A legutóbbi cikkemben Ecuadorba látogattunk el. Ez alkalommal is maradunk a világ közepén, de most az esőerdők szívébe szeretnélek elkalauzolni, hogy betekintést nyerjetek az őserdő nyújtotta csodákról. Soha nem hittem volna, hogy egyszer a saját bőrömön is sikerül majd megtapasztalnom, milyen az, mikor áram, meleg víz és internet nélkül napokat töltesz el a világ legnagyobb esőerdejében, ahol személyes tapasztalataimnak köszönhetően bátran ki merem jelenteni, hogy a nap 65 százalékában tényleg esik az eső. Most sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért vágyódik az ember egy olyan helyre, ahol ennyit esik az eső, hiszen ennyi erővel elugorhattam volna Londonba is, mely szintén gyakori záporjairól híres.

Ahogy azt már a múlt heti cikkemben is említettem, délnek vesszük az irányt, és Kolumbia után irány a világ közepe Ecuador. Az az ország, mely 1970-ben felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára és amely, elképesztő természeti csodáinak köszönhetően, emberek millióinak bakancslistáján szerepel. Ecuador földrajza különleges. Keleti részén az Amazonas őserdő húzódik, nyugaton viszont a Csendes-óceán határolja. Alapjában véve az Andok hegycsúcsai alkotják az ország nagy részét.

„A reggae-t nem hallgatni kell, hanem érezni. Aki nem érzi, az nem ismeri“ E heti állomásunk a Karib térség egyik gyöngyszeme, a reggae szülőhazája, Jamaica. A hely ahol vadon terem a marihuána, ahonnan a világ leggyorsabb emberre, Usain Bolt is származik, valamint a raszta reggae király is maga, Bob Marley.

Sokaknak eszük ágába se lenne ellátogatni és felfedezni ezt a gyönyörű országot, hiszen ki ne hallott volna a kilencvenes évekbeli emberrablásokról, a gerillabandákról, valamint a híres kolumbiai kokainról. A baj csak az, hogy a média által kialakult nézetek és előítéletek elrettentenek minket Dél –Amerika csodáinak megismerésétől. Kolumbia északi része, valójában Dél – Amerika kapuja, hiszen igenis itt kezdődik a kaland.

Egy város, melyről évekig senki nem tudott, mely közel 400 évig pihent a nyilvánosságtól elzárva, melyet anno az 1500 - as években az inkák építettek és a hely, ahol beszél a csend - Machu Picchu.

Ki ne emlékezne a 90-es években hódító Miami Vice című sorozatra vagy épp Will Smith Miami c. klipjére, melyek főképp a szórakozásról szóltak, és amelyekből áradt a jókedv, a pozitív életfelfogás. Mindenki tudja gondolom, miről beszélek és biztos sokakban felelevenednek a pálmafás képkockák, valamint a bikiniben görkorcsolyázó szexi csajok.

E heti úti célunk a backpackerek egyik legfontosabb délkelet - ázsiai állomása, Szingapúr, mely egyben Indonézia kapuja is, valamint a világ egyik legmagasabb GDP – vel rendelkező országa, annak ellenére, hogy törpeállamként van nyilvántartva. A szigetekre épült ország, vagy más néven „oroszlánváros“ hatalmas kikötőjének köszönhetően a világ egyik legfejlettebb országának nőtte ki magát. Nem csak a fejlettségben emelkedik ki. Ami a biztonságot és tisztaságot illeti, szintén példamutató eredményekkel büszkélkedhet.

Belegondoltál már valaha abba, milyen lenne feladni mindent és nekivágni egy hátizsákkal a nagyvilágnak? Szerintem sokaknak megfordult már a fejében, de sajnos a többség nem mer belevágni, mert rengeteg a kétely és óriási rizikó az egész. Feladni az állásod és a félretett pénzedből céltalanul bolyongni a világban úgy, hogy nem biztos a szállásod és ruhád is csak annyi van, hogy épp túl tudd élni.

Van úgy, hogy csak ülök némán és bambulva figyelem a körülöttem folyó világot. Mindenhol rohanó emberek, veszekedő párok… eltűnődök a mi materialista világunkon, melyben kevés hely jut az élvezetnek és a pihenésnek. Ilyenkor gyakran elképzelek helyeket, ahol már jártam, ahol nyoma sincs a stressznek, ahol az emberek attól függetlenül, hogy szegények vagy gazdagok - boldogok. Ilyen hely van rengeteg, de most egy távoli indonéz szigetről szeretnék mesélni.