Jó érzékkel választották ki a rendezők a témát a nyári évad utolsó beszélgetéséhez az újlipótvárosi Firkász kávéház „Délutáni frissítő” című programsorozatában. A szétáradó verőfénytől búcsúzva, hazai képzőművészetünk egyik legérdekesebb egyéniségének – minden részletében még ma sem teljesen ismert – életútját tekintették át.

 Kalauzként a témában igencsak jártas, kiváló dramaturgként és színpadi művek szerzőjeként ismert Mészöly Gábor szegődött a kávéház vendégei mellé. Érdeklődése a festő iránt egy turistaút után ébredt fel. Baalbekből hazatérve az ott készült fényképeit összevetette Csontváry festményével. Megállapította: a művész majdnem naturalista módon festett, képén egyes részletek azonosak a valósággal, ugyanakkor odafestett olyasmit, ami a valóságban nincs ott. „Ekkor elkezdtem Csontváryval foglalatoskodni – vesztemre!” – mondta el a kávéház közönségének. A család és a fiatalkor rövid áttekintése után szó esett a művészi pálya kezdeteiről. A gyógyszerészként dolgozó Csontváry a munka egyik szünetében – csak úgy szórakozásból lerajzolta az utca túloldalán álló ökrösszekeret. A képet látva patikustársa mondta, hogy tehetséges, nagy festő válhatna belőle. Néhány perc múlva „égi hangot” is hallott, mely megjósolta: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb, mint Raffaello!” Kezdetben nem értette mi is az a napút, melyet a mai művészettörténészek a plein air-rel azonosítanak, de sokkal több annál. Képein a szinte megmagyarázhatatlan fények jelzik azt, amikor végre rátalált.

Az életpálya érdekessége, hogy 41 éves koráig egyáltalán nem festett. Az égi hang hatására kezdett külföldön néhány mesternél „tanulgatni”. Itt is ott is felszedett valamit, de tulajdonképpen megmaradt autodidakta festőnek. Még a festékek többségét is maga készítette – gyógyszerész volt, értett a kémiához – nem a kor szokásos festékeit használta. Máig nem igazán tudjuk, miket és hogyan állított elő és ez a restaurátorok munkáját roppant megnehezíti. Hatalmas méretű vásznakra dolgozott, ezeket Hollandiában rendelte meg. Életének egyik érdekessége, hogy soha, egyetlen képet el nem adott. Mintegy tizenöt évig festett, 66 évesen halt meg, ezalatt mintegy száz képet készített. Némelyikre alaposan fel is készült. A „Hortobágy” képe előtt például talált egy fényképet a hídról és hosszú levelezésbe kezdett a fényképésszel: Mikor, milyen fényviszonyoknál érdemes odamenni, hol legyenek az állatok?

 Utazgatásaira pénze a patikájának bérbeadásából jutott. Az adatok ellentmondóak, hogy utoljára hol volt patikája, Szekszárdon vagy Gácson? Bármelyik is az igaz, a Tanácsköztársaság és Trianon után a jövedelme elapadt. Nagy – és soha be nem teljesült – vágya volt, hogy legyen Budapesten múzeuma. Különös, erősen antiszociális egyéniség volt. Önarcképén is látható, mennyire elutasító. Nővel, tartós kapcsolatáról nem tudunk. Ismerjük egy vázlatát, amin a magyarok bejövetelét festette volna meg, saját magát ábrázolva a fehér lovon. Nem ivott, nem dohányzott, furcsa dolgokat művelt. Egyszer elterjedt, hogy beteg a király, hát táviratot küldött a Hofburgba: „Hallom király beteg stop tegyék ki a napra stop Csontváry” szöveggel. Amikor meghalt, valószínűleg már csak magokkal táplálkozott, van olyan vélemény is, hogy éhen halt. Óbudán temették el, amikor a joga lejárt, a sírt felszámolták, maradványai elvesztek. Jelenleg csak síremléke van.

 Hajszálon múlt, hogy életműve is el nem tűnt. A temetését intéző, távoli rokona örökölte nagyméretű, feltekerve tárolt képeit. Nem tartotta őket értéknek, hát újsághirdetést adott fel: zsáknak való vásznak eladók. A műterme is kiadhatóvá vált. Egy művészetkedvelő ifjú építészmérnök, Gerlóczy Gedeon bérlete ki és megvette a vásznakat is – így menekültek meg a képek, melyeket tulajdonosa később letétbe helyezett a Nemzeti Galériában. Hányódtak itt-ott. A világ csak fokozatosan fedezte fel őket, első nagy kiállításukra 1963-ban került sor Székesfehérváron. A korabeli pletykák szerint ott látta meg a képeket Hruscsov felesége. Neki nagyon tetszettek, és ez már elég indok volt arra, hogy még ugyanabban az évben Budapesten is megrendezzék a kiállítást! Ezekben az évtizedekben a hazai művészeti élet irányítója Aczél György volt. Országgyűlési választókerülete Pécs, és talán egy gesztus lehetett választói számára, hogy a városban nyílt meg az állandó Csontváry Múzeum, 1973-ban. Átfogó életmű kiállítás jelenleg – július 5-től december 31-ig – a budai várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében látható. Egy kisebb képe, magángalériában pár évvel ezelőtt 240 millió forintért cserélt gazdát!

 A Firkász kávéház Délutáni frissítő sorozatában ugyancsak megszokott, hogy a komolyabb témát mindig valami könnyedebb is követi. Volt már divatbemutató hölgyeknek, most tehát az urak voltak soron. A SOLTEX Divatház annyiból is érdekes, hogy tulajdonosa elektromérnök, de már a kezdetektől a kereskedelem érdekelte inkább. Üzletében csak kiváló minőségű férfi- és gyerekruhákat árul, kifejezetten azoknak, akik nem a különleges, „felkapott neveket” keresik. Jó, megbízható márkákat vásárol külföldön, elsősorban Svédországban és Németországban. Olyanokat, ahol az alapanyag, a tervezés, a kivitelezés összhangban marad az árral. Gyártással nem, de minden betérő vevővel egyénileg foglalkoznak.