Itt van az ideje, hogy ezeket mind egybegyűjtsük!
A játék jelentőségét mutatja, hogy jelen marad felnőtt korban is, akkor már csak, mint szabadidős tevékenység. A felnőttek játékai jellegzetesen társas- és társasági játékok. A XX. század elején például a kávéházakban nagy „játékélet” folyt. Rendkívül népszerű volt a biliárd, a dominó, a sakk, a kugli a különféle kártyajátékok. Főleg ez utóbbi. Budapesten ekkoriban több mint háromszáz helyen lehetet kártyázni, magánlakásokon, baráti összejöveteleken is rendszeresen előkerült a kártya. A XX. század első felében népszerű logikai játék volt a majong is, melyet Kínában sokáig csak a császári udvarban volt szabad játszani és csak ezt követően terjedt el az egész világon. Ma a játékokkal már szakemberek több csoportja, játéktörténészek, -gyűjtők, -alkotók, pedagógusok, pszichológusok foglalkoznak.
A tárgyak története egy múzeum számára a tárgy birtoklásával egyenértékű, mert minden tárgy értékét növeli, amennyit a történetéről tudunk. Karlócai Mariann gyűjteményének történetéhez szorosan hozzátartozik az ő magánóvodája, az oda járó gyerekek családjának története. Ahogy fokozatosan kisebb lakásokba költöztek és megszűnt a lehetősége annak, hogy régi tárgyakat őrizgessenek. Ők adták át a játékok jelentős hányadát, így biztosak lehettek abban, hogy nem pusztul el, létezik még a számukra becses darab akkor is, amikor már nem játszanak vele. Így jött létre a gyűjtemény. Karlócai Mariann is onnan hozta a játékmúzeum ötletét, ahonnan Széchenyi István a Lánchídét! Kitartott mellette egy hosszú élet során. A Kiss Áron Társaság pedig egyetértőleg támogatja a javaslatot, hogy ez a gyűjtemény a maga egészében önállóan léphessen a közönség elé. Szakszerű feldolgozásért kiált, mert nagyobb összefüggések felé mutat, mintha csak játékokként gondolunk rájuk. Maradjanak meg az utókornak, gyönyörködve, emlékezve, nosztalgiázva nézhessünk végig rajtuk és az utánunk következő generációk is megtehessék ugyanezt, ugyanebben a gyűjteményben!
Megújult arculattal, új programokkal és egy új műsorral jelentkezik a huszonkilenc éves Magyar Menedzserszövetség. Az Év Menedzsere díjat – már 25. alkalommal - nagyszabású gálaesten adták át idén és határozottan körvonalazódó terveik vannak 2020-ra is.
A két állítás látszólag ellentmond egymásnak, ám a történelem teremthet olyan helyzetet, ahol ez a kijelentés mégis igaz lehet. Az Alföldön, Budapesttől mindössze 76 kilométer távolságra, Cegléd és Nagykőrös között fekvő Nyársapát esetében éppen egy ilyennel találkozunk. A honfoglalás korából nincsenek rá vonatkoztatható adatok. Első írásos említésétől, 1367-től, önálló községgé válásáig, 1954-ig, legalább kilenc birtokosa volt, a Clarissa apácáktól a Rákócziakig.
Szokatlan, de roppant érdekes film bemutatóját tartották Budapesten, a XIII. kerületi Önkormányzat Prevenciós Központjában. Témája – anélkül, hogy látták volna – ismerős minden olyan család számára, ahol „tizenéves” korú gyermek él. Napjaink egyik nagyon nagy problémájáról, a fiatalok drogfogyasztásáról szól.
Ne lepődjön meg, aki ezt a szót még soha nem hallotta. Nincs vele egyedül – mostanáig. Ám aki jelen volt Budapesten a Nagycsarnokban a Portugál napokon, nemcsak a szóval, de a szappannal is találkozhatott. No és persze volt ott még sok más.
A 20. – jubileumi - Magyar Termék Nagydíj Védjegy kitüntetést, a tanúsított minőség „útlevelét”, a Magyar Gazdaság Ünnepén, az Országház Felsőházi termében adták át a díjazottaknak. A zsúfolásig megtelt teremben olyan vállalatok képviselői ültek, akiknél tevékenységükben az energiahatékonyság, a környezetbarát és a fogyasztók életminőségét javító, integrált megoldások kaptak nagy hangsúlyt.
