Egy 125 éves és egy 31 éves intézmény összefogásából jött létre az a kiállítás, ahol a bemutatott művek alkotóját talán a címben foglalt két szó jellemzi leginkább. A MissionArt Galéria birtokába került hatalmas tárgyanyag, mintegy hétszáz mű és rengeteg dokumentum tette lehetővé, hogy Budapesten, a Műcsarnokban megnyílhasson Baranyay András, Kossuth- és Munkácsi Mihály-díjas grafikus, fotóművész életmű kiállítása, mely minden bizonnyal új elemekkel fogja gazdagítani a munkásságáról eddig kialakított képünket.

A világszerte 120 helyszínen bemutatott kiállítás - a World Press Photo – idén október 31-ig tekinthető meg Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A válogatás 130 ország, 4315 fotóriporterének 74470 fotójából állt össze. Már hagyomány, hogy a rendezvényhez egy kísérőkiállítás is csatlakozik, ezúttal a 2015-ben megalakult Szebeni Műhely tizenöt magyar fotóművésze mutatja be az elmúlt öt évben készült munkáinak egy részét.

Több szempontból is figyelmet érdemlő kiállítás nyílt meg Budapesten, a magyarországi szlovákok egyik legjelentősebb művészének képeiből. Ritka alkalom, mert az összes bemutatott alkotás magántulajdonban van. Együtt, így, korábban még sehol nem voltak láthatók. A békési tanyavilág adta élmények festőjének művei október 4-ig tekinthetők meg a Szlovák Intézetben.

A kijelentés különleges helyen, különleges alkalomból hangzott el. Portrészobor kiállítás nyílt, de nem múzeumban, hanem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár aulájában. Az alkotó sem hivatásos szobrászművész, hanem Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadói Csoport elnök vezérigazgatója. A szobrok kulturális életünk kiemelkedő személyiségeiről készültek, akiknek viszont vagy saját alkotásaik vagy róluk szóló alkotások jogán van helyük Budapest legjelentősebb könyvtárában. Igaz, szoborként csak szeptember 30-ig.

Nyomot hagyott életünkben a járvány, körülöttünk, és bennünk, magunkban is. Tavaly csonka évadot volt kénytelen zárni a József Attila Színház, most bizakodóbbak és ezzel nincsenek egyedül. Amióta lazultak a korlátok, azt látják – és ez felsugárzik a nézőtérről a színpadra is – a közönség éhes a jóra, nincs más kérése, csak nevetni, szórakozni akar. Az előttünk álló új évadban a művészek ezt megpróbálják teljesíteni.