Azt sokan tudják, hogy Egyiptom keleti határát a Vörös-tenger alkotja. Azt is, hogy a partvidéken – Sharm El Sheik-től Abu Simbel-ig szállodák százai sorakoznak. Mindenki megtalálhatja közöttük az ízlésének és pénztárcájának leginkább megfelelőt. Van egy hely, a közismert Hurghadától kissé északabbra, ahol a partvonal nem egyenes. Az itáliai Velencéhez hasonlóan lagúnák sokasága nyúlik be a tengerből. Az itt épült várost is úgy hívják: El Gouna. Ide már bejutni sem egyszerű. Más szállodáktól eltérően az utasokat szállító járműveket nem a hotel előtt ellenőrzik, hanem már jóval korában, a bevezető úton. Még a környéken lakók is, ha a város kórházába igyekeznének, igazolást kell mutassanak a beutaló orvostól! Ez a vidék az egyiptomi gazdagok nyaralóhelye!

Felejthetetlen események és élmények szezonja következik rövidesen Brazíliában. Ezekben a hónapokban rendkívüli pillanatokat élhetnek át az utazók az egész országban. Az előttünk álló második félévben kivételes események egész sorára kerül sor, ahol Brazília legjavát mutatják be a közreműködők. Párját ritkító zenei fesztiváloktól és nemzetközi sportversenyektől kezdve, a különböző művészetek bemutatásán át, egészen a létező egyik leglátványosabb újévi ünnepségig! A Havas Creative Tours-nál ezeket személyre szabott élményekkel, exkluzív vendégszeretettel és zökkenőmentes utazási megoldásokkal ötvözik.

Elutazásunk Szamarkandból nem az eddig megszokott autóbuszunkkal történt. Sokkal kényelmesebben jutottunk el Taskentbe az igen korszerű, pontosan járó Afrosiyob gyorsvonattal, 2 óra 13 perc alatt. Kényelmünket csak fokozta, hogy a csomagjaink viszont a buszban maradtak, nem kellett a vonatra felcipelni, már csak a szállodában találkoztunk velük. Igen jó megoldás, ráadásul indokolt is volt. Ezt a belül tágas – magyar viszonylatban 1. osztálynak megfelelő - vonatot igen furcsán tervezték. A padlója a peronszintnél magasabban van, pár lépcsőn kell fellépni, az ajtaja pedig kifejezetten szűk. Sajnálkozva néztük a helyi utasokat, akik bizony kínlódtak a le és felszálláskor a bőröndjeikkel. Ettől minket megkíméltek!

Bukharából, a háromsávos autópályán kényelmes út vezet a nagyjából Rómával egyidőben alapított Szamarkand felé. Az évszázadok során a várost elfoglalta Nagy Sándor, majd a törökök, később az iszlámot elterjesztő arabok. Tartozott Perzsiához, no és Dzsingisz kán sem hagyta érintetlenül. Jelentőségét csak fokozta, hogy híres Selyemúton éppen a félúton fekszik Kína és Európa között. Dzsingisz kán pusztítását Timur Lenk hozta helyre, a könyörtelen hadvezér szépségkedvelő ember volt. A város ma is csodálatra méltó műemlékeinek többsége az ő irányítása alatt jött létre. Akiket ma üzbégeknek hívunk, úgy 1500 körül érkeztek. Nevük eredete kettős: származhat Gijász ad-Dín Üzbeg kán nevéből - ő tette államvallássá az iszlámot – de lehet a török öz (saját, maga) és bég (úr, vezető) szavak összetételéből, ami nagyjából annyit tesz: „a maga ura” vagy „független ember”.

A kínai autóbusz az út során soha nem hagyott cserben bennünket, jól bírta a sivatagi utat is. Számunkra viszont akadt némi meglepetés. Például, hogy Közép-Ázsia két legnagyobb folyója közül az Amu-darja, afgán-üzbég határfolyó is és egyik kanyarulata miatt még át is kelünk rajta. Nevére több magyarázat létezik. Az Amu összefüggésben lehet egy régi perzsa várossal: Amul, a darja pedig ugyancsak perzsa nyelven tengert és folyót is jelent. Így az „Amul folyója” név elfogadható. A görög neve viszont Oxosz. Miután átkeltünk rajta, a terület őrzi ezt a nevet is: Transzoxánia, mely a mintegy 298 ezer km2 sivataggal kezdődik.