Magyarországon Horvátországról a legtöbb embernek sokáig kizárólag a napfény és a tengerpart jutott eszébe, és utazást is leginkább a nyaralási időszakra tervezett. Pedig ez az ország télen teljesen más oldalát mutatja meg, amelyet még sokan nem ismernek. Több szempontból is szerencsésnek nevezhető, mert tengerpartja éppúgy van, mint magas hegyei, gyógyfürdőben, sajátos, népi hagyományokban, jó ételekben sincs hiány. Ráadásul közvetlen szomszédunk, a tőlünk legtávolabb eső pontja is könnyen, gyorsan felkereshető.

Nem kifejezetten képzőművészeti alkotásokból, de a művészet fogalmától mégsem távol eső témában nyílt meg a 2024. február 11-ig látogatható, „Keletelt sorsok: magyar építészek Ázsiában” című tárlat Budapesten, a Műcsarnokban. A kiállítás a Kelet felé forduló magyar építészek köréből mutat be néhány életutat a 19. századtól napjainkig. Valamennyi a keleti világhoz kapcsolódik, gondolatok és megvalósult alkotások által.

Bár az előkészületek már februárban megkezdődtek, a rendezők jól tudták, hogy a kiállítás majd csak decemberben nyílik meg a Magyar Nemzeti Múzeumban. A jövő év augusztus 25-ig látható gyűjtemény 500 évre visszamenőkig irányítja rá a figyelmet a nők helyzetére, személyes történetére, házasságaikra. Több száz ismert és ismeretlen nő története elevenedik meg a kiállításon, féltve őrzött ruháik, kellékeik, szerelmes leveleik, amelyek mind a női szerepekhez és az esküvőhöz, házassághoz fűződő viszony változásáról mesélnek.

Azt már évezredek óta tudjuk – és bizonyára rengetegen tapasztalják napjainkban is, hogy az időjárás hatással van az egészségi állapotunkra. Már ötezer évvel ezelőttről is fennmaradtak olyan orvosi előírások, melyek figyelembe vették az időjárási változásokat! Ismerünk ilyen feljegyzéseket az ősi Kínából, csakúgy, mint az arab Avicennától, a kérdéssel Hippokratész is foglalkozott. Az amerikai hadseregnél 1820-ban Fleming rendelt el meteorológiai megfigyeléseket. Magyarországon az első jelentős orvosmeteorológiai feljegyzéseket egy Borsod vármegyei főorvos, Benkő Sámuel készítette, nagyjából ugyanebben az időben. A Nemzetközi Biometeorológiai Társaság 1956-ban alakult meg Párizsban.

Nincs abban semmi meglepő, hogy Shakespeare művei túlélnek évszázadokat és az sem számít ritkaságnak, ha egyik-másik megfiatalodva, új életre kel. Ez történik napjainkban is Budapesten, a József Attila Színházban, ahol december 9-én volt a bemutatója egy ilyen – eredeti formájában négyszázhuszonkét évvel ezelőtt - 1601-ben, Twelfth Night, or What You Will címen született darabnak.

Több szempontból is különleges a kiállítás, ami 2023. november 29-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában. Ezen a napon ünnepli Keserü Ilona, Kossuth- és Munkácsy-díjas, a „Nemzet Művésze” címmel kitüntetett grafikus, festőművész a kilencvenedik születésnapját és ebből az alkalomból a Galéria a grafikai életműből - papíralapú műveiből, rajzaiból és sokszorosított grafikáiból - álló tárlattal tiszteleg a művész előtt. A válogatásban a művész maga is részt vett és a gyűjtemény címét is ő adta. A 64 műből álló válogatás több mint hét évtized papírmunkáit mutatja be, köztük olyan alkotásokat is, amelyek még sosem szerepeltek a nagyközönség előtt.

A címben szereplő tanácsot Kiss Zoltán cukrászmester adta a résztvevőknek az Év Bejglije verseny eredményének kihirdetésekor – nem véletlenül. Feltételezzük, az otthoni bejglisütésre vállalkozók is tudják ezt, de azért nem árt ismételni. A versenyt a Magyar Cukrász Ipartestület a negyedik alkalommal hirdette meg és az idén már ötvennél is több alkotás versengett a díjakért és a kitüntető címekért.

Sokan mondják, hogy Rió az egyik legszebb város a világon. Egyik része a Dél-Atlanti-óceán partján van, de a másik oldalán ott a hegység, a közepén pedig egy hatalmas erdő, a világon a legnagyobb városi őserdő! Ennek a háromnak az összhatása csodálatos, amihez még egy különleges kultúra is járul. Évente közel egymillió turista látogat Rió de Janeiróba a karnevál idején. Nemcsak azért, hogy részt vegyen a világ legnagyobb show műsorán, hanem azért is, hogy megtapasztalja az egyedülálló, brazil afro-európai kultúrát.

Érdekes könyvhöz érdekes bemutató illik – és ezt jól tudták a Helikon Kiadó szakemberei is. A könyv nemcsak azért érdekes, mert egy virtuális utazásra hív hat országon és 500 éven át, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa: bor nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes. Abból mindig valami felfordulás származott a történelemben. A kötetből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a bor áldás az emberiségnek, bár ez az állítás – az egyes emberekre vonatkoztatva – már nem mindig állja meg a helyét. Elöljáróban annyit azért mégis elárulhatunk, hogy alcíme: „Az újvilági bortermelés szórakoztató története” a mi esetünkben bizonyosan helytálló!

