A véletlen úgy hozta, hogy ugyanazon a napon – egymástól függetlenül – két Kassát népszerűsítő rendezvényt is tartottak Budapesten. Az egyiket a Szlovák Turisztikai Képviselet rendezte, itt Kassa és környéke idegenforgalmi nevezetességeit mutatták be, a másikat pedig – egy fotókiállítást - Kassa-Délváros és Budapest XIII. kerülete, mint testvérvárosok, közösen szervezték.

Az állítás, így, önmagában is igaz, de még határozottabb megerősítést nyer azáltal, ha egy közkedvelt, népszerű nagyoperetthez valaki avatott kézzel nyúl hozzá és kissé felfrissíti. Teszi ezt ráadásul úgy, hogy mindaz, ami most új, tökéletes harmóniában marad az eredeti egésszel.

Bár a szóról a szabálytalanságok bejelentésekor használt „cseréptörés” jut először eszünkbe, itt másról van szó. Valóban, valóságos tányérokat lehet – no jó, nem egymáshoz – de a falhoz vágni. Hátha csillapodnak ettől felhalmozódó indulataink.

Múltba repítő két szó lett Szalai Katalin kódexíró – oklevélgrafikus kiállításának címe, ám ezek pontosan megmutatják, milyen látványra számíthat a látogató. A képeknek ideiglenes otthont adó helyszín sem hétköznapi, a zuglói Lipták-villa története meglehetősen regényes.

Budapest egy csendes zugában, a Fehér Holló Teaház és kávézóban, a VIII. kerületi Horánszky utcában nyílt meg egy szokatlan életpályát sajátjának mondható művész kiállítása. Képeivel a nézőt Ady és Léda városába, Párizsba csábítja egy kis sétára.