Nem lesz nehéz dolga a kritikusoknak. A Pesti Magyar Színház legújabb előadásáról, az Ezeregy éjszakáról, bátran elmondhatjuk, hogy valószínűleg hosszú, tartós sikersorozat elé néz. Itt minden a helyén van. A díszlet, a jelmez, a szöveg, és a zene, a színészi játék, a tánc és az énekesi teljesítmény egyaránt szép, kerek egésszé áll össze. Kezdetben úgy látszik; csak egy jó szórakozást kínálnak, ám a nézők többségét bizonyára később is foglalkoztatni fogja majd néhány, a színházból hazavitt gondolat.

Néhány héttel ezelőtt, 2023. október 5-től kezdődően a Magyar Honvédség mintegy hetven katonája egy korábban nem létezett, új karjelzést kezdett el viselni. Azt akarták kifejezni vele, hogy ők most már egy csapatot alkotnak. Különféle alakulatoktól érkeztek a Balaton partjára, hogy együtt dolgozzanak egy olyan feladaton, ami nemcsak a magyar hadtörténetben, de világviszonylatban is egyedülálló eredményt hozott. Ám amíg a végeredményig eljuthattak, annak előtte évek teltek el.

Rövidesen már hatszáz éve lesz annak, hogy létrejött egy borászat Olaszországban, Toszkánában. Borkedvelők szokták mondani: nem elég a jó bor, kell egy jó történet is hozzá. Ennek a borászatnak igazán jó története van. Az első feljegyzések már az 1300-as évek végén említenek egy Lapo Mazzei nevű embert, aki nagy levelezést folytatott a borról. Az egyikben, 1398-ben ezt írta: „Ne aggódj a bor áráért, bár drága, a minősége mindenért kárpótolni fog!” Lássuk be: ez akár ma is igaz lehet. Ő használta először a „chianti” szót, ami – egy régió neveként - majd csak 250 évvel később lesz igazán ismertté.

Általános szabályként elmondhatjuk: aki Egyiptomba jön, ne sajnálja rá az időt, de ne is akarjon egyszerre túl sokat markolni. Ha először van itt, szinte biztosan beleszeret és nem fog meglepődni, amikor azt hallja némelyik vendégtől, hogy ő már nyolcadszor, tizedszer jár ebben az országban. Biztos, hogy első alkalommal mindenki a piramisokat akarja látni – rendben is van ez így – de az is gyorsan kiderül, hogy sok ezer év csodája vár még ránk számos másik helyen.

Nem jár messze az igazságtól az, aki a piramis szóról azonnal Egyiptomra gondol, de az már téved, aki egy – valahol a tengerparton emelkedő – közismert, nagy piramist tételez fel. Ezúttal másról van szó. A Pyramisa Hotel & Resort, mint a neve is mutatja, egy szálloda. Már elöljáróban elárulhatjuk, kellemes, jó hely. Egy ilyen állítást persze illik bizonyítani és tény, hogy – szerencsére – ez sok szállodáról elmondható a Vörös-tenger partján.

Él Magyarországon, Kecskeméten valaki, akit százezrek ismernek. Sokan nevezik – nem ok nélkül – királynőnek és legalább annyian becézik kedvesen nyuszinak. Aki belép a házába, úgy érezheti, múzeumba érkezett. Kevesek által művelt, ritka művészeti ág jeles képviselője, tojásdíszítő. Ám emellett még magas szintű munkát végez nyolc másik művészet területén is. Az első volt a falpingálás, azóta fest képeket, bútort, tányérokat, vázákat, készít terítőket, blúzokat, mellényeket. Szíves meghívására, otthonában kereshettük fel, ott készült vele ez a beszélgetés.

Véletlenül ide nem téved be a vendég. Az utcán is keresni kell, mire rátalál Budapesten, a VI. kerületi Csengery utca 65/b-ben a Pótkulcs nevű – kissé romkocsmára hasonlító - étteremre. Hangulata, kerthelyisége, belső tere valóban egyedi, délután 5-től éjjel kettőig van nyitva. Itt látható szeptember végéig Darvasi László festőművész legújabb kiállítása.

A Magyar Bor Akadémia, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, valamint a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben alapította az „Év Pincészete” díjat. Az vándordíjjal egy olyan bortermelő gazdasági társaság kollektív teljesítményét jutalmazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széleskörű népszerűsítéséért tartósan, kimagaslóan teljesít. Odaítélésének szabályai idén megváltoztak. Az újjászervezést követően elsőként a Pannonhalmi Főapátság pincészete nyerte el ezt a megtisztelő szakmai elismerést.

Magyarországon elsőként gyógyítják vágás nélkül, lézersebészeti eljárással a zöldhályogot a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján. Az eljárást három éve alkalmazzák egy kutatási program keretében, és eddig 70 beteg látását sikerült megmenteni. Most bárki jelentkezhet az ingyenes, úgynevezett femtoszekundum lézeres glaukóma műtétre, aki elmúlt 40 éves, magyar állampolgár, enyhe látótér károsodása és diagnosztizált látóidegfő-kimélyülése van, de eddig nem kezelték műtéti úton a betegségét.

Egy negyed évszázad nagy idő. Ha egy rendezvény ennyi ideig létezik, az már önmagában bizonyítja szükségességét, életképességét. A budapesti Zsidó Kulturális Fesztivál elérte ezt a kort. Szeptember 3-tól szeptember 12-ig várja a közönségét hét helyszínen: a Dohány utcai, a Frankel Leó úti, a Hegedűs Gyula utcai, a Rumbach utcai zsinagógában, a Bálint Házban, a Magyar Zene Házában és a Papp László Sportarénában. A rendezvényeken a magyar és a külföldi zenei élet kiválóságai lépnek fel.

Harmincnegyedik évfordulóról ritkán szoktak nagy nyilvánosság előtt megemlékezni. Most is csak azért tesszük, mert számunkra jelentősége van. Azt mutatja, hogy kitartással, szorgalommal, nem csekély szakértelemmel, Brazíliában is képes egy magyar tartós sikert elérni.